Ők akarták, hát legyen! A következő kampányban ne maradjon fiókban egyetlen házi videó sem!
Már annyira az utolsókat rúgta az ellenzéki moslékszövetség, már annyira „ez a harc lesz a végső” hangulatban voltak, hogy végül áthágták az utolsó morális gátat is: egy szexvideóra építették a kampányuk utolsó hetét. Nem csupán a bulvár hadosztályaik csüggtek Borkai Zsolt hátsó felén, hanem a teljes balliberális „fősodor”. S a kukkolós videó mellé hazudott kokainozással olyan gerjedelmet okoztak bizonyos népelemeknél, amely egyes nagyvárosokban, fővárosi kerületekben megfordította a szélirányt. A tanulság magától értetődő: a lepkeháló kevés a motoros fűrész ellen. Ha a Fidesz nem veszi föl a kesztyűt, és nem él legalább ilyen erős kampányeszközökkel, 2022-ben Gyurcsányék visszatérnek.
Nincs az kőbe vésve, hogy mindig a Fidesz-KDNP nyeri majd a választásokat. Mondom ezt úgy, hogy a vasárnapi önkormányzati voksolást megnyerte a két kormányzó párt – országosan. Bármily szomorú ez a fővárost legszívesebben önálló libsi köztársasággá kikiáltók számára, de Budapest csupán hazánk egy szelete. Igaz: szimbolikus szelete, a nemzet fővárosa. Ám háromszori kétharmad után a mérce már nem pusztán a győzelem, hanem annak mértéke. És ha innen nézzük, bizony, komoly pofonokat kapott vasárnap a nemzeti oldal. (És még csak az sem mondható, hogy nem figyelmeztettünk előre ennek a veszélyére. Többször is.) Bevehetetlennek tűnő fideszes bástyák dőltek le, kiváló kormánypárti városvezetők szenvedtek érthetetlennek tűnő vereséget.
Az ember alaptermészete, hogy a sikerek megrészegítik, egy idő után nagy mellényt növeszt magának. E mellény az önteltség, a kivagyiság és az elbizakodottság szövetéből készül. Így keletkeztek például az ilyen mondatok a kormánypárti sajtóban:
Most is nevetséges, már első ránézésre is torz adatokkal próbálják azt sugallni, hogy a zuglói botránypolgármesternek – akit már saját szavazói közül is egyre többen alkalmatlannak és esélytelennek tartanak – lenne bármilyen minimális esélye is megszorítani Tarlós Istvánt.
A végeredmény ismeretében különösen bosszantó visszaolvasni ezeket a pökhendiségeket. Ehhez társultak a kormánypárti közvélemény-kutatók teljesen fals számai, amelyek még az utolsó pillanatban is sima Tarlós-győzelemről burukkoltak, elkényelmesítve a jobboldali szavazókat. A kampányüzenet sem volt átütő: Karácsony Gergely alkalmatlanként és cirkuszi bohócként való bemutatása inkább a Medgyessy-effektust erősítette, ami 2002-ben is bukást hozott. Ehelyett az ellenzék maffia-jellegét kellett volna bemutatni a maga pőre valójában: Karácsony elásása, Sápi Attila eltüntetése, Lackner kokainos videója, Czeglédy Csaba maffiaszervezete.
Nincs határ
Eddig is előfordult, hogy a bulvársajtó politikusok félrelépésein csámcsogott. Kovács Laci bácsinak volt csajozós ügye, Volner János is eltűnt a susnyásban, megismerhettük Szanyi Tibor intim levelezését. Ám ezek a történetek maradtak ott, ahová valók: a bulvár mocskában. Senki sem süllyedt odáig, hogy ilyenekre választási kampányt építsen. Wittinghoff Tamás volt SZDSZ-es budaörsi polgármester szexvideóját – amely állítólag már évek óta fönt volt a neten – a balliberális média halászta elő, és tálalta olyan formán, hogy Wittinghoffot szexvideóval „támadják”. Holott sem a kormánypártok, sem a kormánypárti média nem állt bele a történetbe: a balliberális alaphír átvételén túl nem virított címlapokon a történet, senki sem követelte a polgármester lemondását, visszalépését, senki sem szervezett tüntetést. Wittinghoff bocsánatkérése után el is halt az egész.
