Európa már lábon lőtte magát, de ismét merényletre készül önmaga ellen
Biztos sokan kerültek már abba a helyzetbe, hogy rájöttek, valamit elbaltáztak, hogy belevágtak valamibe, amibe nem kellett volna. Bölcs ember ilyenkor mérleget von, elgondolkodik, és van annyi esze és bátorsága, hogy feltegye a kezét és kimondja: hibáztam, csináljuk másképp. Az ostoba és csökönyös ember ilyenkor egészen más döntést hoz; belül ugyan tudja, hogy az irány nem jó, de nincs elég bátorsága változtatni, nem képes beismerni a hibát és inkább zakatol tovább a szakadék felé.
Sajnos ezt az utat követi most az Európai Unió is, akik nagy garral nekiláttak a szankciócsomagoknak, hogy az oroszokat kordában tartsák és megtörjék, azonban – bár nyilván fájt Putyinéknak is – a szankciók több kárt okoztak az európai nemzeteknek. Az ostoba ember példáját követve Európa nem képes azt mondani, hogy ezt nem lehet tovább folytatni; ha derékig merült a mocsárba, inkább tesz még néhány lépést, hátha legalább nyakig elmerül.
A süppedést pedig egyre több nyugat-európai érzi, akiket egyre kevésbé érdekel a háttér; ők csupán azt érzékelik, hogy minden egyre drágább és egyre kevesebb pénzük van, télen pedig nem biztos, hogy elég meleg lesz a lakásban. Ezt néhány hónapja a kényelemben élő uniós állampolgárok még nem gondolták volna. Ahogy több európai nagyvárosban, úgy Brüsszelben is tüntetni vonultak az utcára az emberek. Nem is csupán százötvenen, ahogy a híres baloldali tüncikézők csinálják hazánkban, hanem több tízezren adtak hangot elégedetlenségüknek azok, akiket egyszerűen nem érdekelnek a szép szavak. Ilyen az, amikor valakit kimozdítanak a kényelméből. Többféleképpen lehet ilyenkor reagálni: a magukat igazi demokratának nevező politikusok azonban pont a választói akaratot veszik semmibe, amikor úgy nyilatkoznak, mint Annalena Baerbock német külügyminiszter, aki kijelentette, hogy nem érdekli a választóinak a véleménye, még keményebben fogja támogatni az ukránokat.
Abba most nem is érdemes belemenni, hogy mi az ukránok és az oroszok szerepe ebben a háborúban; rengeteg elemzés készült erről, ahogyan az is megér egy misét, hogy azoknak az ukránoknak küldött európai és amerikai fegyvereknek és felszereléseknek, amit az európai adófizetők pénzéből finanszíroztak, mekkora hányada köt ki a feketepiacon. Arról is lehetne egy külön fejezetet nyitni, hogy az álszent Európai Unió ugyan nem vesz orosz gázt, ám az oroszok által harmadik félnek eladott gázt képesek megvenni többszörös áron, saját szankcióikat gyengítve, magukat eladósítva, az oroszokat gazdagítva és a magasztos elveket sárba tiporva. Lehet, hogy Európa vaksága és önpusztító politikája lassan kritikus mennyiségű tömegnek tűnik majd fel; amennyiben nem így lesz, az a kontinens végső szétmállásához vezethet, amikor az európai vezetők súlytalansága és ostobasága elhozza a teljes összeomlást.
Ahhoz, hogy ne legyen így, érdemes lenne a saját érdekeket előtérbe helyezni a semmitmondó szólamok, álszent és fölösleges intézkedések helyett, és ha nem a gyengeséget látják, talán az oroszok is másképp reagálnak. Az ukránok pedig talán nem azzal foglalkoznának, hogy Magyarországot gyalázzák, sőt, fenyegessék, miközben hazánk soha nem látott humanitárius segítséget nyújt nem csupán a kárpátaljai magyaroknak, hanem minden hozzánk menekülő ukránnak is.
Európa egyelőre nem tágít, tovább tapicskol a mocsárban, pedig egyre több az intő jel, ahogy a belga, osztrák, cseh vagy görög tüntetések is mutatják, nem beszélve a gázszámlákat égető olaszokról. Pedig még csak most kezdődött az ősz. A ruhákat mosás helyett szellőztetéssel frissítő Timmermansok és a százmillió forintnyi közpénzt luxusvillája felújítására költő Verhofstadtok hálójában vergődik a kontinens, ahol évszázadokig eldőlt a világ sorsa.
Most lehet, hogy Európa sorsa dől el, de úgy, hogy abban nem lesz köszönet, hiszen vezetői vagy az orrukig sem látnak, vagy annyira tisztességtelenek, hogy vastag pénzkötegekkel le lehet kenyerezni őket, miközben boldog mosollyal ássák a kontinens sírját. Az angol The Sun lap hasonlította össze az orosz és az európai inflációt, ahol Nyugat-Európa elkeserítő képet mutatott az égbe szálló árakkal, miközben Oroszországban egyes árucikkek még olcsóbbak is lettek. Így akarják térdre kényszeríteni az orosz medvét? Elhibázott szankciókra újabb elhibázott szankciók érkeznek, miközben az emberek egyre elégedetlenebbek. Szánalmas látvány az, amikor a puskát tartó, hangosan fennhéjázó és fenyegető vadász végül a saját lábát találja el a vad helyett, Európa azonban még jó képet is próbál ehhez vágni, sőt, újabb töltényt tesz a tárba, de immár kicsit magasabbra céloz, ám ismét önmaga a cél.
Eközben hazánk sem tud kibújni a szankciók hatásai alól, pedig a magyar emberek védelme összehasonlíthatatlanul hatékonyabb, mint Nyugat-Európa példája, a helyzet viszont egyre rosszabb lesz, ha az önfejű és dacos európai politika nem változik. El kell érni a békét, a helyzet rendezéséhez azonban ezzel a politikával nem lehet közelebb jutni. A magyar baloldal pedig az összefogás és kiútkeresés helyett tovább folytatja önmegsemmisítő szeánszát, hiszen szerintük a háborúért, az inflációért, a benzinárakért egyetlen felelős van: Orbán Viktor. A rövidlátás és önfeladás tekintetében a nyugat-európai és magyar baloldal kéz a kézben vonulna a mészárszékre, miközben vidáman dalolnák együtt az Internacionálét, de szerencsére munkálkodik még más erő is Európában rajtuk kívül.
Vezető kép: MTI/EPA/Olivier Hoslet
