Ha szép szóval nem megy, akkor erővel – Ideje rendet tenni a pofátlan áremelések világában!
Kismillió hihető és kevésbé hihető magyarázatot kaptunk az elmúlt évben arról, miért kell kéthetente megemelni egy-egy alapvető élelmiszer árát. Egyszer az üzemanyagköltségek miatt megugrott szállítási költségekre fogták, hogy aztán azonnal megszűnjön ez a korreláció, amikor csökkennek a benzinárak, máskor a tengeri szállítások akadozása volt az indok. Pedig a válasz nyilvánvaló, a rendszerváltozás utáni rablókapitalista években a kiskereskedelmet felzabáló multik nálunk keresik meg azt a pénzt, amit otthon nem mernek. Orbán Viktor tegnapi évértékelője után reménykedhetünk, hogy ebben a szektorban is véget érnek az rendszerváltozást követő zavaros évtizedek.
Az infláció az az adó, amit nem az állam szed be, és pont ezért ellenérdekelt benne. Ez nem a ‘90-es évek csúszóleértékelése, amivel állítólag az exportot próbálták segíteni, de leginkább csak szegénysorra küldték azt a fél országot is, aki eleve nem ott élt. Az elmúlt évek áremelései már az orosz-ukrán háborúval sem magyarázhatóak, pláne nem a nagy kerülővel, amit a jemeni bolondok miatt tesznek a konténerhajók. Egyszerűen arról van szó, hogy a multinacionális kiskereskedelmi láncok és a szintén külföldi tulajdonban lévő nagybani disztribútorok úgy érzik, bármit csinálhatnak, az EU majd megvédi őket.
Érdekes párhuzam, a bankok is egészen sokáig teljesen pszichopata működésre voltak beállítva: imádták, amikor csődbe megy az ingatlanfejlesztő, torzón maradnak az épületek, semmiképpen nem akarták átstrukturálni a hitelt, igazítani a futamidőn. Bankvezérnek közismert mizantrópokat tettek meg, az sem zavarta őket, hogy a bank is veszít az egészen, miután a megszerzett ingatlanokat csokorban értékesítették a haveroknak fillérekért. Lényeg, hogy kárt okoztak.
A kiskereskedelmi láncok, a nagybani disztribútorok is úgy vannak vele, hogy amit ki lehet sajtolni, azt kisajtolják, az sem baj, ha ezt a forgalmuk bánja. Vegyenek kevesebbet, de minél drágábban.
Az már csak hab a tortán, hogy ezek a tisztelt láncok a saját üzleteik között is szállítgatják a termékeket. Pl. amit Budán nem lehet eladni (büdös hús, száraz, bogárlepte zöldség némi penésszel), azt átviszik Pest szegényebb kerületeibe, ott laknak ugyanis olyanok, akik autó híján nem tudnak 10-20 kilométerrel odébb bevásárolni. Bizony, a hatóságok között a fogyasztóvédelmet is illene picit motiválni!
Nos, ha minden igaz, ennek most vége!
A tisztességes kereskedelmi gyakorlatok kikényszerítése komoly mulasztása volt eddig az államnak. Sokkal sürgetőbb, mint Brüsszel bevétele, bár a kettő némileg összefügg, hiszen a kiskereskedelmet pont ugyanaz a szemlélet uralja, mint Brüsszelt: ezek a keletiek nem egyenlő tagok az EU-ban, hanem a magállamok gyarmatai.
Brüsszel budapesti lerakatai mellett az úgynevezett Nyugat budapesti lerakatait is jó modorra kell tanítani! Azt elfogadom, hogy Magyarországon sosem fogok olyan olcsón tengeri herkentyűket vásárolni, mint egy tengerparton fekvő országban, de a tízszeres, százszoros különbségre nincs magyarázat a pofátlanságon kívül.
Itt az ideje, hogy ők is azt kapják, amit érdemelnek!
- elején újra 6 százalékra emelkedett az átlagos élelmiszer-infláció, néhány alapvető élelmiszer esetében ez 40 százalék volt. 2025 februárjában várhatóan már 7 százalék közelébe kúszik az élelmiszer-infláció az Online Pénztárgépek adatai alapján.
- A korábbi árstopos, 2,8 százalékos zsírtartalmú UHT-tej kiskereskedelmi átlagára 2025 januárjában már 524 forint volt, ami 65 százalékkal drágább az egy évvel korábbi 318 forinthoz képest.
- A tojás darabonkénti átlagára jelenleg 93 forint, ami 24 százalékkal magasabb, mint a 2024 januári 75 forintos darabár.
- A napraforgó-étolaj literenkénti átlagára 793 forint volt idén januárban, ez 22 százalékos emelkedést jelent a tavaly januári 650 forintos árhoz képest.
És mit kapnak ezért cserébe? Most még csak figyelmeztetést, aztán hatósági intézkedést. Az alapvető élelmiszereknél hatósági árat, a többi élelmiszer esetén profittartalom szabályozását. Nem tehetnek majd rá bármennyit, amit éppen kiszopikáltak az ujjaikból.
Plusz javaslatom a transzparencia lenne. Értem én, hogy létezik olyan, hogy üzleti titok, de azért érdekelne, hogyan lesz a pár hrivnyáért felvásárolt ukrán tojásból 100 forintos parádé a boltban.
