A saját érdekeink előbbre valók mások érdekeinél
A Fidesz ezzel a programmal nyert meg négy országos választást egymás után. Az ellenzék meg azzal vesztett el minimum három választást egymás után, hogy nyíltan, sőt mostanában már büszkén a nyugati érdekek feltétlen kiszolgálását ígérte a választóknak.
Az embereknek egyenként, családonként, a közösségeknek, a településeknek, a politikai pártoknak mind mind joga van arra, hogy a saját érdekeiért az észszerűség határain belül mindent megtegyen. Az érdekek ütközhetnek, de a legfontosabb, leglényegesebb szempont mindig az, hogy a családok érdekei az összes többi szereplő érdekeiből milyen módon vezethetők le. A baloldal és a liberálisok azért buktak el, mert látványosan a saját érdekeikkel törődtek, és nem az országgal, a családokkal, az emberekkel, a magyarokkal.
Nem véletlenül kezdték el a családot és az ember biológiai neméhez kapcsolódó alapvető kötelezettségeit támadni, rombolni, pusztítani a baloldaliak, a liberálisok. Ha ugyanis ezek nem működnek, akkor senkinek nem lesznek szerettei, barátai, mindenki egyenlő távolságra lesz mindenkitől, vagyis végül végtelenül messze. És a hatalom azt csinál, amit akar. Az individualizmus, amely az embert látszólag minden elérhető jó középpontjába helyezi, sosem beszél arról, hogy ki intézi el majd nekünk az összes földi, jó, kinek a kötelességteljesítésének eredményeképp lesz meg mindenünk, amire jogunk van. Először hazudnak az érdekeinkről, elszakítanának minket az összes többi embertől, másodszor pedig hazudnak arról, hogy alapvető embervoltunk, emberi kötelességeink elvesztésével felszabadulhatunk.
A Gólya törzsközönsége sohasem lesz család, egy forradalmi sejt, egy terrorszervezet vezérkara sohasem lesz emberi közösség, legfeljebb egy bűnszervezet. Végül is a hatékony bűnszervezetek, utcai bandák is valami ilyesmit csinálnak, csak annyira nem pofátlanok, mint a liberálisok, a bűnözők legalább azzal etetnek, hogy majd a banda lesz a közösséged, a családod, a szó eredeti értelmében, míg a liberálisok családmodellje köztudomásúlag a közös WC és WiFi használaton alapul, illetve azon, hogy valaki más fizeti a lakbért és a költségeket.
Egy liberális számára felfoghatatlan gondolat az, hogy a végtelen szabadságra vágyó egyénnek a saját érdekei is azt diktálják, hogy világosan definiálja a saját kötelességeit és felismerje, nem élhetne maga sem, ha nem számíthatott volna a saját szülei, nagyszülei, idősebb testvérei és sok más ember önzetlenségére, kötelezettségérzetére. Ma nem csak az Európai Unióban, hanem a Magyarországon belül is ott tartunk, hogy Magyarország alapvető létérdekeit "értékvitákban" vonja kétségbe nem csak a brüsszeli elit, hanem a hazai ellenzék is. Az elemi gazdasági érdekeinket, az életszínvonalunk alapjait kellene feláldoznunk "értékek" érvényesülése érdekében. Oda jutottunk, hogy amikor az Európai Tanácsban konkrét politikai ügyeket vitatnak meg, akkor a konkrét fizikai gazdasági ügyekben is azonos értékű lapként, sőt szinte mindig az ászként jelennek meg értékek. Persze mindenki tudja, hogy az "eredeti" nyugati államok ezt az egészet csak az új tagok kirablásának és gyarmatosításának eszközeként használják, de a végtelenül ismételt hülyeségek mindenki fejébe beették már magukat, akik eredetileg hazudták ezeket a "liberális értékeket", mostanra már maguk is elhiszik.
Egy ország, egy nemzet mindig érdekközösség is. A nemzet a legnagyobb méretű érdekközösség, amely még képes működni, mert a legfőbb érdek a megmaradása és ebből az érdekből szinte minden társadalmi réteg, normális életstratégia érdeke levezethető. A magyar tulajdonú vállalkozásokat ugyanúgy a magyar nemzeti eszmén alapuló állam védi meg, ahogy a magyar családokat. A magyar nemzet nem csak egy érték, a legfőbb érték, hanem megmaradási, fennmaradási stratégia is. Minden liberális hazudozás ellenére, ha a nyugatiak már nem is akarnak nemzetként létezni, a nagyvállalataik gazdasági értelemben megőrizték a nacionalizmusukat, ahogy az államaik is, továbbra is nagyon szeretik, hogyha a pénz feléjük áramlik a perifériákról, a gyarmatokról. Sőt, azt gyanítom egymás közt pont olyan rasszista, etnocentrista gazemberek, mint voltak mindig is. Csak most éppen arra büszkék, hogy nem a nemzeti szocializmus, hanem az emberjogi haladás ért el felülmúlhatatlan sikereket náluk. Emlékezzünk, a kelet-németek a kommunizmusukra is milyen féktelenül büszkék tudtak lenni.
Ne feledjük, minden érdekközpontúság ellenére, alapvető jogaink és jólétünk, nem isteni járandóság, hanem valami olyasmi, amely más kötelességteljesítő emberek, csoportok, egy normálisan működő ország és állam létezésének következménye. Ha egy kicsit a mélyére nézünk a dolgoknak, mindenünk mások kötelesítésteljesítéséből, végső soron mások értékrendjéből következik. Azokéból, akik a maga helyén megteszik mindazokat a dolgokat, amelyek nélkül nem vagyunk közösség. Érték és érdek együtt jár. A liberalizmus olyan csoportok ideológiája, akiknek mi magyarok, sem közösségként, sem családként, sem egyenként nem számítunk semmit. Mi és mindenünk, a teljes ország csak erőforrás. A törökök nem tudtak minket kiirtani, az osztrákoknak sem sikerült elnémetesíteni az országot, az oroszok sem tudtak kommunistává tenni bennünket.
Egy ilyen bizonytalan világban, mint a mostani, az érdekeink felismerése, az összetartás és a magunk melletti kiállás a legfontosabb, azért vagyunk még most is itt, mert mindig elegen voltak azok, akik felismerték, a túlélés csak a közösségben, magyarként lehetséges. Vagyis a magyar közösségek elég sikeresek ebben. Eddig mindig jól felismertük az idegen érdekeket, de az idegen ideológiák, azok az értékek, amelyek mások érdekeit szolgálják igazából, valahogy könnyebben utat találtak hozzánk. És ez a most liberalizmusnak hívott valami nem csak nemzetellenes, hanem magyarellenes, embertelen ideológia, sokkal messzebbre kellene löknünk magunktól, mint ahogy eddig tettük.
Vezető kép: Budapest, 2023. február 5. Esti kivilágításban a Parlament épülete. MTVA/Bizományosi: Faludi Imre
