A migráció és az LMBTQ összefügg? Avagy: mit művelnek a gyerekekkel?
Rémisztő dolog történt a kanadai iskolákban, de talán feltűnt végre egy komoly reménysugár is az egész nyugati világot elborító sötétség közepette. És sok mindent megérthetünk az esetből... Kanada újabb lépést tett a totális orwellizmus útján. Orwell regénye, az 1984 egy disztópikus jövőről szól, ahol az állam totális kontrollt gyakorol az emberek fölött. Nem csak a cselekedeteiket, viselkedésüket, de a beszédjüket, gondolataikat is ellenőrzi. És ennek a totalitárius rendszernek része az is, hogy a szülőktől elveszik a gyerekeket, és helyettük az állam neveli őket.
Több amerikai államban hoztak törvényt, hogy amennyiben egy gyerek szeretné megváltoztatni a nemét, de a szülei ezt nem engedik, és a gyerek ezért megszökik otthonról, az ilyenkor illetékes hatóságok, szervezetek nem kötelesek értesíteni a szülőket, ha megtalálják a gyereket. Hanem állami intézményben gondoskodnak az ellátásáról. De Kanadában és Norvégiában is hoztak már olyan törvényt, miszerint az állam jogosult elvenni a szülőktől a gyereket, ha megkérdőjelezik a transzneműségét, megakadályozzák számára a hormonkészítmények szedését, illetve az átalakító műtétet.
Kanada fővárosában Ottawában pedig a helyi tankerület kötelezte a iskolákat arra, hogy mostantól csak “they” névmást lehet használni MINDEN gyerekre. Az angolban az egyes szám harmadik személyű névmásnak (ő/az) három alakja létezik (he/she/it), függően attól, hogy nőről, férfiról vagy tárgyról (semleges nemű) beszélünk. A névmások használata az LMBTQ stb. mozgalom egyik látványos harcterévé vált. Egyrészt kitaláltak számos újat (ze, xe, per, stb.), másrészt mindenki maga dönti el, hogy önmagára vonatkozóan mely névmások használatát várja el másoktól. Így ha valaki férfi létére nőnek képzeli magát, akkor kötelezhet másokat, hogy a „she”-t (részes- vagy tárgyesetben a „her”-t) használják, amikor róla beszélnek. De az is lehet, hogy azt várja el, hogy semlegesként beszéljenek róla, és ilyenkor a többes szám harmadik személyű személyen névmás („they”) használata a helyes. Az ottawai körzet iskoláiban tehát mostantól a tanárok nem utalhatnak a gyerekek születési nemére, de a diákok sem egymáséra.
További előírás, hogy már az óvodától kezdve az LMBTQ identitásokat be kell ágyazni az általános tanulási környezetbe. És ez nem lehet vita tárgya, az ilyen foglalkozásokon való részvétel nem opcionális. Vagyis: minden gyereket szexualizálni kell, már óvodás korától kezdve. Talán még csak csodálkoznunk sem kell, hogy erre fel tüntetések kezdődtek. Ezek szerint nem veszett még ki mindenkiből a normalitás.
Leave our kids alone!
– Hagyjátok békén a gyerekeinket. Ezt a jelmondatot skandálták a tüntetők.
Na, de ki tüntettek? És ez a lényeg. Ebben rejlik a reménysugár is. Keresztény és muszlim szülők közösen. Hogy mi ennek a különleges jelentősége? Nézzük meg a vallásokat a világon. Mindegyik jellemzően egy-egy területen alakult ki. Persze, a történelem során aztán átterjedtek máshová is, egyik jobban, másik kevésbé, de alapvetően mindig az adott természeti és társadalmi környezetben alakultak ki, és adtak valamiféle világmagyarázatot az emberek számára. De nem csak magyarázták a világot, hanem reményt, sőt, instrukciókat is adtak a helyes életre nézve. És ez a „helyes élet” értelemszerűen arra is vonatkozik, hogy az adott környezetben hogyan lehet biztosítani a túlélést.
