Vége van-e a szabadságnak és a demokráciának? Mit tehetünk, hogy ne legyen?

Jó ideje közszájon forgó, gyakran használt kifejezés a „háttérhatalom”. Vagyis a világ számára láthatatlan, megismerhetetlen, titkos érdekszövetség, különböző gazdag és befolyásos emberek, akikről fogalmunk sincs kicsodák, nem egészen tudjuk, mit akarnak, mégis ők irányítják a „pódiumra kirakott” politikusokat. Nos, ez egy nagy baromság. Semmiféle háttérhatalom nincs. Abszolút „előtér-hatalom” van. Nagyon is egyértelmű célokkal, körülhatárolható, néven nevezhető cégekkel, szervezetekkel, és beazonosítható arcokkal is. Egyetlen szóval is illethetjük őket: globalisták.

Ma a világban egyértelműen két erő küzd egymással. Akár a hagyományos terminológiát is használhatjuk rá: a világ kétpólusú. Csak most nem két, fizikailag, földrajzilag jól elkülöníthető katonai hatalom, ideológiai alapokon (is) álló szembenállása testesíti meg a két pólust, hanem két, egymással gyökeresen ellentétes ideológia vívja a maga folyamatos csatáit az élet minden területén, nem csak fizikai és pláne nem földrajzi értelemben.

A fehér életek nem számítanak

Az egyik „csapat” azt szeretné, hogy az egész Föld egy „nagy falu” legyen, egy kavalkád, amelyben nincsenek nemzetek, nincsenek erős, közösségformáló kötelékek (család, egyházközösségek, stb.), hanem csakis egyének léteznek, illetve különböző olyan mikro-identitások, amelyek nem adnak megváltoztathatalan összetartozás-érzetet, ezért bármikor eldobhatóak, felcserélhetőek. És ezáltal természetes védekezést, immunitást sem adnak a globalista cunamival szemben. A globalista cunami két fronton támad. Az egyik ideológiai, a másik gazdasági. Az ideológiai lényege, hogy az uralkodó elit által meghatározott véleményeken kívül nem lehet más. Aki nem ért egyet, azt megbélyegzik, ellehetetlítik. Ez mára odáig fajult, hogy Amerikában simán kirúgnak valakit bármelyik nagy cégtől, ha kiderül róla, hogy Trump elnököt támogatja. Németországban ugyanez a helyzet, ha valaki elszólja magát, hogy az AFD-re szavaz. De sem a migránsokat, sem a meleglobbit nem lehet bírálni, és azt sem szabad mondani, hogy nemcsak a fekete életek számítanak („Black Lives Matter”), hanem minden élet („All Lives Matter”), mert azt rögtön rasszizmusnak bélyegzik. Azt ellenben szabad mondani, hogy a fehér életek NEM számítanak („White Lives Don’t Matter”); a minap egy Cambridge-i egyetemi oktató emiatt büntetés helyett előléptetést is kapott.

Káosz, pénz, hatalom

De miért is fontos a globalistáknak ez a sok-sok agyament, abnormális ideológia, a transzneműektől és a 71 gendertől kezdve a 200 évvel ezelőtti (eleve torz módon, történelmileg is hamisan interpretált) rabszolgaság miatti bűntudatkeltésen át, a radikális iszlám és az ehhez kötődő terrorizmus folyamatos relativizálásáig? Azért, mert ez mind káoszt szül, széthúzást, szembenállást gerjeszt az emberek között. És az egymással harcoló individuumokat sokkal könnyebb manipulálni, irányítani, uralni, mint egy összetartó, erős közösséget. És nem utolsó sorban: anyagi függésben tartani. Részben azáltal, hogy – más alternatívák híján – kénytelen legyen elfogadni a globális cégek által kínált munkákat, bármilyen alacsony fizetségért is, részben pedig azáltal, hogy az ugyanezen cégek által kínált termékek és szolgáltatások nélkülözhetetlenné, pótolhatatlanná, az élet elengedhetetlen részévé válnak az önálló gondolkodástól megfosztott manipulált tömegek számára.

Itt ér tehát össze az ideológiai és a gazdasági front: az agymosott, természetes védekezőképességét elvesztett, hamis eszmékkel könnyen manipulálható tömeg fölött totális gazdasági hegemóniát tud kialakítani az elit. A társadalmi egyenlőséget hirdető (de természetesen jól fizető egyetemi állással rendelkező) neomarxista professzorok és a kőkemény, gátlástalan kapitalista multicég (ill. annak tulajdonosai, vezetői) tökéletes szimbiózisban vannak egymással. A további kiváltságosok, a film- és popsztárok, a profi élsportolók is mind-mind ugyanebben a „ligában” játszanak; mindannyiuknak az az érdeke, hogy széles tömegek gondolkodás nélkül rajongjanak értük, illetve termékeikért.

A szélsőjobb nélkül nem győzhetnek

A politikusok is részeseivé váltak ennek az elitnek, és sok helyütt valójában mindegy is, melyik pártban, melyik oldalon foglalnak helyet, mindez csak látszat; ugyanazok az érdekeik, és csak illúzió, hogy most egyikre vagy másikra szavazunk. Olyannyira tisztában van ezzel az elit, hogy sokszor ő maga is rájátszik erre, és próbálja azt elhitetni, hogy azok a politikusok, akik valóban szembenállnak a globalistákkal, valójában ők is részei annak. Tipikus esete ennek Magyarországon a Jobbik, amely még mindig képes maradék hívei egy részével megetetni azt a hazugságot, hogy ők a globalizmus igazi ellensége, miközben a Fidesz és a baloldal egymással megegyezve egyformán részei annak. Valójában azonban épp a Jobbik az, amelyet „befogadtak” a baloldali szalonokba, hatalmas nácimosdatások közepette, mivel a globalisták rájöttek, hogy nálunk a szélsőjobb szavazók nélkül nem lehet legyőzni azt a jobbközép erőteret (a Fideszt), amely viszont valóban ellensége a globalizmusnak.