Borkai Zsolt szexvideója és állítólagos kokainozása viszont egy hétig ömlött a balliberális kanálisokból. Úgy, hogy a kokainozásra semmiféle bizonyítékkal nem szolgált a kiszivárogtató, az „Ördög ügyvédje”. És persze Borkait már nem sajnáltatták, mint Wittinghoffot, hogy ejnye-bejnye, milyen csúnya dolog valakit a magánéletével támadni, senkinek semmi köze a szexuális szokásaihoz, az csak a családjára tartozik satöbbi. (Lásd: a 24.hu-n Balavány György Wittinghoff-mentő írását.) Egy álló hétig csócsálták Borkai félrelépését a balliberális sajtómunkások és politikusok, követelték lemondását, visszalépését. A történet tálalása és habosítása csodálatosan sikerült:
a kanális média jóvoltából emberek százezrei csámcsogtak Borkai Zsolt hajós orgiáján, miközben vállrándításra sem méltatták Wittinghoff liezonját, a kispesti MSZP-s Lackner Csaba kokainozását és korrupciós bűncselekményeket föltáró-beismerő vallomását, a DK-s László Imre szexuális zaklatási botrányát vagy éppen Karácsony Gergely MSZP-maffiától való rettegését.
Miféle gagyi diktatúra ez?
Borkai Zsolt súlyos erkölcsi bűnt követett el (leginkább a családja ellen), amivel saját politikai közösségének polgármesteri posztokban mérhető károkat (is) okozott. Mai kilépése a Fideszből megkésett: ezt egy hete kellett volna megtennie. Mint ahogy bocsánatkérése is kései és gyenge volt, s nem papírból kellett volna fölolvasni.
A Fidesz válságkommunikációja is úgy állt, mint nyakon öntött Falus Ferenc a pusztában. Ugyanakkor tévedés a vártnál rosszabb választási szereplést kizárólag Borkai nyakába varrni. Legalább annyira ludas benne a kormánypártok hatalmasra növesztett mellénye, elkényelmesedése, az ellenfél lenézése, a saját táborból érkező jótanácsok figyelmen kívül hagyása.
Ha Magyarországon akkora diktatúra van (az ellenzék kilenc éve ezt harsogja), miképpen fordulhat elő, hogy a kormánypártok által ismert „Ördög ügyvédje” – aki ha a hírek igazak, egy közismert balliberális politikusbűnöző – a mai napig szabadlábon lehet, s jobboldali politikusok szexvideóit terjesztheti?
Tanulságok
Az illetékes hatóságoknak föl kell térképezniük, ki fizette Karácsonyék gigakampányát. Hogy nem mikroadományokból futotta az internetet elöntő reklámáradatra, bizonyos. Miközben a liberális aljamédia a csonkahonban dolgozó kárpátaljai magyarok szavaztatásával riogatott már megint, leukránozva őket – addig 90 ezer itt élő külföldi, zömében nyugat-európai szavazhatott az önkormányzati választáson, akiket Niedermüller és Berg Dániel készített föl arra, hová tegyék az ikszet. Végig kell gondolni, szigorítható-e az ezt lehetővé tevő jogszabály. Máskülönben a mostaninál is komolyabb bajok történhetnek. (Nem mintha Karácsony Gergely nem lenne elég nagy baj...)
A Fidesz, amennyiben 2022 után is kormányon óhajt maradni, vissza kell térjen a 2010-es alapokhoz. Orbán Viktor akkor a Vörösmarty téren, az első kétharmados győzelem éjszakáján azt mondta: legfontosabb a szerénység és az alázat. Aki ezt az intelmet szem elől téveszti, az kárt okoz a közösségnek!
Ám szerénység és alázat ide vagy oda: új helyzet van. Vesztét érezve a balliberális ellenzék a legutolsó morális gátat is áttörte a szexvideóra épített kampánnyal. Tizenkilencre lapot húztak, és véletlenül bejött nekik. Ilyen kampánymódszerek ellen viszont lótúrót sem ér az ellenfél „lebohócozása”. A lepkeháló kevés a láncfűrész ellen. Pláne, ha azt a lepkehálót is eltartott kisujjal fogják. Az eredmény: a hullának hitt ellenzék kimászott a kriptából, és a leggyalázatosabb eszközöktől sem riad vissza. Idegen zsoldban hazát és nemzetet árul, szankciókat követel Magyarország ellen, migránsok betelepítésén mesterkedik, szexvideóval aljaskodik. Ez ellen nem elég védekezni – támadni kell. Legalább ilyen keményen. Ők akarták, hát legyen! Remélem, a következő kampányban nem maradnak fiókban Gyurcsány és/vagy Vadai házi videói sem!
