Nem Lehet Más a Politika: Egy párhuzamos Magyarországon Küllői Péternek hívják a miniszterelnököt
Csodálatos cég lehetett a Creditum, hiszen már két miniszterelnököt is adott az országnak. Bajnai Gordont és Gyurcsány Ferencet. Jóval ismeretlenebb, de hozzájuk hasonlóan dúsgazdag cégtársuk, Küllői Péter lehetett volna a harmadik – legalábbis egy párhuzamos világban. Egy Schiffer Andrással készített interjú szerint Küllői bejelentkezett az LMP-ért, de az volt a feltétele, hogy Schiffer eltűnjön a képből. A cikk után a Párbeszédbe lelépő Rauschenberger Péter meghazudtolta korábbi párttársát, Schiffert, de visszanézve, igencsak valószínű: minden úgy történt, ahogyan a pártelnök mondta. Klasszikus példa arra, hogyan próbál felfalni a hálózat egy ígéretesnek tűnő pártot. És sajnos a végső győzelem is kétségtelen: a mai LMP már összeborult az akkor még lerázott csoporttal.
Előző vezércikkemben írtam arról a Creditumról, amelynek segítségével egy jól körülírható és ma már megnevezhető csoport – ahogyan egyik tagja, Kerékgyártó István „író” fogalmazott – kiemelte a „halakat” a „halászléből” a privatizáció idején.
Mások mellett ott volt a Creditumban ifjabb Komlós János, a hírek szerint ő és Bajnai Gordon apja, Bajnai György alapították a céget. Aztán feltűnt a korábbi MSZMP-PB-tag Tatai Ilona, Gyurcsány Ferenc és mások. De ott volt a cégben egy építészmérnökből lett bankár, egy bizonyos Küllői Péter is.
Ahogyan a többiek nagy része, úgy Küllői is nagyon-nagyon gazdag ember. Sokáig csak üzleti és PR-cikkekben
És előkerült a fényre
Abban az esztendőben, egészen pontosan januárban szakadt ketté az LMP, a Karácsony Gergely és Jávor Benedek vezette csoport kilépett, hogy aztán összeállhassanak Bajnai Gordonékkal. Az év nyarán Schiffer András, az LMP társelnöke interjút adott a Heti Válasznak
Ekkor már lehetett ismerni Küllői hátterét. Stumpf nem is finomkodott a kérdésével: „Ha minden igaz, a Bajnai-hálózat egyik kulcsfigurája az LMP-t is megkereste”. Amire Schiffer: „Nem tudom, létezik-e ilyen hálózat. Mindenesetre, amikor lapjukban azt olvastam, hogy a megénekelt üzleti kör egyik legfontosabb tagja Küllői Péter volt, dobtam egy hátast.” Stumpf: „Ezek szerint ő kereste meg. Mikor?” Schiffer: „Még neve sem volt a gyereknek 2008-ban, azt sem tudtuk, hogy LMP-nek fogjuk hívni, amikor jelzés érkezett az irányából, hogy érdeklődik irántunk. <…> Maradjunk abban: fogalmam nem volt, kicsoda Küllői. Egyszer találkoztam vele, nem volt különösebb benyomásom, aztán egy hétre rá hallottam vissza,
hogy »segítené« az LMP-t, azzal a feltétellel, hogy kivonom magam a forgalomból.
Akkoriban semmiféle rivalizálás nem volt az alakuló párton belül, így abszurdnak tetszett a felvetés.”
Szóval az interjú szerint Küllői feltétele az lett volna, ha Schiffer hátrébb lép. Vagy inkább eltűnik.
Bajnai Gordon és az áldozatpóz
A nyilatkozatból óriási balhé lett. Bajnai Gordon exminiszterelnök a közösségi hálón állt ki a cimborájáért – és üzlettársáért:
„Támadjon Schiffer és a Fidesz engem, én a politikai vetélytársuk vagyok, állok a lejárató kampányuk elébe is – de el a kezekkel Küllői Pétertől!” – dörgött Bajnai.
Jól tudjuk, hogy ez a szokásos taktika. Egyrészt azonnal megfordította az ügyet és Küllőit – és magát – áldozatszerepbe helyezte, másrészt kicsit eltolta magától a barátját, nehogy összekenje őt is a múlt szennye.
Pedig számomra valószínűbbnek tűnik, hogy ahogyan Bajnai Gordont előhúzták a háttérből a Gyurcsány-kormány idején, majd ő lett a „szakértő-kormány” feje, úgy lépett elő a színfalak mögül Küllői, hogy bepróbálkozzon az LMP-nél. Nem biztos, hogy így volt, de ezt a leglogikusabb elképzelni. Ennek a hálózatnak igencsak szüksége volt egy „tiszta pártra”.
Könnyen elképzelhetjük, hogy ez a csoport őt küldte és nem a jól ismert Bajnait, akire – akkor még – talán többen nemet mondtak volna. Hiszen az volt a Gyurcsány–Bajnai vezette politikai-gazdasági csoport mélyrepülésének ideje (2008), nagyjából „ellenük”, miattuk alakult meg az LMP.
Rauschenberger Péter cáfol
A lényeg, hogy szintén a Heti Válaszban Rauschenberger Péter olvasói levelében igyekezett megcáfolni a Schiffer-interjút. Legalábbis csökkenteni a károkat.
Rauschenberger 2013 januárjáig Schiffer társa volt az LMP-ben. De ekkor már nem. A lényeg, hogy Rauschenberger szerint nem Küllői kereste meg őket, hanem fordítva történt, és szó sem volt Schiffer háttérbe állításáról.
