Trianon minden nap történik
„Lépjünk túl rajta, Trianon már a múlt, a jövővel foglalkozzunk!” Édes Istenem, mennyire lelombozó ez az oktalan, hedonista felelősség- és konfliktuskerülés, amellyel próbálják élni az életüket, gondtalanul bele a képzelt jövőbe, mintha a múlt ott se lenne! Hát ott van. Trianon nap mint nap történik, folyamatosan, akkor is, ha sokan próbálnak úgy tenni, mintha nem ez lenne a valóság.
Parajdon csurig elöntötte a közeli patak vize a sóbányát, és a víz sóoldó hatása miatt összetett ökológiai katasztrófa fenyeget: hegyomlás, áradás, a talaj és a talajvíz sóssá válása. Sokféle ok és felelős felmerült már – valószínűleg mindegyiknek van több-kevesebb valóságalapja. A hazai természeti környezetükre oly érzékeny, de a természetet idegen országban szemrebbenés nélkül pusztító osztrák és német cégek szakmányban irtják a székelyföldi erdőket, hogy felvásárolhassák/ellophassák a fát. Az egyre gyérebb erdősültség miatt egyre védtelenebb a táj a víz eróziós hatásától. A helyi székelyek, akik az erdőirtást tényszerűen elvégzik az osztrák cég számára alamizsnának számító fizetésért, ugyancsak felelősök. Régóta voltak nyomai annak, hogy előbb-utóbb baj lesz a bánya körül. Azok a helyi vállalkozók sem makulátlanok, akik a parajdi sóbányához kapcsolódó turizmusból éltek, de nem tapostak, illetve a magyar politikai képviselettel nem tapostattak ki semmilyen cselekvést az illetékesekből.
És ha a fő felelőst keressük, akkor alighanem meg is találtuk az ún. illetékesek személyében. Ez nem nyomozati anyag, szóval eltekintenék az illetékesek körének módszeres szétszálazásától. Nevezzük csak egyszerűen román államnak, egy tőről metszett balkáni képződménynek, ahol a közvélekedés szerint államforma a korrupció, ahol román és magyar, gazdag és szegény, öreg és fiatal, mindenki pontosan tudja, hogy bármit el lehet intézni kenőpénzzel, és ahol semmilyen törvény nem biztosíték a rendes működésre, ha kenőpénzzel áll szemben.
Nem kergetek illúziókat, a magyar agrárium és vízgazdálkodás is összeomlásközelbe manőverezte az vízháztartásunkat, a magyarországi természeti környezet is sokfelé katasztrofális állapotban van, de annál még mindig sokkal több energiát fektetünk a táj életben tartásába, mint Románia a bármelyik magyarlakta vidékébe. Trianon nélkül ennek a parajdi katasztrófának az elkerülésére is sokkal több esély lett volna.
A globalista erők szolgálatában álló szlovák progresszív sajtó rendszeresen előhúzza a magyar kártyát a szlovákok és a magyarok összeugrasztására. Már nem a magyar vérre szomjazó, megveszekedett soviniszták témája ez, hanem a hideg számításból ártani igyekvő, felvilágosult, toleráns, modern Jó Embereké. Legutóbb az Aktuality.sk elragadó nevű főszerkesztője, Peter Bárdy riogatta a szlovákokat Esterházy Jánossal és a második bécsi döntéssel, öles hazudozással teleszőve a cikkét. Ismerős módszer – mondjuk, ez Trianon nélkül is lenne, hiszen akkor is pontosan ezt csinálta a közép-kelet-európai népekkel a Fényességes Nyugat meg az itt kavaró ügynökei. Milyen hasznos! Végül jöjjön egy személyes élmény! Hétfő éjjel, Budapest felé tartva, megálltam egy ébren tartó kávéra a csallóközi Alistál benzinkútjánál. A 106 évvel ezelőtt az akkori nyelvhatárról indult, és onnan egyre lejjebb nyomakodó szlovákosítás és magyartalanítás nemrég kezdett erőteljesen érződni már Csallóközben is. Ennek olyan apró, ám beszédes jelei vannak, mint az, hogy egy 87 százalékban magyar többségű falu benzinkútján a személyzet egy mukkot sem tud magyarul.