Nincs könnyű helyzetben az, aki megpróbál ellenállni

Mert hogy mára egyre komolyabb ellenállás bontakozott ki a politikában is. Donald Trump, Boris Johnson, Jair Bolsonaro, Mateo Salvini, Orbán Viktor, Jimmie Akesson, Jaorslaw Kaczinski… csupa-csupa olyan politikus, akik egyértelműen elköteleződtek a globalizmussal szemben, és hajlandóak a harcra. Óriási politikai és média-ellenszélben (hiszen a média mind gazdasági, tulajdonosi oldalról, mind pedig az újságírók ideológiai beállítottságát tekintve totálisan a globalista elit oldalán áll), és hatalmas nyomás alatt kell folyamatosan dolgozniuk. Ahol sikerül némi területet visszafoglalni a baloldaltól (például Magyarországon a médiában), ott fokozottan jön a támadás balról, a sajtó-szabadságért való aggódás formájában. Miközben a világon az egyik legszabadabb a magyar sajtó; nálunk tényleg szabadon lehet szidni a jobboldali kormányt, ugyanakkor - egyelőre még – a baloldali toposzokat (migráció, multikulti, melegházasság, LMBTQ-nyomulás, stb.) is meg lehet kérdőjelezni.

Nem úgy, mint a közösségi médiában. A Facebook, a Twitter, az Instagram, a YouTube, a Wikipedia, stb. baloldali elköteleződése, a jobboldallal, konzervatívokkal szembeni diszkriminációja régóta ismert. A „közösségi irányelvek”, a „gyűlöletbeszéd” és hasonló, megfoghatatlan fogalmak mögé bújva rendre nyírják a szólásszabadságot, miközben olyan fontos szereplőkké váltak, hogy gyakorlatilag a teljes tömegkommunikáció ezeken a felületeken keresztül zajlik. (Hiszen az online sajtó hírei is ezeken a platformokon terjednek.) Mind az üzleti-szervezeti formában működő jobboldali orgánumokat, mind pedig a konzervatív véleményeket megfogalmazó egyes embereket rendre letiltja a Facebook, ellehetetleníti a finanszírozásukat a Google, a Patreon, a Paypal.

Úgy tűnik azonban, hogy még ez sem elég. A napokban számos multicég jelentette be, hogy beszünteti a hirdetéseit a Facebook-on (és további közösségi médiafelületeken), egészen addig, amíg az nem szünteti meg a gyűlöletbeszédet. Azt, hogy mi a gyűlöletbeszéd, természetesen ők döntik el. Még véletlenül sem az O1G, a „Fuck Trump”, vagy a keresztények, esetleg a székelyek pocskondiázása. Hanem az, ha valaki szerint „Minden élet számít”, vagy ha le meri írni, hogy „a család egy férfiból, egy nőből, és az ő közös gyerekeikből áll”. Ezzel tehát a globalista multicégek, a gazdasági elit kiadta a végső utasítást. Hiszen a közösségi médiafelületek a hirdetésekből élnek. Ha a nagy hirdetők nem hirdetnek, nincs bevétel, tönkremegy a cég. Ergo a Facebook ezután még az eddiginél is jobban ki fogja iktatni a konzervatív tartalmakat, hiszen már nem csak ideológiai elkötelezettsége, hanem anyagi érdeke is ezt diktálja.

Bojkottal a demokráciáért

A demokrácia egyik legfontosabb eleme a szólásszabadság, ami a szemünk láttára szűnik meg. Itt jön tehát a kérdés: mit tehetünk? A válasz tulajdonképpen adja magát. Ott kell szembeszállni, ahol nekik is fáj: az anyagi, üzleti, gazdasági érdekeknél. Egész egyszerűen bojkottálnunk kell azon cégek termékeit, amelyek deklaráltan szemben állnak a szólásszabadsággal, amely cégek megfenyegetnek mindenkit, aki nem osztja az általuk vallott erőszakos ideológiákat. Ezekről tudunk jelenleg:

Adidas
Coca-Cola (Fanta, Sprite, Naturaqua, Kinley, AdeZCappy, Burn, Monster, Powerade, FuzeTea, stb.)
Honda
HP
The North Face
Patagonia
Pepsi Cola (7Up, Mirinda, Kristályvíz, Schweppes, Gatorade, Lipton, Lay’s, Cheetos
Pfizer (ez a Viagra miatt lehet, hogy különösen érzékenyen érint
Puma
Reebok
Starbucks
Unilever (Axe, Cif, Dove, Floraszept, Gabi, Omo, Rexona, Signal, stb.)

Valóban, nem könnyű elkerülni ezeket a termékeket. de mindegyikre van alternatíva! Amivel ráadásul sok esetben a hazai cégeket is támogatni tudjuk. De még a Pfizer is megkerülhető: ha a Viagra bojkottja különösen fájdalmasnak is tűnhet elsőre, nyugalom, ott a Cialis! ?
De mindez tényleg nem vicc. Valóban bojkottálnunk kell ezeket a termékeket, mást venni helyettük. Ezzel tudja megmutatni az emberiség józan eszét még el nem vesztett része, hogy nekünk a szabadság valóban fontos, és nem csak a multicégek márkái közötti választás szabadságát jelenti, hanem a sajtó, a szólás és a vélemény szabadságát is. A demokráciát.

Fotó: MTI/EPA