Ennek tükrében mesélt például Sayfo Omar is egy kiváló, informatív beszélgetésben a Politikai Hobbista egyik korábbi adásában arról, hogy az iszlám kialakulása nem véletlen a Közel-Keleten: a sivatagos, kietlen vidéken olyan ritkán esik az eső, akkora érték egy-egy csepp, és annyira ki vannak szolgáltatva az emberek, hogy az Allahhoz való könyörgés, illetve a neki történő teljes behódolás az egyet lehetséges módja annak, hogy elviseljék a mindennapokat. De például a hindu kasztrendszer is visszavezethető oda, hogy olyan munkákat is el kellett végezni, amelyek alantasak, amelyeket senki sem végez szívesen. De akik ezeket végzik, azok számára is valamilyen magyarázatot ad, és könnyebben elviselhetővé teszi, ha mélyen legbelül is elfogadják, hogy egész egyszerűen ez a világ rendje, ők ide születtek.
A vallásokra általában, de a monoteista, ún. ábrahámi vallásokra (zsidóság, kereszténység, iszlám) különösen igaz, hogy nem csak világmagyarázatot, de erőt is adnak a híveknek. Az egyetlen, teremtő Isten tisztelete, a neki való engedelmesség, az ő parancsainak az eltökélt követése egyben felvértez a világ különböző kísértéseivel, más ideológiák és elvrendszerek befolyásával szemben. És ezek az ábrahámi vallások a saját közegükben, a saját földrajzi környezetükben jól ellátták ezeket a feladatokat, és ezzel egymást sem zavarták. És ezt turistaként, de akár üzleti utazóként is, a mai napig láthatjuk. Ha elmegyünk egy muszlim országba, ott egy, a miénktől eltérő, de működő, a saját szempontjai szerint következetes kultúrát és társadalmi berendezkedést találunk. Ha ezt ott elfogadjuk, nem kérdőjelezzük meg a létjogosultságát, akkor nekik sincs semmi bajuk velünk, remekül érezhetjük magunkat, csinálhatjuk a dolgunkat, stb.
A bajok akkor kezdődnek, ha ezek a markáns, erős hitrendszerrel rendelkező vallások konfrontálódnak. Ha a híveiket tömegesen egymásnak eresztik – akár szándékosan is. Ahogy az például a migráció során is történt, történik. Amikor az iszlám hívei tömegesen érkeznek egy másik, még ha nagy mértékben szekularizált is, de alapvetően keresztény kulturális környezetbe, és azt meg akarják változtatni. Vagy legalábbis a saját képükre formálni. A saját szokásaikat elfogadtatni a már ott élőkkel, a hit- és értékrendszerüket személyes életükön kívül is érvényesíteni, azokat másokra erőltetni.
Ha viszont a vallások, kultúrák egymással küzdenek, hadakoznak (akár verbálisan, akár fizikailag), az gyengíti őket. És a legyengült immunrendszerük kevésbé tud védekezni más ideológiákkal szemben. Amíg tehát keresztények, zsidók és muszlimok egy összekeveredett társadalomban, egyfajta dominanciaharc keretében próbálják saját elveiket és pozícióikat jobban érvényesíteni, addig egy „nevető negyedik” szinte észrevétlenül meg tud erősödni mellettük. Illetve meg tudja fertőzni őket.
És pontosan ez történt: a nyugati világban az LMBTQ, a genderideológia és társaik szabadon terjedhettek, tolhatták a propagandát. Mert egy már eleve hitét vesztett, szekularizált keresztény társadalom immunrendszere sokkal alacsonyabb. De biztos, ami biztos, a keveredés (elsősorban az iszlámmal) még inkább ellehetetlenítette a védekező mechanizmusok működését.
Ha viszont ezek a vallások megtalálják a békés egymás mellett élés gyakorlatát, egyes ügyek mentén akár az együttműködést, a közös ellenséggel szembeni közös fellépést is, az hatalmas erőt jelenthet nem csak a genderpropagandával, de úgy általában a globalista elit törekvéseivel szemben. Ezért okoz nekik pánikot, nekünk pedig ad reményt a kanadai szülők közös fellépése.
