Kisnyilas Jakabból minden átmenet nélkül Pityergő Peti lett, akit az óvónéni bánt

Meglehetősen sértődöttnek tűnt tegnap Jakab Péter. Ugyanis a kormánypártok szigorítják a parlamenti rendetlenkedésért kiszabható büntetéseket. Peti és a haverok pedig újabban rászoktak a szemtelen – hogy ne mondjam: pofátlan – viselkedésre. Másról sem szólnak már a parlamenti ülések, mint hogy valamelyik ügyeletes ellenzéki díszpinty káromkodik, üvöltözik, sípol, dulakodik, őrjöng. Az oviban sem szokták díjazni az ilyesmit, a parlamentben viszont eddig komolyabb következmény nélkül ámokfuthattak Jakabék. Működő diktatúrában első körben két marha nagy pofont kaptak volna a házőrségtől, mielőtt a táblácskájukkal és a sípjukkal együtt elszállítmányozzák őket egy messzi sóbányába, hogy végre valami hasznosat is csináljanak a sok rikácsolás meg hazudozás után. Egészségesebb demokráciákban sem példa nélküli, hogy a parlamenti munkát erőszakosan akadályozó, az elnöki pulpitust lezáró, kocsis módjára trágárkodó „politikusokat” összeismertetik a szívlapáttal.

Ám a honi egy túlontúl puha demokrácia, ahol simogatni, babusgatni szokás a Jakab Petihez, Szabó Timihez, Bangónéhoz hasonló anarchista ovisokat. Az országgyűlési törvény és a házszabály szigorításával is csupán annyi történik majd, hogy az őrjöngők nagyobb pénzbüntetést kapnak, mint eddig, és hosszabb időre ki lehet majd őket tiltani az Országházból. Azonban – mély fájdalmamra – az örökös kitiltás és a kényszerzubbonyozás lehetősége nincs a tervezetben, noha egy üveges tekintettel élőző „Trolldai” Bencét másként elég nehéz ártalmatlanítani. (Esetleg a már említett szívlapáttal.) Szóval a magam részéről keveslem a szigorításokat. Figyeljék meg: hamarosan újabb, még harsányabb partizánakciókkal jelentkezik majd a magyarországi ellenzék, és Gyuri bácsi jóvoltából nevetve kiköhögik majd az ezért kapott büntetéseket.

Peti a bársonyszékben

Ahogy vezető képünkön is látszik, Jakab Petinek a nyuszi csoportból tegnap sikerült rövid időre beülnie a miniszterelnöki bársonyszékbe, és közben hülyén vigyorognia. A jelenetről a Három kívánság című gyerekműsor egyik epizódja jutott eszembe még a módszerváltás előttről. Egy hat-hétévesforma fiúcska azt kérte Dévényi Tibi bácsitól, hogy bemehessen a Parlamentbe, és megrázhassa az elnöki csengőt. Kívánsága teljesült. Ennek a kisfiúnak az elégedett vigyorát láttam tegnap Jakab Peti arcán, ahogyan ott trónolt Orbán Viktor székében. És egy pillanatra csaknem megszántam szegényt. Édes Istenem, milyen sivár gyerekkora lehetett szerencsétlennek, hogy így őszülő fejjel éli ki a játékszenvedélyét. Ha csörgőt adnánk a kezébe, valószínűleg azt is boldogan rázná, s büszkén tekingetne körbe, várva az elismerő pillantásokat.

A szánalomérzet után azért beugrott: ugyanez az infantilis hülyegyerek volt az, aki nem is olyan régen – állítólagos zsidó származása ellenére – jót röhögcsélt Pörzse Sanyi zsidózásain. Sőt, egy másik alkalommal ő maga is gyűlölködve beszélt a zsidóságról, gúnyosan emlegetve a „kiválasztott népet” meg a „kóser kaját”. Hogy aztán ugyanez az agresszív kisnyilas néhány hónapja eljátssza a hattyú halálát, miután viccből „lejákobozták” őt.

Jakab Péter nemcsak zsidózás, buzizás, és gárda-vonulgatások során, hanem tévéstúdiókban is kiválóan alakítja az agresszív kisnyilast (lásd: ITT, ITT vagy ITT). És ennek szellemében őrjöng, üvöltözik hétről-hétre a parlamentben is. Most viszont vérig van sértődve, hogy a kormánypártok szigorítják az országgyűlési törvényt meg a házszabályt. Legörbült szájszéllel panaszolta tegnap a parlamentben, hogy így nem tudják „érdemben ellenőrizni” a kormánypártok tevékenységét. Hiszen a megafon, a síp, a lófaszos-transzparens mind-mind az érdemi ellenőrzés eszközei, ugye? Szabó Timi pedig azért van elszontyolodva, mert bizonyos törvényjavaslatok tárgyalásánál sokáig bent kell maradniuk a parlamentben. Értsd: valamit dolgozniuk is kell (kéne) a havi egymilliós fizetésért... Agyamat eldobom!