Egy valaha erős nemzet végső vergődése: az új "zöld" német gazdasági miniszter további migránsokért fohászkodik
Van, amikor semmi sem elég az ébredéshez. Pedig előfordul, hogy az intő jelek már véresen komoly fenyegetéssé válnak, és ez sem ébreszti fel a végső stádiumban vegetáló társadalmakat. Alakult ez már így az emberiség történelmében többször is, de úgy látszik, hogy néha elkerülhetetlen ez az önfeladás, a jólétbe belesüppedő, saját agóniáját végtelen türelemmel és unalommal viselő birodalmak és valaha erős nemzetek szétmorzsolódása. Ez történik most több európai nemzettel is, akik korábban a fél világot uralták, most viszont a saját hazájukban is másodrendű állampolgárokká váltak, és lassan ez már nem is zavarja őket. Az új német gazdasági miniszter, Robert Habeck is ebbe a sorba tartozik, hiszen bejelentette, hogy még több migránsra lesz szükség, mert nincs elég munkaerő. A figyelmeztető jeleken már régen túl van a német társadalom, azonban úgy látszik, ez még mindig nem elég. Milyen katarzisra van szükség ahhoz, hogy felébredjenek? Talán már semmilyenre sem.
A németekre sok mindent lehet mondani: többen agresszívnak, beképzeltnek tartják őket, mások figyelmeztetnek, hogy mennyi nagy koponyát adtak Európának és a világnak, valamint tudjuk, hogy precízek, szorgalmasak, és a XX. században azt is láttuk, hogy az utolsó pillanatig kitartanak, akárkit is kell követni. Hitler mellett is kitartottak a végsőkig, most pedig a másik végletbe esve már nem tudnak hogyan megfelelni az új, színes LMBTQ-világ és a migráció kiszolgálásának. Azok a német hazafiak, akik az utóbbi évszázadokban a népükért adták életüket, a fejlődésért, most foroghatnak a sírjukban, hiszen a 2015-ös migrációs válság egyértelmű kínszenvedése és kudarca után ismét azok a hangok erősödnek, hogy szükség van a bevándorlásra. Ami egyben a teljes önfeladást is jelenti.
Így jártak a rómaiak is
A jólét, az elpuhulás nem csupán a németekre jellemző sem ma, sem a múltban, hiszen az emberiség több évezredes történelme során nagyon sok nemzet és birodalom járt úgy, hogy nem a külső ellenség valódi ereje roppantotta meg, hanem saját magát győzte le, így könnyű prédává vált az éhes betolakodók számára. A legeklatánsabb példa talán a Római Birodalom, amely az ismert világ nagyobb részét hatalma alá hajtotta, mégis, az általuk mélységesen lenézett "barbárok" bevándorlása rogyasztotta meg, majd döntötte romba végleg őket. Először csak beszivárogtak, az elpuhult rómaiak helyett dolgoztak és mentek háborúba is, végül maga a birodalom hívta be őket tömegével, míg egyre többen lettek, egyre kevésbé akarták átvenni a római kultúrát, és magasról ejtettek a birodalom ezer éves múltjára. Nagyrészt germánok voltak, kőkemény harcosok, akiknek elpuhult utódai most ugyanazt a keringőt járják el a bevándorlókkal, amit a rómaiak tettek a 400-as években. Ők sem tanultak a történelemből.
Baj van a migránsokkal, hát hívjunk még többet
A németek először a törökökkel és a délszlávokkal próbálkoztak évtizedekkel előtt, a török bevándorlók első generációja pedig nagyrészt be is illeszkedett, hasznos tagja lett a német társadalomnak, de a robbanás már akkor kódolva volt, ami később valósággá is vált, hiszen a Németországban munkát vállaló és letelepedő törökök harmadik és negyedik generációja már nem találta helyét a germánok között. Aztán elkezdődött Afrikából és a Közel-Keletről is a népvándorlás; 2015-ben Angela Merkel vörös szőnyeget terített a szír, afgán, pakisztáni és ki tudja, még honnan érkező, erejük teljében levő, főleg férfiakból álló százezrek, sőt, milliók elé. Akik meg is hálálták a Willkommenskultur ostoba önfeladását és olyan szilveszteri partit csaptak a vendéglátóknál, amelynek csak a német hölgyek nem örültek, akiket több német nagyvárosban inzultáltak, sőt, megerőszakoltak a bevándorlók. Ezekből az emberekből kell most több Habeck szerint. Aki elvileg német és jót akar a saját népének. Vagy nem? Habeck "elvtárs" így fogalmazott:
a képzések fejlesztése, illetve a család és a karrier összehangolásának megkönnyítése segíthet ugyan, de a bevándorlók számának növelése is elengedhetetlen lesz a mérnökök, az iparosok és az ápolók körében. Ezt meg kell szerveznünk.
A végső stádiumban
Az utóbbi évek keserű tapasztalatai tehát az új, baloldali német kormány gazdasági miniszterében úgy csapódtak le, hogy az erőszakolások, gyilkosságok, rablások és lopások bajnokait újabb hasonszőrű egyedekkel kívánja megerősíteni és megtámogatni a saját hazájában. Amit az utóbbi években poénként ismertünk meg, a mérnökök, agysebészek tömegeit, azt az új német gazdasági miniszter még most is komolyan gondolja, hiszen kijelentette, hogy a bevándorlók olyan szakmai űrt töltenek majd ki, mint a mérnökök, iparosok és ápolók köre. Magunk előtt látjuk az afgán analfabéta bevándorlót, ahogy körzővel a füle mögött tervezi az új lakóparkot, miközben barátai újnémet iparosokként dúsítják és lökik előre a német gazdaságot. Természetesen a bevándorlók között akadnak művelt emberek, de azt már egész Európa felfogta és felismerte, hogy a kontinensre tartó tömegek nagyrészt tanulatlan, fiatal férfiak, akik egyszerűen túl sokan vannak a hazájukban és jobb életre vágynak, amit valakik meg is ígértek nekik. A történelemben ezt korábban túlnépesedésnek nevezték, amikor a föld már nem tudta eltartani a tömeget, akkor pedig ezek az emberek megindultak és szerencsét próbálnak. A német baloldal és az ország vezetői pedig ott tartanak, hogy a fejüket a homokba dugva még most is ugyanazt a mantrát ismételgetik, amelyről tudják, hogy az örvény mélyére vezet. Mégis, megalkuvást tűrően vágják maguk alatt a fát. Vajon mi lehet Robert Habeck szívében, lelkében és az agyában? Azt nyugodtan kijelenthetjük, hogy nem a német újjászületés receptje.
