Sátánista-e Jeszenszky Géza?
Már miért lenne az? Senki nem mondott rá ilyet. Csupán előbukkantak a hisztériafüggők meg a funkcionális analfabéta derpegők – médiamunkások, megmondócivilek – és hüledeznek, hogy Jeszy lesátánistázta az apját. Csakhogy ez nem történt meg. Jeszy azt közölte, ami a cikkében le van írva. Magyar lenni nehéz nyelv, nyilvános megszólalás esetén tudni kéne teljes szövegtesteket értelmezni. A közéleti elbutulás fontos tünete, hogy nemhogy szövegtesteket, de már egész mondatokat sem mindig sikerül. Az elbutulásnak egyúttal támasza is, hogy nincs igény a közlések teljes felfogására. Kiábrándító ebben a felháborodás-versenyben élni, hogy ki, kire milyen szörnyűséget mondott a szövegéből kiragadott egy-két mondatban vagy pár szóban.
Jeszenszky Zsolt cikkének időzítésén valóban lehetne fogást találni, mert a megjelenésekor mégiscsak kórházban feküdt betört fejjel a megtámadott ember, aki ráadásul az apja. Az valóban nem feltétlenül ízléses, hogy eközben még a saját fia felől is kap egy szóbeli támadást. Csakhogy nem feltétlenül támadás minden, amit a jelenlegi mimóza közérzet annak vél. Ráadásul, mint lejjebb szó lesz róla, sokkal fontosabb dologról van itt szó, mint az egyéni ízlések. Előbb azonban lássuk a félremagyarázásokat!
„Apám évek óta a sátánt szolgálja. Mármint a közéleti megnyilvánulásaival. Nem szándékosan, és pláne nem azért, mert gonosz ember lenne. A legkevésbé sem. Önnön jóságába vetett hite töretlen – talán túlságosan is. Nem kérdés, hogy ő jószándékú, jót akar, és ezt őszintén hiszi is magáról.”
Ebből vonták le sokan, hogy Jeszy lesátánistázta az apját. Csakhogy sátánista az, aki tudatosan előmozdítja a sátán céljait, vagyis az egyéni lelkek, illetve en bloc az emberiség elveszejtését. Legyen szó celebről, színészről, popzenészről, zenei producerről vagy rendezőről, akik széles körben népszerűsítik a sátán jelenlétét, politikai és gazdasági döntéshozókról, akik pénzelik és helyzetbe hozzák a sátáni célok tudatos végrehajtóit, és közben titkos magánszigeteken meg egyéb rejtett helyeken rendesen meg is élik a sátánista hitüket.
Ők a sátánisták. Ám a többieket is használhatja az ördög.
Az emberellenes diktatúrákban – vegyük például a Kádár-rezsimet – tagolt szervezettel tették tönkre az embereket és az országot. A politikai vezetők alatt álltak a titkosszolgálati szerveket irányító főtisztek, alattuk a civil munkahelyekre beépült szigorúan titkos tisztek, a diktatúráért önszántukból dolgozó, amúgy civil titkos munkatársak, az ismerőseikről önként vamzerkedő társadalmi kapcsolatok, valamint a pénzért és előnyökért akár önkéntesen, de többnyire kényszer, zsarolás vagy fenyegetés hatására együttműködő ügynökök. Végül pedig azok, akiket az imént felsoroltak a tudtukon kívül használtak ki információszerzésre, elterelésre, a célszemély elcsalására vagy bármilyen operatív részfeladatra. Akkor is, ha az illető amúgy jószándékú volt. A naiv, a buta, továbbá a sértett és a hiú ember különösen sebezhető az ilyen manipulációkkal szemben.
Miért gondoljuk, hogy a sátán nem ugyanezeket az ördögien sunyi és aljas, ugyanakkor szinte megfoghatatlan eszközöket alkalmazza most, mint a kommunista diktatúrában?
Akit tehát így használ a sátán, ahogy használt a kommunista diktatúra, az nem sátánista, ahogy kommunistává sem vált ettől. Ha nem csupán a megdöbbentő szavakon hiperventillálna rendszeresen a közvélemény, akkor értelmesen ki lehetne beszélni ilyen, teljes gondolatmeneteket is a nyilvánosságban, de erre láthatóan nincs esély, mert a cirkusz a többség számára fontosabb. (És senki ne jöjjön Kollár Kingával, akinek a szövegéből nem pár szót vagy egy-két mondatot ragadtak ki, átértelmezve a közlést, hanem a 3 percnyi legerősebb részt emelték ki az 5 perces teljes dicsekvéséből!)
Azért támadták-e meg Jeszenszky Gézát, mert ellenzéki?
Jeszy gyalázta a saját apját, szerinte azért verték meg, mert régóta ellenzékivé vált (tehát a sátánt szolgálja), illetve Jeszy szerint megérdemelte az apja a verést, hiszen ellenzéki – ezeket is jó páran odahazudozták a hullámokat kavart cikk köré. Az nem számít nekik, hogy ezekből egyiket se jelenti az általa leírt szöveg, hiszen fellelhettek benne olyan félmondatokat, amelyekre ráfoghatták ezeket. Nagyon kevesen vették a fáradságot, hogy hisztéria helyett rendesen értelmezzék a szöveget.
