Az Ellenzék a Suzuki kapui előtt

Hát, nem ezt ígérte a felvezető reklámkampány. Én azt gondoltam, hogy Kunhalmi Ágnes behunyja a szemét, maga elé képzel egy ajtót, vágtába vált és nekiront Kövér Lászlónak, majd lepattan róla és feljelenti a BTK összes erőszakos bűncselekményre vonatkozó paragrafusára hivatkozva. Esetleg elénekelhették volna az Internacionálét közösen, vagy elbarikádozhatták volna a parlament összes férfi mellékhelyiségét és bezárkózhattak volna az összes nőibe. De nem, ők Esztergomba mentek.

Az egy ilyen gyönyörű kora tavaszi napon olyan szép út, egy folyót is meg lehet tekinteni közben, ha jól emlékszem.

De a kínzó kérdést nem tette fel senki, hogy miért éppen a Suzukihoz?

Mint az közismert, független egybesült ellenzékünk valami ismeretlen okból a német és amerikai, illetve francia eredetű multinacionális vállalatokkal kiváló kapcsolatokat ápol, egymás mellett szoktak vonulni a Pride-on. Ezek a vállalatok annyi szép dolgot vásároltak itt Magyarországon az MSZP-SZDSZ kormányok idején - konkrétan a fél országot, meg a stratégiai ágazatokat -, nyilván nincsenek közöttük nézeteltérések a munkaügyi kérdésekben. Lehet, hogy ezeknél a multiknál van szakszervezet (hahaha), de hallani még egyikről sem hallottam soha.

A Suzuki azonban japán. Multinacionális vállalat, de japán. Japánnak nincsenek stratégiai érdekei Magyarországon, nem finanszíroz civil szervezeteket, a nagykövete talán fel sem vonul a Pride-on. Legalábbis remélem.

Ha a Suzukit cseszteti a nagyra becsült ellenzék a diktatúra fojtó légkörében, annak az égegyadta világon semmi következménye sincs, nem fogja senki felhívni őket, hogy szóljon és elmagyarázza újra, hol vannak az Ellenzék szuverenitásának határai, ha már belpolitizálni akar.

De ha jól meggondolom, ez a látogatás tulajdonképpen ázsiaiak elleni rasszizmus. Amióta kiderült, hogy a fehér kultúrkörben fejlesztett intelligenciateszteken az ázsiaiak nemcsak a feketéknél, hanem a fehéreknél is jobban teljesítenek (átlagosan), nekem is kisebbrendűségi komplexusom van a vietnámi levesesnél. Mit érezhetnek akkor az ellenzéki politikusok?

Viszont egy teljesen új jelenség a magyar baloldal történetében - talán a Jobbikkal eltöltött sok-sok közös óra következménye -, hogy életükben először nekiálltak keménykedni egy kapitalistával. Jó, a látogatást nem jelentették be előre, nehogy beengedjék őket véletlenül és lekéssék a visszafelé induló vonatot, de azért a kapuig már elmerészkedtek, hogy bekiabáljanak: Rohadt kapitalisták! De legalább nem szaladtak el. A rabszolgatörvény-túlóratörvény narratívát ebben az esetben is gyengítette az, hogy a Suzuki jó érzékkel bejelentette: miután azt a rendelésállománya nem indokolja, nem is fogja alkalmazni ezt a törvényi lehetőséget. Ezt az a természetes vágy is motiválta nyilván, hogy szeretnék elkerülni Bangóné újabb látogatását.

Csúnya japánok. Ezek milyen rohadékok voltak a második világháborúban, és milyen jó autókat gyártanak mostanában. És nem engednek szakszervezetet működni a gyárukban. Ez mondjuk idáig senkit sem zavart és ezután sem fog. A munkabéke elvileg ugyanis mindenkinek érdeke, és a demokrácia egyik velejárója, hogy a nyugati kormányok teljesen elvtelenül és gátlástalanul mindig megvédik a vállalataik közép-európai befektetéseit az emberi jogokkal meg ilyesmikkel okvetlenkedő alakoktól. Mondjuk nálunk nem is kell megvédeni, mert itt egyetlen szakszervezet, egyetlen civil szervezet sem esett még neki a nyugati multiknak; valahogy mindig a kormányt találták meg, ha valami bajuk volt. Izgatottan várjuk, hogy a Suzuki és a kirúgott szakszervezetis, valamint a szakszervezet közötti pereskedés idején hogyan viselkedik majd az Ellenzék. Ellátogatnak-e a tárgyalásra testületileg és bámulják-e a bírót ötvenen kimeredt szemekkel órákig? Természetesen mi is támogatjuk a Suzuki dolgozóinak szakszervezet-alapítási törekvéseit, de ne az ellenzéktől kérjenek tárgyalástechnikai tanácsot, mert akkor megszűnik a gyár.

Tordai Bence, az ellenzék férfi Bangónéja mindenféle érdekes meglepetéseket ígért a parlamenti időszak további részére.

Szerencsére nincs humorérzékük, mert akkor fognák magukat és rendesen bejárnának dolgozni, kedvesen és építő jelleggel hozzászólnának a témákhoz, valamint szeretettel tekintenének a házelnökre és „Szeretve Tisztelt Kövér László Házelnök Úrnak” szólítanák. Illetve nemcsak fizetésüket szavaznák meg, hanem esetleg valami mást is.

Mi meg csak néznénk, és azt hinnénk, hogy a képzeletünk játszik velünk.

Fotó: MTI