Nemcsak a magyar ellenzék árulja el a hazáját
A magyar közvélemény és az ellenzéki szavazók is csak ismerkednek még a magyar szélsőliberális pártcsoport árulásával az Európai Parlamentben, de a jelenség már észlelhető nyugaton is. Németországban a szociáldemokrata SPD, amely egyébként „nagy” koalícióban kormányoz a CDU-CSU-val, a magyar ellenzékhez hasonló módon, a legprimitívebb pártérdekből próbálta megakadályozni, hogy az őt számtalan választáson legyőző, nála sokkal erősebb kereszténydemokraták jelöltje legyen az Európai Bizottság elnöke. Egy ilyen lépésnek csak akkor van értelme, ha az SPD nem a német, hanem ideológiai érdekek mentén gondolkozik kizárólag, és nem is érdekli, hogy milyenek lesznek a döntés belpolitikai következményei.
Egy újfajta szélsőség született
Most először fordul elő a kommunista és náci pártok ilyen jellegű stratégiakövetése óta, hogy nemzeti, egykor nemzeti pártok nyíltan nemzeten kívüli – és ezt ideológiailag is felvállaló módon „internacionalista” – célokat követnek. Csakhogy ez az internacionalizmus valójában szupranacionalizmus volt már korábban is, és mostanra már brutális nacionalizmus- (nemzet-) ellenességgé fajult. A nácik és a fasiszták, de még a kommunisták jelentős része is azért követett valamiféle internacionalizmust vagy szövetségi rendszert, mert abban látott eszközt a nemzeti célok megvalósítására. Ezek az őrültek is sok mindenkit és sok mindent tekintettek a halálos ellenségüknek, de a saját nemzeti államukat és kultúrájukat nem.
SZDSZ-es idők
A 2019-es EP-választások utáni hatalmi osztozkodás az első, ahol az ideológiai törésvonalakat nem írja felül döntő módon a nemzeti érdek. Mi az SZDSZ miatt megszoktuk az elmúlt 30 évben, hogy a hazaáruló kisebbség megszervezi magát, ahogy a kommunisták és még az internacionalista kommunisták utódjaihoz képest is szélsőséges nemzetellenes politikát folytat. Az SZDSZ bukását nemcsak az undorító voltuk, a jellemtelenségük okozta, hanem legfőképpen az, hogy a magyarellenességet sokkal fontosabbnak tartották, mint a lopást. Egyszerűen túlzásba vitték az ország kirablását, és egyszerűen nem bírták megállni, hogy ne gyalázzák minden módon Magyarországot és a magyar kultúrát, valamint azt sem, hogy ne kéjes vigyorral jelentsék be a magyarellenes terveiket. Nem mellékes emlékeznünk rá, hogy a magyar választóknak kellett majdnem húsz év, hogy rádöbbenjenek, miféle emberekkel van dolguk. És az SZDSZ eltűnése nem diszkreditálta a szélsőliberális ideológiát: a képviselői egyenként és a hálózatuk is aktívak maradtak.
Mint Európa
Nálunk a hazaárulás a történelmi hagyományokból is ered: folyamatosan jelen volt az ország elitjének egy részében az a gondolkodás, hogy külső erővel kell stabilizálnia a befolyását. Jellemző ez minden olyan országra, amelynek egy vagy több nagyhatalom környezetében kell léteznie. De Európa legerősebb államának politikai életében mi értelme van egy ilyen gondolkodásnak? A németek megengedhetnék maguknak azt a luxust, hogy függetlenek legyenek.
De eddig a pillanatig minden politikai elit és a társadalomban őt támogató csoportok komolyan azt gondolták, hogy az erős nemzetállam érdekérvényesítő ereje nélkül semmiféle stabilizáló erőegyensúly nem jöhet létre egy ilyen soknemzetiségű, heterogén régióban, mint Európa.
