Elég az érzékenyítésből, hagyjátok élni az embereket!

A balliberális univerzum több tagja feladatának érezte, hogy reagáljon az ügyre. Ujhelyi István a sikert sikerre halmozó, a választói véleményét pontosan ismerő kampányguru magabiztosságával állt bele az ügybe, noha a homoszexuálisok társadalmi részaránya még nem éri el a 6,7 százalékot sem. Ráadásul bejelentkezett értük Gyurcsány Ferenc is, ami szintén nem szokott túl jót jelenteni az MSZP-nek. A DK elnöke elsősorban a homoszexuálisok házasodása mellett állt ki, a hűség esküjét emlegetve; neki igazán tudnia kell, miről beszél, hiszen már háromszor is esküdött örök hűséget. Cseh Katalin momentumos intellektussal, egy kólásüveg társaságában jelentette be, hogy elmegy pihenni, Lakner Zoltán a hétköznapok szabadságáért és a normálisan élt élet jogáért aggódott egy hosszabbat, Alföldi Róbert pedig a szerelem és a plakátok minősége mellett tett hitet.

Maga a Coca-Cola pedig közleményben állt ki önmaga mellett, a szerelemről meg az egyenlőségről szóló ócska közhelyeket pufogtatva, amelyek fölött már eljárt az idő. A PestiSrácok.hu megkérdezte a céget, hogy ha ekkora híve az egyenlőségnek, akkor miért szervezi ki olyan országokba a gyártást, ahol alacsonyabb bérrel szúrhatja ki a dolgozók szemét. A Coca-Cola persze nem magyarázta meg, hogy a bérezés tekintetében miért nem tekint mégsem egyenlőként az emberekre, inkább csak eldicsekedett a magyarországi eredményeivel, amelyek jelen üggyel kapcsolatban amúgy senkit sem érdekeltek.

Az óriáscégek népnevelőnek képzelik magukat

A lényeg azonban változatlan: globális óriáscégek oktatnak minket morálból, elvekből meg helyes hozzáállásból. Mégis kinek képzelik magukat ezek a népnevelő ambíciókat dédelgető nagyvállalatok?! Azt hiszik, ők a mi tanító bácsijaink? Ki hatalmazta fel őket, hogy a tőkéjükkel és a hatalmukkal visszaélve elkezdjenek társadalommérnökösködni? Azzal is elég kárt okoznak, hogy egy csomó fölösleges terméket tukmálnak rá az emberekre a mindent elöntő reklámjaikkal, de az már igazán túlzás, hogy az internetes keresőmotorunkat, az operációs rendszerünket, a banki szolgáltatásainkat, az autónkba való benzint meg az italunkat biztosító cégek a belőlünk húzott hasznuk mellé már azt is meg akarják szabni, hogy mit kell gondolnunk a homoszexualitásról. Nem nagyon hagynak más lehetőséget nekünk, mint elvárni a kormánytól, hogy ő is kezdje el megszabni, mit kell gondolni róla. Végül is a kormányunk mögött legalább áll egy társadalmi felhatalmazás, ami nem mondható el az okoskodó óriáscégekről meg a céges filozófiájukról.

Folyton azt halljuk, hogy a homoszexualitás nem meggyőzéssel terjed – ha így van, akkor mégis miért győzködik egyhuzamban a népet mindenféle körmönfont módokon? Köszönjük, már mindannyian tudunk róla, hogy léteznek homoszexuálisok, az ismeretterjesztés okafogyott, az érzékenyítés pedig fölösleges. Az emberek elsöprő többsége ugyanis nem fogja szépnek tartani, amit a homoszexuálisok egymás közt csinálnak, de az emberek elsöprő többségét ez egyúttal nem is érdekli. Ugyanakkor nálunk nem akarnak homoszexuálisokat üldözni, agyonverni, megkövezni, tetőről ledobni, épp ezért nem is kéne folyton ezzel traktálni az embereket. Sőt, leszállhatnának azokról a szerencsétlen homoszexuálisokról is, akik nem óhajtanak politikai és ideológiai identitást gyártani a nemi irányultságukból, csupán szeretnék nyugodtan élni az életüket, ahogy lehet.

A gyerekeinkre megy ki a játék

Mi keresztényi módon állunk a dologhoz, azaz nem embereket gyűlölünk, hanem a bűnt. Márpedig gyerekek megrontása az elképzelhető legnagyobb bűnök közé tartozik. Igen, hiába van túl a beleegyezési korhatáron, a 14, 15, 16 éves az még gyerek. Főleg egy felnőtt férfi szemszögéből, ahonnan még a 18 éves is félig az. Aki szerint nem, az próbálja jó szívvel odaképzelni a saját 14 éves fiát egy 40 éves felnőtt férfi ölébe!

A visszajelzések alapján sokan nem értették, hogy jön ez a témához, pedig nem bonyolult. A gyerekeket, kamaszokat megcélozzák, legyen szó iskolai érzékenyítésnek álcázott népszerűsítő kurzusról vagy a legújabb rajzfilmekről, amelyekből már ugyanúgy kihagyhatatlan a „melegszál”, mint a sorozatokból és a szappanoperákból. Próbálják behúzni a még személyiségfejlődés közben levő legfiatalabbakat az LGBTQ-világba, miközben a szüleiket tandemben győzködik az álcivil aktivisták, a globalista média és a nagyvállalatok marketingosztályai, hogy ez teljesen természetes. A gyerekekre pedig – ahogy azt pénteken is leírtuk – azért van szükségük friss húsként, mert kevesen vannak, és hamar ráunnak egymásra. Ebben a projektben nyomul most éppen a Coca-Cola. Mi viszont együtt tudunk élni a homoszexualitás létezésével, de nem akarjuk nézni, nem akarunk érzékenyülni és az állítólagos homofóbiánkból gyógyulni. Köszönjük az aggódást, de egészségesek vagyunk!

A normalitás nem a másságot gyűlöli, hanem azt, ha nem hagyják élni

Tolószékes embereket sem szeretnénk mozgólépcsőnyi meg buszmegállónyi hirdetéseken nézegetni (sőt, a francnak se hiányoznának a mozgólépcsőnyi és buszmegállónyi hirdetések), miközben nem gyűlöljük a mozgássérülteket, nem akarjuk bántani és kirekeszteni őket, sőt, akadálymentesített feljárókat építünk nekik, ahol csak lehet. Arra tanítjuk a gyerekeinket, hogy sajnos vannak, akik ilyen helyzetbe kerültek, és segítünk nekik, ha rászorulnak; nem csúfoljuk ki, nem bántjuk őket. De nem hazudjuk azt magunknak meg másoknak – és főleg nem tömjük a gyerekeink fejét olyan hülyeséggel –, hogy tolószékben élni ugyanolyan természetes, mint két lábon sétálni, és nem rosszabb, csak más.

Hasonló az emberek dühe, amikor már nem tudnak úgy tévézni, sőt, kimenni az utcára, hogy ne zúdítsák a nyakukba az örökös, átkozott érzékenyítést, ugyanakkor nem mernek szólni ellene, mert egyből lehomofóbozzák őket a rendkívül toleráns, nyílt szellemiségű haladó újságírók, politikusok, civil aktivisták és vállalati marketingesek. El a kezekkel a gyerekektől, és el a kezekkel a társadalomtól! Aki nem bír megbirkózni a nemiségével, az a saját életét tegye rendbe mindenki másé helyett!