A sajtó mindent akar tudni az államról, de azt akarja, hogy az állam semmit ne tudhasson róla

Jobboldali kormányok idején különösen így van ez, és a jobboldali újságok se tudhassanak semmit a baloldali pártokról és azok pozícióban lévő politikusairól, de aztán még ennél is kevesebbet a baloldali média anyagi hátteréről. Mindegy hogy éppen ki van kormányon vagy ellenzékben. A baloldali újságíró és a baloldali újság mindig legyen a legnagyobb titok. A baloldali itt a liberális és progresszív szinonimája is. Eufemizmus a kommunistára. Azokra akik tudják, hogy lenne jó a világ és már intézik is. Valahogy ez persze mindig oda vezet, hogy a világ marad olyan, amilyen szokott lenni, tegyük hozzá, hogy sajnos, ők viszont szemtelenül jól keresnek és még viszonylag keveset is kell dolgozniuk ezért. Ezért láthatólag például az sem zavarja őket, hogy külföldi kormányok, globális hálózatok mennyi mindent is tudnak róluk.

A haladás legnagyobb sikere, hogy teljesen sikerült az emberek minden gyanakvását a saját kormányukra koncentrálni, minden más entitásról azt hiszik az emberek, hogy azok biztos a javukat akarják, mínusz az oroszok, meg a kínaiak, meg Irán. Sosem értettem (de most már igen), hogy az amerikai filmipar miért erőlteti annyira azt, hogy a saját kormánya gonosz és/vagy hülye. Az amerikai kormány szinte sohasem tűnik fel a tudatipar készítményeiben jó színben, viszont annyi a jóakaratú titkos szervezet mint a fene. Igaz abból rengeteg gonosz is van, de az egész valahogy úgy van összerakva, hogy a káoszból az bontakozzon ki, miszerint az átlagember gondolkodásában minden rosszért valahogy az egyre inkább eljelentéktelenedő nemzetállami kormányzás legyen az okolható.

Az fel sem merülhet, hogy a globális erőterek játékszere lehet az egyszeri állampolgár élete, a bajokért ott van főgonosznak a helyi kormány, persze ezt csak akkor erőlteti a független sajtó, ha nem haladó kormányzat van, mert akkor az ellenzék lesz az. Emlékezzünk, hogy máig él annak a legendája, az MSZP-SZDSZ kormányzat 2002-2010 közötti tragikus teljesítménye az ellenzék aknamunkájának (az ugye akkor a Fidesz), illetve külső hatások a felelősek. Emlékezzünk, Gyurcsány Ferenc tulajdonképpen elmondta, hogy a “világgazdaság pénzbősége” 2006 előtt csábította őket felelőtlen költekezésre (lopásra) a kormányzás helyett, utána meg ugye az a csúnya válság, aminek a magyarokat is kiszipolyozó pénzügyi elitek kapzsiságához semmi köze nem volt, az csak rendkívüli balszerencse volt.

Szóval hatalmas a nyomás a szavazókon, hogy minden racionalitással szembemenve pusztán indulati, tulajdonképpen ideológiai alapon közelítsenek a valóságukhoz, és így a politikusokhoz is. Miközben a világban a nagyhatalmak által üzemeltetett világszintű hálózatok mellé felnőtt százas nagyságrendben egy csomó olyan szervezet is, amelyeknek nincs nemzetállami kötődése, a szó szoros értelemben nem kötődnek semmiféle hagyományos emberihez. Csak a saját hasznához. Nagy bravúr, hogy ezt a magától értetődő tényt minden egyes lebukáskor el lehet adni összeesküvés-elméletnek.

Ez számtalan rendkívül káros következmény mellett ahhoz is vezetett, hogy megszűnt a világ nagy részén a nemzeti és a helyi sajtó. Magyar méretekben ez azt jelenti, hogyha a magyar jobboldal nem tartana fenn saját sajtót, akkor olyan ország lennénk, ahol nincs semmiféle helyi média, minden orgánum csupán valamelyik globális hálózat helyi szócsöve lenne. Ha valakinek van erről kétsége, akkor idézze fel és tartsa a tudatában mindig, hogy az Európai Unió bennfentes sajtója, a Politico amerikai alapítású és üzemeltetésű. Ez nem egy eltitkolt tény, hanem a hírfertőzés és dezinformációk özöne alá temetett információ, aminek tudatosítására egyszerűen nem hagytak nekünk időt az elmúlt évtizedben. A Politicoban az amerikai Demokrata Párt Európa értelmezését olvastuk az európai elitek és a brüsszeli bürokrácia működéséről, valószínűleg ez utóbbiak is innen tudták meg a saját véleményüket.

A közösségi média nem helyettesítheti a sajtót, a közösségi média ugyanis egy olyan káosz, amely sokkal erősebben befolyásolja a fogyasztóját, mint amire a propaganda képes lenne és pont ugyanazok uralják, mint a médiát. Ha megnézzük a magyar helyzetet, látható, hogy a magyar ellenzéki média legjobb esetben is a reménybeli európai birodalmi elitek szócsöve, minden helyi kapcsolódás és visszacsatolás nélkül.

Ezért csinálja az ellenzéki sajtó az ellenzéki politikát már másfél évtizede, mert nem sajtó, hanem csak annak látszik. Lényegtelen, hogy mit értenek ebből az ellenzéki “újságírók”, aki ebben a közegben esetleg tényleg “függetlennek” hiszi magát, annak egyszerűen nincs realitásérzéke.

Az egészben az a legbájosabb, amikor a szuverén magyar állam törvényesen választott kormány elkezdi vizsgálni ezeket a viszonyokat, akkor csupán arra hívja fel az ellenzéki propagandát fogyasztó szavazók figyelmét, hogy mentális táplálékukat, a valóságérzésüket teljes egészében külföldön állítják elő olyan hálózatok, amelyek számára ők a hangyáknál is jelentéktelenebbek.

Az most a legfontosabb dolgunk, hogy az ellenzéki szavazók értelmesebb részének összeálljon, nem Magyarország és nem az ő érdekében tevékenykedik az a sajtó, amely az ő valóságukat gyártja. A Trump-kormányzat most bemutatja, hogy ideológiai alapon a demokraták hogyan bomlasztották, még a velük (a demokratákkal) szövetséges országok társadalmait is. Kegyelmi pillanat ez, most lehet megtanulni, hogy minden, tehát minden kívülről érkező propaganda mérgező. Minden kívülről érkező propaganda (pénz és tudás) valakinek az érdekét szolgálja és biztos nem a mienkét.

Jogunk van tehát tudni, hogy pontosan ki és hogyan fizeti azokat, akik egészen jól azonosíthatóan mindig külföldi érdekeket képviselnek. Egészen különös, hogy ez eddig nem volt világos egyeseknek (sokaknak ezután se). Csak nem egy hatékony agymosás eredménye ez is?