Pártprogram lesz Németország megszüntetése
Az SPD új politikai irányvonala – vagyis a szupranacionalista ideológia követése, a nemzeti érdekek figyelembevétele nélkül – nemcsak közvetlenül destabilizálja az amúgy is a létezés határán egyensúlyozó „nagykoalíciót”, hanem magát Németországot, mint entitást kérdőjelezi meg. Ha a Merkel-kormány megbukik, nemcsak választások lesznek, hanem gyökeresen átalakul a német politikai térkép is. Valószínűleg ultraliberális kormány alakul, amelyben az immár eljelentéktelenedett, a zöldek (ultraliberálisok) mögé szorult SPD lesz a legcentristább erő. Olyan ideológiai tartalommal, amely harminc éve még élő emberben fel nem merült, és még tíz éve is hagymázas szélsőségnek számított. Ezzel a hazaárulással nemcsak az a baj, hogy hazaárulás, hanem az, hogy ellentétben a szokásos hazaárulással, amikor valaki egy másik idegen hatalmat – ami mindig egy ország – szolgál ki, ez esetben nem lehet tudni, hogy végül is kinek akarják a hazaárulók átjátszani az országukat. Az Európai Egyesült Államok még nem létezik, sem törvényei, sem szabályai nincsenek, hatalmas erők állnak mögötte, de az teljesen ismeretlen, hogy ezek az erők kik és mifélék, vagyis a pénz honnan jön: arab olajsejkek, gazdag muszlim szervezetek, techcégek, a kínaiak, az oroszok, az amerikaiak, őrült európai milliárdosok finanszírozzák a projektet?
Ehhez képest a kommunizmus
A magyar és a német liberális szélsőségesek ugyanazért próbálják lerombolni az országukat, egy ismeretlen és csak eljövendő hatalmi centrum érdekében. Ehhez képest még a kommunizmus is egy jól definiált és reálisnak tűnő célkitűzés volt. A németeknek még új ez az eljárásmód, még nem fogták fel, hogy mit is csinálnak a „német” szociáldemokraták az EP-ben. És persze a „zöldek”. Az EPP folyamatos támadása és a Fidesz pozíciószerzésének megakadályozása, vagyis a politikai szokásjog ignorálása teljesen természetes ezektől az emberektől: jellemük, becsületük sohasem volt. De a „hazafias” viselkedést, ha nem is kifejezetten, de természetesen mindenki elvárta tőlük. Az SPD azonban most éppen azt próbálta meg elintézni, hogy ne egy német legyen a Bizottság elnöke. Gondolom, egy nemzetiség nélküli, transzszexuális nőt szerettek volna igazából, aki egy transzszexuális férfival él együtt, hogy a haladás is meglegyen és a barnaszénlobbi zöldjeinek is tegyenek egy gesztust. Ezen a szinten gondolkozik már a világról a világ egyik legrégebbi politikai pártja. Nemcsak az EPP, hanem a balosok is a szélsőbal-szélsőliberális irányból akarják előzni az ultraliberális pozíciót elfoglaló zöldeket.
Tudták-e a szavazók, hogy mire adtak felhatalmazást?
Nyilván semmi esély rá, hogy az EP-választások utáni hatalmi huzakodásnak az a része, amely a hasznos tevékenységre csak korlátozottan használható, de a károkozásra kiválóan alkalmas EP-pozíciókért megy, felnyissa az európai, a német választók szemét. De nekünk, magyar jobboldaliaknak észre kell vennünk, hogy a nyugat-európai választók tőlünk függetlenül olyan konstellációt hoztak létre, amely a szélsőségeseknek kedvez. Manfred Weber azért nem lett a Bizottság elnöke, mert választói támogatás helyett politikai támogatást akart szerezni a választási ellenfeleinél. A viselkedésével bebizonyította, hogy a választói támogatás csak tárgyalási pozíciót jelent a számára, aztán most csodálkozik. A miniszterelnökök viszont megfeleltek a választóik által adott mandátumnak: egyiket sem azzal választották meg, hogy vigye be az országát tartománynak egy európai birodalomba. Nekünk az az érdekünk, hogy Németország megmaradjon németnek és országnak. Németország erejét és stabilizáló képességét nem pótolná semmi Európában: a német hazaárulók Európa ellenségei is, akárcsak a magyarországiak. Minden hazaáruló egyúttal Európa ellensége is.
Fotó: MTI/Kovács Tamás