Ő is áldozat és ő is szomorú:
„Szomorúan olvastam a Schiffer-interjú Küllői Péterre vonatkozó részét. Küllői Pétert mi, a születőben lévő LMP akkori vezetői-elindítói kerestük meg 2008 nyarán, hogy bemutassuk neki a kezdeményezésünket, abban a reményben, hogy ha meg tetszik neki, támogatja vagy tanácsot ad akár a finanszírozással, akár mással kapcsolatban.
Küllői Péter türelemmel meghallgatott minket, néhány dologról véleményt mondott, de sem akkor, sem később semmilyen jelét nem adta annak, hogy szándékában állna az LMP finanszírozásához hozzájárulni.
Később, amikor úgy éreztük, hogy az LMP már letett valamit az asztalra, újra megkerestük. A második találkozón az LMP részéről már csak Schiffer András és én vettünk részt. Küllői Péter a második találkozón is ugyanúgy reagált az általunk elmondottakra, mint az elsőn.
A lapban megjelentek igaztalanul kárt tesznek valakinek a jó hírében, akinek az LMP történetéhez csupán annyi köze volt, hogy hajlandó volt szóba állni velünk, amikor kértük. Az akkori események résztvevőjeként ezt mélységesen sajnálom, és szégyellem magam amiatt, hogy Küllői Péter miattunk ilyen helyzetbe került.
Levelem közzétételét az okozott erkölcsi kár enyhítésének szándékával kérem”.
Rauschenberger pártról pártra szállt
Felemelő, lélekmelengető sorok. De ne kerteljünk: Rauschenberger meghazudtolta korábbi párttársát. Schiffert már elegen szidták és dicsérték, felesleges bemutatni, de Rauschenberger neve sokaknak ismeretlen lehet.
Pedig régi motoros. A filozófus-politikus eredetileg fideszesként kezdte, majd 1993-ban Fodor Gáborral együtt elhagyta a pártot és az SZDSZ mellett folytatta.
A vele együtt „lelépő” Ungár Klára így emlékezett:
„Azt állítja Ungár, nem volt megbeszélve az SZDSZ-szel a kilépés előtt a helye, sőt, úgy tervezte, egy banknál fog dolgozni. De jött Fodor, hogy üljenek le, mert Magyar Bálint beszélni akar velük.
Ezért Molnár Péter, Rauschenberger Péter, Fodor és Ungár összeültek, hogy megbeszéljék, mit kérjenek Magyartól, ha ő ajánl nekik valamit. Rauschenberger azt mondta, hogy kérjék a lista 4. helyét Fodornak, Molnár és Ungár pedig kapják a lista 31-32. helyét. <…> Magyar Bálint mindenbe belement.”
Ezután jött az LMP, hogy aztán ő is átsoroljon majd a Párbeszédbe Karácsonyékkal együtt. Azt álmodta – a nyilatkozat szerint –, hogy majd egy súlycsoportban lesznek Bajnaiékkal: „Rauschenberger Péter azt mondja: fontos, hogy ne tűnjenek a szocialisták segédcsapatának, minimum egy súlycsoportban legyenek, s akár Sólyom László is támogassa őket” – idézte a 168 óra 2014-ben.
Minimum! Szóval pártról, pártra szálldogált.
Erre szokták mondani a nálam idősebb, bölcsebb emberek, hogy egy váltást még el tud fogadni az ember. Többet már nehezen. Ha mozgását figyeljük, nem érdektelen megjegyeznem, hogy Rauschenberger az oxfordi ösztöndíj után egyébként a CEU-n végzett, és valahogy úgy fest, mindig a talpára esik. Hiszen legkevesebb három pártot (Fidesz, SZDSZ, LMP) is otthagyott már, de van, aki a sajtó szerint még mindig hálás lehet neki.
Az Origo tavaly decemberi írása szerint Rauschenberger Péter Karácsony Gergelyéknek dolgozik a fővárosi önkormányzatnál. Ha jó az értesülés:
„fenntarthatósági önkormányzati tanácsadó <…> havi 500 ezer forintért.”
Ha ez így van, talán nem igényel külön kommentárt. A magam részéről inkább Schiffernek hiszek, de leginkább a belső logikámnak. Mert nagyon is rendszerszerű lenne, hogy a Bajnai-hálózat tagja, Küllői Péter megkeresse az LMP-t, onnan megpróbálja kitolni Schiffert, akiről már akkor is tudta mindenki, hogy a nagy összeborulás akadálya. Ki hazudtolta meg? Egy politikai haszonleső, egy rutinos „szakadár”.
Pardon: filozófus és „fenntarthatósági önkormányzati tanácsadó”.
Mert a lényeg a fenntarthatóság. A hálózat fenntarthatósága.
És a slusszpoén: képzeljük el, hogy Küllői nem csupán bejelentkezik az LMP-ért, de ki is szorítja Schiffert, majd a helyére ül. Az LMP-t az ő és a barátai pénzéből (és nyilván amerikai, nyugati támogatással) hatalmasra fújják és 2014-ben nagy meglepetésre megnyeri a választást. Mi történt volna?
Annyi, hogy megválasztották volna a Creditum harmadik miniszterelnökét. Gyurcsány és Bajnai után. Szürreális ugye?
Pedig már kettő is elég ijesztő.
Az meg végtelenül szomorú, hogy végülis, ha a csatát el is vesztették, a háborút megnyerték: már az LMP értelmében. A „megújult”, régi arcaitól megfosztott párt csak beállt az ellenzéki csapathoz. Mert nem, úgy tűnik, nem lehet más. Addig nem, amíg ez a hálózat mindent átsző.
Fotó: Küllői Péter, forrás: 168 óra / Arcanum
