„Együtt teremténk: osztályrészemet követelem”
Az ember tragédiájában olvashatjuk a fenti mondatot, midőn Isten végzett a világ megteremtésével, elébe járulnak az angyalok, s az őt – a többiekkel ellentétben – dicsőíteni nem hajlandó Lucifert elzavarja magától. De Lucifer nem hagyja magát ilyen könnyen lerázni, s mint „a tagadás ősi szelleme”, követeli a részét a teremtett világból. Meg is kapja: övé a két fa az Édenben, amelyeket az Úr megátkoz (és amelyek aztán majd Ádám és Éva bűnbeesését és Édenből való kiűzetését is okozzák).
Sokan vélekednek úgy, hogy Gyurcsány Ferenc továbbra is markáns jelenléte a közéletben, a „porondon” – ahelyett, hogy börtönben lenne, vagy legalábbis politikai hullaként, de hatalmas vagyonát élvezve, csendben meghúzódna – nem véletlen. Méghozzá Orbán Viktor kifejezetten így akarja.
Hogy van-e, volt-e ilyen szándék, ezt nem tudhatjuk. De épp a miniszterelnök mondta nemrég – ha jól emlékszem, ez is egy idézet, de hirtelen nincs meg, hogy kitől – azt, hogy az ember mindig az eredményért felel, nem a szándékért. Amúgy ez egy nagyon találó mondat, és kiválóan rímel „a pokolra vezető út is jó szándékkal van kikövezve” közmondásra. Bár, tegyük hozzá, Szolzsenyicin vitába szállt ezzel a gondolattal, és szerinte „az ember nem lehet annyira gyakorlatias, hogy mindent az eredmény alapján ítéljen meg; humánusabb a szándék alapján ítélkezni”. Én viszont Szolzsenyicinnel szállok vitába, minden tiszteletem mellett: a jó szándék tényleg hatalmas károkra képes. Ezt pedig Bertold Brecht mondta (vagy Kurt Tuscholsky; az eredeti forrás a mai napig vitatott), hogy „a jó ellentéte a jóságos”. Vagyis ha valaki jóemberkedik, erényt fitogtat, játssza a jóságost (mint például Göncz Árpád), azzal pont, hogy nem tesz jót. Halat adunk az eszkimónak horgászbot helyett, segélyt a migránsnak munka helyett (vagy ahelyett, hogy arra kényszerítenénk az őket kibocsátó országokat, hogy tegyék rendbe a háza tájukat), megírjuk a gyerek helyett a leckét, stb., stb. – mindezekkel nem teszünk jót, de jóságosnak érezhetjük magunkat tőle.
De igazából ez az idézetcunami csak egy kis kitérő volt, annak a kérdésnek a körbejárására, hogy a szándék és az eredmény között milyen összefüggés lehet, illetve melyik a fontosabb. (Tulajdonképpen filozófiai kérdés, így mindenki elmélkedhet rajta, és eldöntheti magának.) Az viszont biztos, hogy Gyurcsány Ferenc kitartó politikai jelenléte adott, ha volt ilyen eredeti szándéka Orbán Viktornak, ha nem.
Muszáj még egy nagyon gyors kitérőt tenni: egy politikai ellenfél, pláne egy volt miniszterelnök meghurcolása, vagyonelkobzása, esetleges bebörtönzése – még ha gazdasági bűnössége akár meg is állapítható – nagyon rossz pálya. Azt az üzenetet közvetítené minden későbbi, a lehető legjobb szándékú, a közjóért tenni akaró politikusok, potenciális vezetők számára, hogy „ne menj föl a pályára, mert ha esetleg veszítesz, az az életedbe, karrieredbe, vagyonodba kerülhet”. Nyilván van az a bűn, amit ha egy volt állami vezető elkövet (például gyilkosság), akkor nem kérdés, hogy az igazságszolgáltatásnak a lehető legszigorúbban el kell járnia vele szemben, és nem élvezhet semmiféle immunitást. De nehezen eldönthető, vagy akár erkölcsileg egyértelműen elítélhető, de törvényi felelősség kérdésében legalábbis véleményes esetekben az igazságszolgáltatás rendszerének politikai fegyverként való alkalmazása a demokrácia aláásásához, megszűnéséhez vezet, és mint ilyen, messzire kerülendő.
Szóval Gyurcsány Ferenc itt van, és nem lenne helyes bíróság elé citálni sem a Motim, sem az Altus, sem a költségvetési számok meghamisítása, a „hazudtunk reggel, éjjel meg este”, sem a számos további stiklije miatt. Aztán hogy mindezekből kifolyólag hatalmas taszító erővel bír a társadalom döntő többsége körében, ezáltal óriási tehertétel az ellenzék számára, az lehet akár szándékos mesterterv eredménye, de puszta adottság is, ami történetesen jól jön a jelenlegi kormányzatnak. Merthogy lássuk be: Gyurcsánynak a legkevésbé sincs ellenére, hogy továbbra is előtérbe tolja magát, próbálkozzon újra és újra. Pont, mint Lucifer. És valóban, Orbán (sorozatos) kétharmadaiban Gyurcsánynak elévülhetetlen „érdeme” van, és így akár járhat is neki egy-két fa a Magyarország nevű édenkertben. Meg is kapta: DK-nak hívják. Egy „talpalatnyi föld <...> hol a tagadás lábát megveti”. És persze Gyurcsány, a tagadás (és a hergelés, gyűlölködés, pusztítás) szellemeként szintén reméli, ahogy Madáchnál Lucifer, hogy ez a tagadás meg fogja dönteni Orbán világát. De Lucifer is hiába reménykedett ebben, sőt, jelentette ki magabiztosan az első színben. Károkat tudott okozni, a későbbi történelmi színek során sikerült Ádámot hergelnie, reményét csalódásba fordítania. De mindig új remény született, és az ember újra bízni kezdett. Lucifer örök bukásra ítéltetett.
És ha Magyarország – természetesen bukdácsolással, hullámhegyekkel és völgyekkel tarkított – újbóli felemelkedésének, a valódi sátáni hatalmak (globalista világelit) távoltartásának az a záloga, hogy ez a kis Gyurcsány-Lucifer megkaphassa a jussát, itt pojácáskodhasson, egy-két „gyümölcsfával” a DK nevű homokozójában... hát legyen.
Fotó: Hatlaczki Balázs/PestiSrácok.hu
