Nagy segítség ez a magyar családoknak!
Kevesen segítettek annyit és olyan rövid idő alatt a magyar családoknak, mint amikor Négó Lajos és Szoboszlai Dominik 2020 novemberében, a rendes játékidő végén megrúgta a két gólt az izlandi kapuba. És még kevesebben segítettek annyit a magyar családoknak, mint Sallai Roland, Nagy Zsolt (nem a színész), Gazdag Dániel és persze a teljes csapat, amikor a Nemzetek Ligájában, idegenben verték pépesre a nagypofájú angolokat. Mert ez az igazi segítség a magyar családoknak, nem az, amikor rendkívül buta emberek kommentelnek a Facebookon.
Nem akad olyan, a magyar válogatott aktuális sikeréről beszámoló cikk, ami alá valamelyik kretén ne köpné oda gúnyosan, hogy „nagy segítség ez a magyar családoknak”. Mert nyugodtan lehet valaki rosszindulatú kommunista (otthon, a négy fal között), csak hát a delikvens ebben az esetben legalább akkora hülyét csinál magából nyilvánosan, mint Gareth Southgate, amikor az angol szövetségi kapitány edukálni kívánta a magyarokat, aztán magyarázkodhatott a négy kapott gól miatt. Mert az van, hogy a válogatott jó szereplése tényleg nagy segítség a magyar családoknak. Elmondom, miért.
Azért, mert örömöt és boldogságot szereznek millióknak. Az angolok wolverhamptoni felpofozása még a skót meg az ír családoknak is nagy segítség volt, nemhogy a magyaroknak. Mindenki a lehetőségei szerint segít a magyar családoknak, a magyar családok pedig a szükségleteik szerint részesülnek ebből a segítségből (hogy picit paramarxizáljak). A magyar családok elsöprő többségének szükségletei között ott szerepelnek a magyar győzelmek, a magyar sikerek – legyen az Nobel-díj vagy idegenbeli győzelem az angolok ellen. A magyar családokon segítene a világhírű kortárs filozófia és a világhírű kortárs színjátszás is, csak hát e kettő határ szar, a művelői többsége közönséges imposztor. Nem úgy, mint tudósaink és a focistáink... Illetve a tudósaink és focistáink krémje, mert a jelentős részük sajnos imposztor, de erről majd máskor.
Persze nemcsak örömmel él az ember, hanem kenyérrel is, és a magyar családoknak mind a kettőre szüksége van. Kenyeret a jó gazdaság- és családpolitika teremt, örömöt meg – megannyi más mellett – a magyar válogatott. A magyar válogatott lehetőségei pedig odáig terjednek, hogy szép játékkal és jó eredményekkel igyekeznek segíteni a magyar családokon.
A magyar válogatott idei teljesítménye pedig tényleg nagy segítség volt a magyar családoknak!
Elég csak arra gondolni, hogy egy átlag magyar férfi másnap bizony boldogan ébredt (a szerző és még sokan mások másnaposan is) az angolok elverése után. És még hetek múlva is mosolygott mindenki, akinek csak eszébe jutott a kispesti nevelés Gazdag pusztítóan megalázó gólja a 89. percben. Persze, hülyeség meg minden, de elég sokan, megkockáztatom, a felnőtt férfiak többsége azóta is élete egyik legcsodálatosabb másfél órájaként emlegeti azt a meccset. A válogatott pedig azóta is szállítja a megható, felemelő és katartikus (Szófia, 97. perc) pillanatokat. Szóval apa boldog, a gyerek másnap nem a kvarcjátékot akarja nyomogatni, hanem edzésre megy, mert ő is Dominik szeretne lenni, anyának meg nem kell idegeskednie, hogy apa meg a gyerekek veszekednek, mert Nagy Zsolt (nem a színész) góljáról beszélgetnek. Aztán másnap mindenki egy kicsit próbál úgy viselkedni, hogy kiérdemelje ezt a válogatottat. Bizony, létezik olyan, hogy jó példa és léteznek példaképek.
Mindenki úgy segít a magyar családokon, ahogy tud. Egy focista úgy tud segíteni, ha mindent megtesz a címerért, ami a mezén van. Alapvetően nem sok rosszat lehet elmondani ezekről a srácokról, de azt, hogy ne tennének meg mindent a győzelemért és a szurkolókért, azt végképp nem. Ők így segítenek a magyar családokon.
Mások meg máshogyan. A tanárok jól tanítanak, az orvosok jól gyógyítanak, a kárelhárítók jól hárítják el a kárt, a pékségben pedig visszaadnak húszezresből, hogy Alföldi Róbertnek is legyen egy jó napja. Sajnos, nem sajnos, szinte senkinek nincs olyan látványos munkája és munkájának nincs olyan látványos eredménye, mint Szoboszlaiéknak. De aki jól, sőt, kiválóan végzi a munkáját, az segít a magyar családoknak. Ha meg olyan látványosan és kiválóan, mint a válogatott,
az meg NAGY SEGÍTSÉG a magyar családoknak.
A nyegle, cinikus, rosszindulatú balos narratíváknak van egy olyan rossz szokásuk, hogy összeomlanak. Itt állunk térdig hóban, amit elvileg nem szabadna látnunk 2023-ban, hiszen túlfogyasztottunk. Nem férünk be a Puskásba, mert kicsit épített Orbán, nem hivalkodóan és feleslegesen nagyot, mint állította a sok ökör. A válogatott győzelme pedig tényleg nagy segítség a magyar családoknak, hiába gúnyolódnak. Az is nagy segítség lenne, ha a baloldal baloldaliként dolgozna Magyarországért és a magyar családokért, nem pedig idegen országok és a globális nagytőke helyi megbízottjaként, kitartottjaként. De mivel ebben hiába reménykedünk, ezért továbbra is a magyar válogatottnak kell szállítani a „nagy segítségeket a magyar családoknak”.
