Karácsonyhoz, Dobrevhez, Fegyőrhöz, Cseh Katalinhoz, Gyurcsányhoz hasonló alakok vezetik Nyugat-Európát

A nyugati vezetők szánalmassága és ostobasága persze nem jelenti azt, hogy ezek az emberek veszélytelenek lennének. Veszélyesek a saját hazájukra, ha van nekik egyáltalán, Európára, ránk, és persze az egész bolygóra is, nemcsak az emberiségre. A második világháború óta a nagy- és középhatalmak vezetői egyre hatalmasabb erőforrások felett rendelkeznek. A hidegháború erőegyensúlya azonban már a múlté, Amerika szuperhatalmi státusza pedig szinte akkor véget is ért, amikor a Szovjetunió szétesett. Nem a Pax Americana valósult meg, hanem egy először még rendnek tűnő káosz. Amerika az utóbbi harminc évben egyre gyorsuló ütemben tesz meg mindent Európa meggyengítéséért, ami politikailag és gazdaságilag annyira látványos már, hogy minden szövetségese és ellensége számára is nyilvánvaló. Egyedül Nyugat-Európa politikai vezetői képtelenek megérteni, mi is történik a kontinenssel és főleg mi történik velük, a nagybetűs Nyugattal. Az oroszok, a kínaiak, az olajból meggazdagodott arabok látják és értik.

A Nyugat vezetői a hatalmas erőforrásaikat egyre ostobább módon használják fel és el, míg a kínaiak és az arabok egyre hatékonyabban. A gyenge Oroszországból pedig újra erős hatalom lett, amely folyamatosan azzal szembesül, hogy a „Nyugat”, ahová egyébként tartozni vágyik, állandóan kineveti, megalázza, lenézi. Mindezt úgy, hogy Oroszország ma egymaga sokkal erősebb katonai hatalom, mint a teljes EU együtt. Nyolcvan évvel ezelőtt az USA gazdasági segítsége nélkül az oroszoknak még a németek legyőzése sem ment volna. Ehhez képest ma a Szovjetunióval össze sem mérhető mai Oroszország számára a teljes európai haderő sem lenne ellenfél. Különösen, mert valóban bevethető, gyors reagálású, stratégiailag értékelhető méretű katonai egységei csak az oroszoknak vannak ebben a térségben. Obama, aki rengeteget tett Európa további gyengítéséért, azt találta mondani, hogy nem tudja, kit kell felhívni, ha Európával akar beszélni. Obamának persze nagyon megfelelt ez az állapot, ennél jobb csak az lenne az amerikaiaknak, ha az általuk dominált liberális ideológia alapján működő birodalom keletkezne Európa helyén, amelyet ugyanazok az amerikai óriásvállalatok ellenőriznek, mint az USA polgárait. Az amerikai liberálisokat egyáltalán nem érdekli, hogy Európa népei milyen árat fizetnek ezért az egységesedésért. Amerika éppen megszűnik nemzet lenni, miért is érdekelné más nemzetek megmaradása?

Mindeközben a magországok vezetői és az EU elitje úgy tesznek, mintha a világban nem is zajlanának folyamatok és nem dőlnének el rendszeresen a dolgok Európa kárára. Európát folyamatosan kiröhögik évek óta a háta mögött, lassan már szembe is merik mondani a gyengeségét. Az amerikaiak LMBTQ-katonái és meleg helikopterlegénységei is röhejesek, csak azok még talán tudnak lőni és a tűzerejükre minden terrorista emlékszik még, de Európát jelenleg a tömeggyilkosságot végignéző holland „békefenntartók” jelképezik a leginkább. Európa már nem politikai fogalom, hanem csak földrajzi. Miért is gondoljuk mi itt azt, hogy a németek és a franciák, a gyámság alatt nyögő olaszok vagy spanyolok, a korábban gyarmatosítóként a nácikat is felülmúló, brutális módszereket használó hollandok vagy belgák akár csak egy kicsit is alkalmas vezetőket választanak maguknak? A németek azt a Merkelt tartják jelentős vezetőnek, aki valójában csak egyetlen sikert tud felmutatni, azt, hogy sikerült a liberális véleményformálókhoz alkalmazkodva hatalmon maradnia tizenhat évig. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy Németország ma jobb állapotban van, mint 2005-ben. Ez annyira nyilvánvaló, hogy a kérdés fel sem vetődik. Az egyesült Németország ma lényegtelenebb tényező a világban, mint a hetvenes évek NSZK-ja. Az ország demográfiai állapota, energiarendszerének működése nem cáfolható kemény tényekkel mutat sötét jövőt. Így hát inkább nem is beszélnek róla.

Macron meg az éppen jobb felé visszalendülő politikai inga elől menekül, most éppen jobb felé, de nem azért, mert ez logikus, vagy ez a francia érdek, hanem azért, mert a legrövidebb távú érdekei ezt diktálják. Merkel és Macron, ha balszerencsénkre Magyarországon születnek, ma ott feszítenének Gyurcsány Ferenc csapatában és minden közös „összefogásos kép” készítése közben azon álmodoznának, hogy milyen jó is lesz az, ha majd ők lesznek a miniszterelnökök. Merkel annak idején nem azért rúgta ki Gyurcsányt, mert bármi baja volt vele helytartóként, hanem sokkal inkább azért, mert megtehette. Egy német kancellár életének is jelentős pillanata, amikor leválthatja egy állítólag szuverén ország miniszterelnökét. Láthatólag máig nem tudta feldolgozni azt a pillanatot, amikor rájött, hogy Orbán Viktor leváltása nem az ő hatásköre, az újra a magyar választók ügye. Az identitását Európában kereső magyar jobboldal számára is dráma, hogy nem vigasztalhatja magát a magyar balliberális oldal különleges szánalmasságával és erkölcstelenségével. Nincs különlegesen buta és aljas liberális értelmiségünk, média- és kulturális elitünk; ezek pont olyanok, mint a nyugati gazdáik. És a nyugati gazdák nem is akarnak maguknak jobb képességű csicskákat, mert nem akarnak maguknak még egy kisebbrendűségi érzést.

A magyar ellenzék ma pontosan hozza a nyugat-európai erkölcsi és intellektuális szintet. Gyurcsányokra és Karácsonyokra, Dobrevekre és Cseh Katalinokra bízta magát a nyugati civilizáció. Nekünk is ennyire kell komolyan vennünk őket.

Vezető kép: MTI/EPA/Filip Singer