A kígyózó kígyó és Gyurcsány nászából új létforma sarjadt: a mirkóczkodó Mirkóczki
A Szemkilövető országlása a demokrácia aranykora volt a mostani helyzethez képest – közölte Mirkóczki Ádám Jobbik-szóvivő. Ezzel biztossá vált, hogy a kígyózó kígyó és a gyurcsánykodó Gyurcsány nászából egy köztes magyari létforma sarjadt: a mirkóczkodó Mirkóczki. Ennek is villás a nyelve, ez is a földön csúszik-mászik, sziszeg és mérget köp, mint a szülei. Ám tőlük eltérően nem támad egyből: barátságosan közeledik, és csak azután mar, hogy a bizalmunkba férkőzött, hátat fordítottunk neki. Invazív fajta, kerüljük, hívjunk szakembert a befogásához! Terráriumban jól mutat.
A nemzeti oldal harmadik kétharmados diadala már csak azért is örökre emlékezetes marad, mert a választás estéjén bölcsebbek lettünk egy kiváló aforizmával. „A kígyók kígyóznak” – mondta a Vörösfejű. És milyen igaza volt! Hát mi mást csinálhatna?! Azt adja, mi lényege – másra képtelen. E háromszavas bölcseletben több mélyfilozófia van, mint bármi másban, mi honi politikus száján mostanság kiesett. (Tán csak ez az őszödi bölcselet rokonítható vele: „Lehet tüntetni a Parlament előtt. Előbb-utóbb megunják, hazamennek.”)
A kígyók kígyóznak, Gyurcsány pedig gyurcsánykodik. Így, filozófiailag fölvértezve már meg sem lepődünk, amikor szembejön velünk egy Mirkóczki Ádám-interjú az intézményesített magyargyűlölet lapjában, a Magyar Narancsban. Itt a parlament nemzetbiztonsági bizottságának jobbikos elnöke a következőket mondotta:
Ez nem azt jelenti, hogy innentől mindenben egyetértünk a DK-val vagy az LMP-vel, de azt igen, hogy van egy magasabb cél, nevezetesen, hogy a demokratikus intézményeket helyreállítsuk. Ha elvonatkoztatunk a 2006-os rendőri brutalitásoktól, és a választási törvényt, a közszolgálati médiát, a köztársasági elnök, a népszavazás intézményét, vagy az ügyészséget nézzük, úgy még a legsötétebb Medgyessy-, Gyurcsány-, Bajnai-időszak is a demokrácia aranykora volt ahhoz képest, ami most van. Ezt kell megérteni mindenkinek, aki most az ellenzéki oldalon finnyáskodik. Nekünk ebben a pillanatban nem a 2006-os, mára bukott hatalommal kell küzdenünk, hanem a jelenlegivel, és egy időre felül kell emelkedni a múltbéli sérelmeken.
Ebből aztán világossá válik, hogy a kígyózó kígyók és gyurcsánykodó Gyurcsányok nászából egy köztes magyari létforma sarjadt: a mirkóczkodó Mirkóczki.Ennek is villás a nyelve, ez is a földön csúszik-mászik, sziszeg és mérget köp, mint a kedves szülei. Ám tőlük eltérően nem támad egyből: barátságosan sziszegve közeledik, és csak azután mar, hogy a bizalmunkba férkőzött, hátat fordítottunk neki.
Az persze igaz, hogy a mirkóczkodás nem újkeletű jelenség. Már 2016 táján megkezdték a tojásrakást a Kárpát-medence középső, szellemileg sivárabb vidékein. S a gyérítés mostanáig eredménnyel járt. Oktatással, jó szóval, végső esetben néhány emberesebb kokival, sallerral gyógyítható volt a kórság. Ám a választási kampányban már látszott, hogy jelentőst elszaporodott ez a jószág. Egyik legemlékezetesebb megnyilvánulásuk az volt, amikor Mirkóczki Ádám tavaly márciusban a Zugló TV-ben azt sziszegte:
Igazából mi nem azok voltunk, akiknek láttattuk magunkat. Azt is mondhatnám, hogy az a retorika, ami 2010 előtt ment, az volt a nem igaz.
Íme, a mirkóczkodás típuspéldája! Mosolyogva elárulni a korábbi radikális jobboldali barátokat, orvul, hátulról beléjük mélyeszteni a méregfogakat, majd – mintha mi se történt volna, pléhpofával – megigazítani a szemüveget. Az is mirkóczkodás a javából, hogy az általa korábban „nemzetgyalázónak”, „beteges deviánsnak” nevezett homoszexuális rendezőt, Alföldi Róbertet újabban már élteti, keblére öleli Mirkóczki Ádám.
Erdőben, mezőn, hegytetőn járva nem találkozhatunk mirkóczkodó Mirkóczkikkal. Kizárólag szánkóborogató, karácsonyfa-gyújtogató tüntetéseken, ellenzéki szeánszokon, jobbikos belső leszámolásokon botolhatunk beléjük, illetőleg magyarellenes lapok hasábjain. Invazív fajta. Vérszagra gyűlnek, mint az éji vad. Ha meglátjuk, nagyívben kerüljük őket, ne szóljunk hozzájuk, hívjunk szakembert a befogásukhoz! Terráriumban jól mutatnak, kis Heller Ágnesekkel táplálkoznak.
