"Hajnali" részegség, avagy egy nem létező diploma hányattatásai
A baloldal számára a tisztesség, becsület és a demokrácia szavak hangoztatása több, mint feladat, egyszerűen életérzés. Az, hogy mi van mögötte, már egészen másodlagos, hiszen úgy vannak ezzel, mint a "zöld" jokerrel, ami jól hangzik ugyan, de tartalommal nem tudják és láthatóan nem is akarják kitölteni. Miközben diktatúráznak, fasisztáznak és szavakban megváltják a világot, időnként a valóságtól kegyetlen nagy pofonokat kapnak. A baloldal bő két éves fővárosi ámokfutásából ugyanis egyrészt kiderült, hogy a tudatos rombolás és a haverok kistafírozása mindennél előrébb való, másrészt azt is megtudtuk, hogy saját magukon kívül mindig van felelős és hibás – elsősorban Orbán Viktor –, akármilyen botrányról legyen szó. Akkor azonban nehezen megy a mea culpa, ha egy párbeszédes baloldali képviselőjelölt azon viccelődik, hogy halálra gázolt valakit, de a fehér poros, lopásról gátlástalanul beszélő Lackner Csaba ügye se piskóta Kispestről. De egyértelműen ott van az élmezőnyben Hajnal Miklós is, a Momentum politikusa és az összeborult ellenzék egyik budapesti képviselőjelöltje, aki a hamisan hirdetett közgazdászi diplomáját olyannyira nyeglén kezelte, hogy szinte ő volt megsértődve, és egyébként azóta sem vette le az egyik közösségi oldalról, a LinkedInről. Elvégre minek? Kell ilyen országgyűlési képviselő a budai polgároknak? A döntés a szavazók kezében van, ha már Hajnal nem képes eltűnni a közéletből.
Hajnal Miklós nem az az önkritikus fajta. Mindig mindenki hibás, csak ő nem, így a múltban sem nézett magába egy-egy fiaskót követően, így akkor is neki állt feljebb, amikor saját magából hülyét csinálva kirohant a Hír TV stúdiójából. A Momentum bájgúnárja természetesen akkor sem jött zavarba, amikor a közgazdászi diploma bekamuzása mellett országgyűlési képviselőnek állította be magát, ugyancsak kamufelhőket fújva a világra. A baj nem jár egyedül, tartja a mondás, de ahogy látjuk, a hazugság sem. Hajnal azonban nem az a figura, aki ilyenkor meghátrál, hamut szór a fejére; ehelyett fejhangon sipítozva, sértett önérzettel áll ki a világ elé, és van elég vastag bőr az arcán ahhoz, hogy úgy tegyen, mintha mi sem történt volna. Láttunk már ilyet a baloldalon? Biztos nem.
Bangónénak nem jött be
Pedig van ellenpélda is, hiszen a már mindenkinek kellemetlen Bangónét kizárta az MSZP a diplomakamuját követően. Ettől még ne dobogjon senkinek se túl erősen a szíve a meghatottságtól, hiszen a szocialisták székházi bohóca nem volt sehol sem képviselőjelölt, és még a parlamenti küszöb alatt ténfergő szocialisták számára is sok volt az ostobasága és agresszivitása,pedig a jelenlegi MSZP-nél igazán nincs magasan a mérce. Hajnal Miklós arroganciája makacsul igyekszik utolérni a Bangóné szinte alulmúlhatatlan szintjét, ám a szocialista politikus szánalmas hazugsága és csalása legalább végül következményekkel járt. Az igazságért, tisztességért és tiszta viszonyokért kampányoló momentumost azonban senki sem szólította fel a haverok közül, hogy lemondjon és átadja a helyet valaki másnak az országgyűlési választások előtt, hiszen a konc fontosabb, mint a becsület. A baloldal erkölcsiségét és egyenes gerincét pedig az mutatja meg a legjobban, hogy Hajdu Máriát – azt az LMP-s politikust, aki fel mert szólalni Hajnal ellen – kizárták a pártból; ő cserében elindul egyéniben Hajnal körzetében. Ez lenne tehát az új, friss arcokkal teli becsületes csapat, a "tiszták koalíciója"? Nem inkább a régi szocialista mutyik és gerinctelenség köszön vissza a régi-új generációból?
Ja, saját magunkra nem vonatkoznak a szabályok
Tudjuk és tapasztaltuk, hogy a felháborodás mindig az égig ér, ha botrányt akar kelteni az ellenzék. A megbízható "demokraták" természetesen bizonyítékok nélkül is bűncselekményeket kiáltanak ki, előre börtönbe küldenék a kormány nagyobbik részét, különösen Orbán Viktort, de a saját oldalukon kitört botrányok, valódi bűnök, sunyiságok, csiki-csukik, mutyik és lopások nem ütik meg az ingerküszöbüket. A baloldali gyomokat még meg is öntözik, ahelyett, hogy kitépnék gyökerestül, a virágokat azonban kíméletlenül eltapossák, hiszen lételemük a káosz. Hosszú a lista, de most elég, ha az utóbbi évek egyik legmegdöbbentőbb baloldali botrányára gondolunk, hiszen a Városháza-ügyön csak jót nevettek az elvtársak, sőt, Barts J. Balázs, a fővárosi vagyonkezelő vezérigazgatója még bónuszt is kapott az év végén. Mindez különösen izgalmas volt akkor, amikor Barts a főnökei tudta nélkül tárgyalgatott a Városháza eladásáról, amiért csak egy fegyelmit kapott. Így akarnak kormányozni ezek az emberek? Így akarnak rendet csinálni és tiszta lapot nyitni? Ki hisz még nekik?
Polgári, jobboldali körzet balos nyomulással
Korábban Budán szóba se jöhetett baloldali esélyes egy országgyűlési választáson, Hajnal azonban pökhendi arroganciával igyekszik a polgárok arcába vetni, hogy itt bizony úgy elveri Fürjes Balázst, mint a kétfenekű dobot. Ebben azért biztos nem segít a diplomaügy, ahogy az sem, hogy a tartalom nélküli üres fröcsögés sem túl jó pont a budai polgároknak. Hajnal azóta húzott még egy figyelemre méltó ostobaságot, hiszen nagy lelkesen kijelentette, hogy a Nemzeti Választási Iroda nyilvántartásba vette, ám ez sem jött össze, hiszen egyelőre ezt a státuszt nem sikerült elérni. A jelenlegi erőviszonyokat tekintve egy felmérés szerint Fürjes Balázs, a kormánypárti képviselőjelölt vezet Hajnal Miklóssal szemben Budapest 3. számú egyéni választókerületében, ám a meccs még korántsem lejátszott. Akkor sem, ha Hajnal minden eszközzel igyekszik csökkenteni a saját esélyeit és komolyan vehetőségét, azonban tudjuk: nagyot lehet bukni azzal, ha valaki idő előtt hátradől. Arra viszont nem veszünk mérget, hogy ha Hajnal Miklós kikap a választókörzetében, nem írja-e ki mágis, hogy ő lett az országgyűlési képviselő. Mert az eddigiek alapján erre is megvan az esély.