Ez nem véletlen. Ismerjük ezt, Szlovákiában az ilyesmi nem véletlen. Ez világos megüzenése szlovák részről, hogy „mi vagyunk itthon, nem ti, úgyhogy alkalmazkodjatok!”. Ez a nemzetpolitika ott mindent felülír, akár az eladó is kioktatja így a vásárlót. Szlovákiában ebben nincs kapitalizmus sem, mint Székelyföldön, amikor eladják a büszke katonanép és határőr örökségüket egy Drakula-parkért.
Ez csak az utóbbi néhány nap termése a saját szempontomból. Ha egész évben jegyzetelném, hogy mi mindenben történik Trianon most is, nap mint nap, az könyvet töltene meg. Ha mások is jegyzetelnék, az könyvtárat. Még a csonka Magyarországon élők sem függetleníthetik magukat tőle. Trianon most is történik, és holnap is fog.
Magyarok az ellenség pártján
A múlttagadás mellett a másik, visszatérő szöveg, hogy mi tehetünk róla, mert elnyomtuk, bántottuk, magyarosítottuk a kisebbségeket. Nos, mindenekelőtt: ha így tettünk volna, akkor elmagyarosodtak volna. Ezzel szemben a helyzet az, hogy az országunkat utóbb feldaraboló nemzetiségek Magyarországon belül, az állítólagos kibírhatatlan elnyomás alatt sokasodtak meg. Már a középkorban elkezdték, aztán a törökök kiűzése után sokkal nagyobb fokozatba kapcsolták. De ha már így elkezdték ezt a méricskélést, hogy magyarosításért magyartalanítást, akkor vegyük elő azt a mérleget, és állítsuk be rendesen!
Magyarországon 1867-ben, az Osztrák–Magyar Monarchia létrehozásakor indulhatott meg a nemzetiségek módszeres elnyomása (hiszen addig Bécsből dirigáltak itt), és most tegyük fel, hogy így történt! Az 1867–1918 közti, 51 évnyi magyarosítás még mindig érv az 1919-es megszállás óta tartó, területenként változóan 100–106 évnyi rendszerszerű magyartalanításra? Még mindig nincs kiegyenlítve a számla? Mikor hagyják abba?
Jól van, engedjük el ezt a hazugságot, nincs itt semmiféle számla! A korabeli magyarosítás emlegetése román, szlovák, ukrán, szerb, horvát, akármilyen részről nem revans – noha a revansizmus is elég földszintes nacionalizmusra vall –, hanem sima kifogás. Ez csupán hódítás és a megszerzett föld birtokba vétele a régi birtokos megsemmisítésével. A magyarok gondosan eltervezett és kimunkált megsemmisítését pedig ilyen silány hazudozással próbálják igazolni. Akik magyarként ezt a magyarosításról szóló hazugságot visszhangozzák Trianon kapcsán, azok a Magyarországot feldaraboló kisantant propagandáját teszik magukévá a saját népük szempontjai helyett. Már ha tényleg ez a saját népük. Általában azok is ők, akik előszeretettel látják meg bármiben a „szarmagyart” és a csodálatra méltó külföldet. Azt a külföldet, amelyet nem pusztított el minden értelemben egy két évszázadig tartó háború úgy, mint minket.
Pedig azt is megláthatnák, hogy felálltunk Trianonból. Ahogy felálltunk az osztrák gyarmatosításból és a levert szabadságharcainkból, felálltunk a két világháború több, mint kétmilliós emberveszteségéből, felálltunk az országunk újbóli és újbóli szétlövéséből, újbóli és újbóli kirablásából. A kommunizmusból még nem teljesen, de abból is föl fogunk állni, mert mindenből fölállunk. Mindenből.
(Kiemelt kép: Új Szó/Németi Norbert)
