Gyurcsányné a lopott villából üzeni: baromira aggódik a szegényekért és a közvagyonért
Nem tudom, Gyurcsányné asszonyság a szemlőhegyi rezidencia melyik nyílászárójának kunhalmizott neki és hányszor, de hogy alaposan beüthette a buksiját, az biztos. Máskülönben nem írogatna ekkora szamárságokat az internetre. Hogy a szegényekért aggódik a zabrált villa gangjáról, az szódával elmegy. Na de az állam szétlopásáért is? Czeglédy hitelezője, a sukorózós-lízingtrükközős manus neje a közpénzek sorsáért vijjog? Agyamat eldobom!
Mielőtt valaki megkérdezné, miért foglalkozunk egyáltalán Gyurcsány nejével, ki a túró ő, érdemes szem előtt tartani a következőket. Férjura feje napról-napra vörösebb, föllépései egyre kétségbeejtőbbek, eszmefuttatásai rég túlhaladtak azokon a szférákon, ahová a klinikai szakpszichológusok gyógyító sugarai elérnek. Következésképpen senki se kössön nagy tétben fogadást arra, hogy a Pirosfejű lesz a következő Nagy Ellenzéki Összefogás zászlóvivője. Nincs abban az állapotban. Ám kétségbeesésre semmi ok, hisz ezáltal megnyílhat az út hites neje, Gyurcsányné Dobrev Klára – úgy is, mint a dicső Apró-klán egyenesági leszármazottja – előtt a DK-tól a Jobbikig nyúló proletár-koalíció vezetésére. Miért is ne?
Számtalan érv szól Gyurcsányné mellett. Vagy legalábbis egy. Ő (még) nem lövette ki senki szemét. (Csupán főzött arra, aki lövetett.) Szóval vegyük őt komolyan!
Meglehet, hamarosan ő lesz Orbán kihívója, ő vet véget a diktatúrának és hozza vissza számunkra a 2006 őszén megismert felejthetetlen demokrácia-érzést. Ebből a nézőpontból érdemes egy pillantást vetni Gyurcsányné legfrissebb internetes zöngeményére:
Igen, jól olvasták! Az ország szétlopásáról értekezik az a hölgy, akinek férje a módszerváltás utáni komcsi szabadrablás idején pitiáner lízingtrükközéssel szerezhette meg szinte ingyen a balatonőszödi kormányüdülő egyik villáját és a Szalay utcai képviselői klubot. (A régi KISZ-es cimbi, Szilvásy Gyuri is besegített, persze.) Az a nő aggódik a közvagyonért, akinek mamája, Apró Piroska az általa igazgatott állami bankból őrült összegű hitelt tolt Gyurcsány alá, hogy az megvehesse a mosonmagyaróvári timföldgyárat.
És akkor a szemlőhegyi villa csillárjának lízingeléséről meg a többi umbuldáról most ne is beszéljünk, mert ahhoz egy regény is kevés lenne. A történet két szóban is összefoglalható, ráadásul magától az elkövetőtől származik: „Összecsórt fontok”. Hát, valahogy így...
Egyébként milyen minőségben tetszik aggódni a közvagyonért, bájos tekintetű Gyurcsányné asszonyság? Mint a Sukoró-ügy egykori gyanúsítottjának felesége? Netán mint Czeglédy Csaba hitelezője? Biztos tetszik még emlékezni: a maga által vezetett egyik Altus-cég adott kölcsön csekély kétszázmillió forintot a megszorult Czeglédy Csabának, aki a gyanú szerint hatmilliárd forinttal károsította meg az államot, miközben sok szegény ember pénzét megfújta. Mikor a baráti kölcsönnek híre ment, kiskegyed azt mondta, szeret segíteni a bajbajutottakon. Milyen nemes jellem! És milyen jól kiviláglik belőle: magácskának egy bűnszövetségben elkövetett bűntény gyanúsítottja a „bajbajutott”, aki a nyomozók szerint hatmilliárdos kárt okozott az államnak. Hát ja, körülbelül ennyire hiteles, mikor az állami vagyon szétlopásán tetszik szipogni...
Hasonlóan imádnivaló, ahogy Gyurcsányné a „szegénysorsba születésről” ír. Már-már megható. Különösen, ha magunk elé képzeljük őt, amint a zsidó tulajdonosától elzabrált szemlőhegyi luxusvilla egyik puhán párnázott helyiségében ül, mélységesen aggódik, és időnként egy-egy húszezressel letörli krokodilkönnyeit...
Kár, hogy férjura regnálása idején a sztratoszféra magaslatából szartak a szegényekre, a gyerekekre, meg a családokra úgy en bloc. Eszükbe sem jutott ingyenes gyermekétkeztetéssel, ingyenes tankönyvekkel, ingyenes táboroztatással, vissza nem térítendő több tízmilliós otthonteremtési és autóvásárlási támogatással, személyi jövedelemadó-mentességgel, gyed extrával, hétpontos akciótervvel és egyebekkel segíteni a szegény családokat, a gyerekeket, mint Orbánéknak. Szemkilövető férjura mindössze a vizitdíj-automatákig meg a kórházi napidíjig jutott, azokkal jelezte, mennyire szívén viseli a „szegénysorsúak” nyomorát. Ám a háládatlan nemzet sajnos lenépszavazta őt...
Persze, még beszélhetnénk Klára asszony irományának egyéb finomságairól is, de minek? Például, mikor a kivándorlást csócsálja, vagy mikor sunyin arra célozgat: itt, Magyarországon számít, milyen vér folyik az ereinkben, bezzeg Németországban... (Példa rá a történelem, ugye?) Petar Dobrev és Apró Piroska ivadéka a világ egyik legbefogadóbb nemzetét, a magyart próbálja kioktatni, mit jelent a befogadás... Ennél a résznél már tényleg hangosan felröhög az ember.
