A hajléktalanok maradhatnak, a büféknek menniük kell a budapesti aluljárókból

Értelmetlen és szívtelen dolog ez, de nem is nagyon vártunk tőlük mást. Érdekes, hogy pont az emberi érzésre hivatkozva nem tiltják ki a hajléktalanokat az aluljárókból, de tudjuk, hogy a valódi ok az, hogy nem akarnak foglalkozni szerencsétlen emberekkel, így eljátsszák megengedő a jófiút. A Tarlós-érában tisztaság és rend volt az aluljárókban, valamint volt elegendő hely a hajléktalanszállókon, azonban Karácsony Gergely és a baloldali városvezetés most is csak a látványra ad, miközben valójában magasról ejt a hajléktalan emberekre (is). Bezzeg a büfések. Ők most aztán megkapják a javából.

Az új mesterterv szerint ugyanis a büfések ki lesznek tiltva a budapesti aluljárókból, persze szó van itt mindenféle egyéni elbírálásról, de tökéletesen látszik Karácsony Gergelyék újabb sunyi terve. Megoldás helyett munkakerülés, rendteremtés helyett felszámolás. Azok az emberek tehát mehetnek a fenébe, akik hosszú ideje árulják a gyrost, péksütit vagy bármit a budapesti aluljárók területén. Az ő hibájuk, hogy Karácsonyék nem takarítják az aluljárókat és a csatornákat. Sokan reggel, amikor munkába mennek, útba ejtik a metróból kijőve, vagy a villamoshoz sietve ezeket a büféket és vendéglátó helyiségeket, most azonban jön a tarvágás, szokás szerint mutogatva, magyarázkodva. Két dolog azonban nincs a budapesti vezetésnél: munka és lélek. A szennyvízcsatornák rendszeres takarítása biztos nem jöhetne szóba, inkább menjen mindenki az aluljáróból.

Ha belegondolunk, nincs itt semmi látnivaló, Karácsony Gergely csak az utóbb közel öt és fél év szokásos megoldásait villantja föl nekünk. A méhlegelők és párakapuk királya, a látványpolitizálás úttörője most is csak azt hozza, amit megszoktunk és amit elvártunk. Más kérdés, hogy így legalább ideiglenesen nem a rákosrendezői balfékfesztiválról van szó, ahol azért az ingatlanmutyi is előtérbe került. Mert most már tudjuk, hogy pénz az mégis van, de csak akkor, ha valami ügyeskedés kerül szóba, a budapesti embereknek elég azt mondani, hogy "bocs, nem tudunk semmit csinálni, mert kivéreztetett a kormány".

De az elterelés kissé pánikszerűre sikerült, meglepetés mégsem ért bennünket ezzel a fordulattal sem. Azok az emberek, akik hosszú évek alatt egyetlen valamire való projektet sem tudtak összehozni, akik még a Tarlós István által elkezdett beruházásokat is csak késve, csökkentett műszaki tartalommal és drágábban tudták valahogy összeeszkábálni, most hogyan lennének képesek bármi értelmeset kiötleni és azt végigvinni? A graffitifalak, utcazenepontok és kerékpártámaszok maradtak a baloldal "projektjei", ezek a csúcskategóriás ötletek és megvalósítások, ezen kívül a nemtörődömség és a cinikus viselkedés a jellemző. Jó példa erre Kiss Ambrus, korábbi főpolgármester-helyettes, aki most főigazgatói minőségben hasonlította kutyákhoz a hajléktalanokat, akiken jót viccelődött, miszerint még mindig nem tudja mennyien vannak, mert még nem ültettek chipet a nyakukba. Ezt hívják érzékenységnek, a gyengék felkarolásnak és együttérzésnek ennél a csapatnál.

Bravó, kedves baloldal! Elfogadó, egymás nyirkos kezét bátran szorító társaság ez, akik már elő sem tudják adni, hogy bármit is akarnak tenni azokért az emberekért, akik ebben a csodálatos városban, Budapesten élnek. Azokért se, akik megválasztották őket, hát még azokért, akik szerint ámokfutás, amit csinálnak. A kérdés már csak az, hogy mikor látják majd meg az igazságot azok, akik egyelőre még a saját kárukon sem tanulnak és inkább tűrnek, mint hogy megráznák magukat. A büféseknek viszont biztos nem lesznek a kedvencei Karácsony Gergelyék, még akkor se, ha ezek után lemegy a főpolgármester jóemberkedni egy aluljáróba, és híresen savanyú mosolyával csinál egy képet, kezében egy félig megevett hamburgerrel.