Meggyilkolja a sportot a liberális propaganda

Szép módszeresen a sportot is szétveri a fősodratú libsizmus. Ugyanúgy, ahogyan a nyugati emberek mindennapi életét már szétverte a kötelező multikulti-imádattal, politikailag korrekt beszéddel, genderőrülettel, irányított népvándoroltatással.

Emlékeznek még az olimpiára, ahol a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) vezetői megengedték egy magát nőnek képzelő férfinak, hogy elinduljon a nők között súlyemelésben? Az új-zélandi Gavin Hubbard évekkel korábban még a férfiak között versenyzett, ám ott semmire sem vitte. Így aztán kitalálta, hogy inkább nő lesz, Laurel néven nevezteti magát, és a leányok között indul. Férfi izomzattal és csontozattal, ahogy kell. Elegendő volt lejjebb vinnie a tesztoszteronszintjét, és a NOB máris áldását adta Gavin úr varázslatos átalakulására. Az más kérdés, hogy az olimpián végül az első körben kipottyant. Ám a precedens megszületett, és legközelebb majd jön a második, harmadik, századik férfi, és szanaszét veri a női mezőnyt.

• Mert a világ egyik (ha nem a) legfontosabb sportszervezete, a NOB kinyitotta az őrület szelencéjét. Ne legyen kétségünk: hamarosan a többi sportág nemzetközi szakszövetsége is behódol. Nem lesz megállás. Ez nem más, mint a női sportolók megalázása, a női sport szétverése. Győzött az elmebaj.

Megint stadionbezárás

Aztán itt van a nemzetközi fociszövetség, a FIFA, amely tegnap két zárt kapus mérkőzésre és 65 millió forintnyi pénzbírságra ítélte szép hazánkat az Anglia elleni mérkőzésen történtekért. (A második meccses büntetést két évre felfüggesztve.) Közlésük szerint „az eset súlyossága miatt” hoztak ilyen szigorú döntést. Azt nehezményezték, hogy a magyar drukkerek egy csoportja „gúnyosan adott hangot nemtetszésének”, amikor az angol focisták a kezdés előtt térdeltek. Értsd: merészelték kifütyülni a térdelőket. Emellett állítólag rasszista rigmusokat énekeltek, műanyag poharakat dobtak az első angol gól szerzője felé s néhol a lépcsőn is ültek-álltak...

A pohárdobálást láttuk, nem szép dolog, azért egy kis pénzbírság esetleg érthető lenne. No de rasszista rigmusok nem voltak, olyanokat egyik angol játékos sem hallott, és csak azután kezdtek fölháborodni, hogy a BBC meg egy másik angol csatorna munkatársai arról kezdték győzködni őket a mérkőzés utáni interjúkban, hogy ők bizony huhogást hallottak. Senki más nem hallotta, csak a vájtfülű angol firkászok, ám ez elegendő volt hozzá, hogy az angol fociszövetség följelentse a magyart, s maga Boris Johnson angol miniszterelnök is ránk rontson. Lássuk be, ehhez azért páncélvastag arcberendezés kellett a londoni EB-döntő után...

Kettős mérce

Ha már EB-döntő. Lehet, csak az én figyelmemet kerülte el, de nem látom hírét, hogy minimum tízmeccses zárt kapus büntetést s brutális pénzbüntetést kaptak volna az angolok az európai szövetségtől (UEFA). Tudniillik az lenne a minimum, hiszen jól emlékszünk: az angolok a meccs előtt és után is törtek-zúztak, szétverték fél Londont, megverték az olasz drukkereket, tömegével rontottak be a Wembley-be jegy nélkül, kifütyülték az olasz himnuszt, s bónuszként még a saját színesbőrű játékosaikat is lehuhogták a kihagyott büntetők után.

Ám az UEFA lapít.

Minket viharsebesen kettő plusz egy zártkapus meccsre ítélt az UEFA az Európa-bajnoki szurkolás miatt (például az áthúzott térdeplős tábláért meg az LMBTQ-terror ellen tiltakozó transzparensért) – a sokkal durvább angol jogsértéseket viszont még mindig „vizsgálják”. Vagy inkább: húzzák az időt. Várják, hogy mindenki elfelejtse az egészet, és aztán fél év múlva egy mínuszos hírben el lehessen intézni az egészet egy kis pénzbüntetéssel.

Még két példa: a francia szurkolók következmények nélkül megdobálhatták kapusunkat, Gulácsi Pétert az EB-n – a magyarok ugyanolyan dobálózása viszont két zárt kapus meccset ért. (A franciák dobálózását ITT nézhetik meg videón.) S a németeket sem sújtották zártkapuval, amiért a müncheni német–magyaron hagytak a pályára rohanni egy szivárványzászlós kretént, majd hosszasan engedték neki, hogy provokálja az éppen himnuszt éneklő magyar focistákat.

A fütyülésről

Végül pár szót fecséreljünk a FIFA tegnapi büntetésének talán legpofátlanabb részére: a térdelés-kifütyülésre mint „bűnre”. Valójában ez a fajta térdelés egyáltalán nem jóemberkedés, ahogyan azt a térdeplők hiszik, hanem egy szélsőséges, rasszista mozgalom (BLM) melletti hűségeskü. Aki így térdel, az egy visszaeső, drogos bűnöző emléke előtt borul le. Aki így cselekszik, azt hirdeti: a fekete életek a legfontosabbak. Aki viszont épeszű, azt mondja: minden élet számít. Ám még a Minden Élet Számít-mozgalomnak sem lenne semmi keresnivalója a focipályán – nemhogy a fehérellenes BLM-nek! A sport ugyanis sport – a politika meg politika.

Ott tartunk, hogy a szélsőséges, liberális propagandát, a szivárványos zászlókat, a térdeplést nyugodtan be lehet vinni a focipályára: azt a FIFA (meg az UEFA) eltűri, megengedi, sőt bátorítja. A kifütyülése vagy az ellene való transzparenses tiltakozás viszont büntetendő, zártkapus meccsek járnak érte... (Kivéve, mikor az angol szurkolók fütyülik ki a saját térdelő játékosaikat, mert azért az égvilágon semmilyen büntetés nem jár!)

Azért csak átadnám „elbeszélgetésre” a magyar keménymagnak (Carpathian Brigade) azokat a FIFA-s meg UEFA-s urakat, akik évek óta aljaskodnak velünk ezekkel a zártkapus meccsekkel...

• Azt hiszem, itt az ideje az UEFA-t meg a FIFA-t beszántani, az összes korrupt bürokratájukat (lásd: katari VB-mutyi) pedig rács mögé dugni. A sok kis Blatter nemcsak irgalmatlan sokat lopott az elmúlt évtizedekben, hanem – s ez a nagyobb baj – ráeresztette a politikát a sportra, beengedte a szélsőséges liberális propagandát a stadionokba, az ez elleni jogos fölháborodást viszont bünteti. Mindezt tetézi, hogy politikai szempontok és lobbiérdekek alapján büntet vagy néz félre. A „nagyoknak” bármit szabad, a „kicsiknek” semmit. Elég volt belőlük!