„Az igazán gonosz emberek a sátán legfőbb, legfontosabb szövetségesei. Rajtuk keresztül nagy pusztításokat tud végezni. Hát persze, hogy nem bántja őket (egy darabig). Mert szüksége van rájuk. A rendes embert viszont, aki egyszer elkövet valami hibát, bűnt, félrelépést, stb., őt gyorsan el akarja pusztítani.”
Az igazán gonosz emberek a sátán titkosszolgálati vezetői, SZT-tisztjei, titkos munkatársai, társadalmi kapcsolatai, önkéntes ügynökei (lásd: a földi előnyökért a lelkét eladó Faust örökérvényű történetét). Rájuk mindaddig vigyáz, amíg hasznot hajtanak neki, és ez az önkéntességük miatt általában huzamosan így van. Utána nekik sincsen kegyelem, de ez már az ő ügyük, az Istentől kapott szabad akarattal meghozott döntésük következménye. Ezeken a gonosz embereken keresztül árt ugyanakkor a sátán a rendes embereknek – utóbbiakról tudja, hogy nem gonoszak, sosem lesznek az önkéntesei, ezért minden komolyabb hibájuk nyománt megpróbálja elpusztítani őket.
„Persze, Istennek is van ebben szava. Apámat is megóvta. (Nem is egyszer; a két támadáson kívül az elmúlt három évben három komolyabb síbaleset is érte.)” – írta Jeszy.
Nem azt állítja, hogy apja ellenzékisége a támadás oka, azt még kevésbé, hogy megérdemelte volna a feje betörését, hanem azt állítja, hogy nem is elsősorban a támadó indítékai a fontosak, hanem azok az isteni figyelmeztetések, amelyeket az apja évek óta, folyamatosan kap balesetek és támadások, azaz testi sérülések módján. A Jeszenszky házaspárt megmentő Kézdi-Schlachta László amúgy templomba járó keresztény – az isteni gondviselésnek megvan a maga határozott és fanyar, mégis könyörületes stílusa. És ez nem a Fideszről, Orbán Viktorról vagy bármelyik új ellenzéki formációról szól.
Itt nem az a fárasztóan földszintes értelmezési keret működik, amely mindent a Fidesz–nemfidesz, Orbán–nemorbán spektrumon lát csak, és mindent ebbe tuszkol bele.
Azt azért lássuk be, hogy a sátánista külsőségekkel az elmúlt időszakban elég egyértelműen kompromittálódó amerikai demokrata körök és üzleti, valamint külpolitikai összefonódásaik Magyarországon a baloldali, globalista politikai és médiaerőkhöz vannak látványosan bekötve! Okkal voltak szomorúak a demokraták választási veresége miatt azok, akik. Ugyanakkor a sátán nem hülye, hanem az a fajta nagy spíler, amelyik mindkét félre tesz. Ne gondoljuk, hogy a jobboldal érintetlen és makulátlan, mert nyilvánvalóan nem az! Az viszont nem ugyanaz, hogy egy-egy közösség szervezetten, intézményesen szolgálja a sátán céljait, vagy egyéni, illetve kisközösségi szinteken csábul el a sátán fényűző, hiúsághegyező kísértéseinek.
https://pestisracok.hu/satani-feudalizmus/
Mi az üzenet?
„A magasabb rendű okokat keressük” – írta Jeszy a cikkben. Legyen világos: az nem magasabb rendű ok, hogy ki fideszes, ki tiszás, ki kormánypárti, ki ellenzéki. Az az üzenet, hogy – Krisztus-hívőként – aggódik a 83 éves apja lelki üdvéért. Ki lehet persze gúnyolni ezért, de komoly hatást ne reméljen senki, a keresztények megszokták már az elmúlt évszázadokban a faustok meg az oktalanok vihogását. Ettől viszont még tény marad a hite és a hite szerinti meggyőződése.
A marxizmuson nevelt társadalom nagyobb része számára felfoghatatlan az a szempont, hogy a keresztény ember életének legfőbb célja a saját és mások, főleg a szerettei lelki üdve.
Ezért nem bántás minden, amit a jelenlegi mimóza közérzet annak vél. Ha keményen, akár kíméletlenül figyelmeztetek valakit, aki üdvözülés szempontjából szerintem a vesztébe rohan, az nem bántás, hanem szeretet.
„Ha testvéred megbántott, menj, és figyelmeztesd négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyered testvéredet. Ha nem hallgat rád, vigyél magaddal egy vagy két másik embert, hogy két vagy három tanú bizonyítsa a dolgot. Ha ezekre sem hallgat, jelentsd az egyháznak. (Mt 18,15-17.)”
Ez az elv érvényesül itt is, és ugyan nem tudom, de feltételezem, hogy Jeszenszkyék már túl vannak ez ügyben a négyszemközti és a szűk körű beszélgetésen is. Maradt tehát a nyilvánosság mint utolsó eszköz. Nem azért, mert gyalázza az apját, nem azért, mert bántani akarja, nem azért mert megérdemelte szerinte a támadást, hanem azért, mert ez ügyben vélhetően nem maradt más eszköze.
Ateista szemmel lehet persze röhejes vagy értelmetlen mindez, de keresztény szemmel ez az elképzelhető legnagyobb tét. És sátánista szemmel is.
