Ha mindkét kezedet használod, nem tudod a telefonodat nyomkodni
Ha mindkét kezed használod, nem tudod a telefonodat nyomkodni – ezt mondta nekem egy késkészítő mester, amikor átvettem tőle a nekem gyártott csodát a hétvégén. A beszélgetés abból indult, hogy nem talál maga mellé senkit, aki hajlandó lenne segíteni, tanulni, alkotni, pedig a lehetőség megvan. Pedig milyen szép szakma ez, sok másikkal együtt; hiányban vannak még a burkolók, a tetőfedők, a redőnyösök és a villanyszerelők is. Amúgy én szentül hiszem, hogy a magyar fiatalok többsége normális, tehetséges, sőt, még a szemük is csillog, mégis brutális erővel bombázza őket a kommunista nihil, ezért inkább influenszerek akarnak lenni, vagy még az sem.
És néhányan a fiatalok közül sajnos sokan bedőlnek, és belőlük lesznek azok, akiknek minden rosszul esik, akik létezni is félnek, a sorsukat kezükbe venni nem képesek, és mindig valakitől segítséget várnak. Mert az a helyzet, hogy a baloldal csak ezt tudja. Pedig soha nem lenne nagyobb szükség arra, hogy ezek a fiatalok értéket teremtsenek. És amúgy ezek a fiatalok rendkívül tehetségesek, bármire képesek lennének, ha nem a tehetségtelen és tehetetlen ellenzékre hallgatnának.
Arról nem is beszélve, hogy nincs annál menőbb, szexibb és előremutatóbb, mint amikor az ember ért valamihez. Legyen ez bármi: egy késkészítő Debrecenben, egy redőnyös az agglomerációban, vagy egy tetőfedő az Őrségben. Tulajdonképpen mindegy. Érteni valamihez, abban jónak lenni, és azt művelni, abból egzisztenciát teremteni… kinek ne ez lenne az álma?
A fiataloknak azt hazudják, hogy szar nekik
Persze csak akkor, ha valaki nem beszélte tele a fejét azzal, hogy hiába SZJA-mentes, hatszázezer forintos telefonnal kell szelfizni a Hadházy-tüntetésén, és arról posztolni, hogy mennyire el van nyomva az illető, meg hogy neki mennyire szar.
Ezzel szemben a magabiztosság maga a jövő. A valódi tudás mögött ugyanis fegyelem, kitartás és szenvedély áll. Ezek pedig szabaddá és függetlenné teszik az embert. Tudjátok: SZABADDÁ.
Ezt nem egy póló teszi meg, vagy a Noár, aki valószínűleg hülyére kereste magát egyébként a kormányból és belőletek. De visszatérve a lényegre, ennél vonzóbb, szimpatikusabb, megnyugtatóbb talán nincs is. Hiszen a vonzerő egyik legerősebb forrása az, ha valaki teljesen otthon van a saját világában. Nem valaki más által kreált szivárványosban vagy öklös-zászlósban, hanem a sajátjában, ami jó esetben szorosan kapcsolódik másokéhoz.
Mert a tudás, az ügyesség és a mesteri rutin nemcsak pénzt, hanem önbizalmat, tartást, méltóságot és valódi szabadságot ad. Aki ért a szakmájához, annak nem kell bizonygatnia a helyét a világban: nem trendekhez igazodnak, nem a gyors sikert hajszolják, hanem minden nap felépítenek valamit – kézzel, fejjel, szívvel.
Az ilyen tudás az, ami túléli a divatokat, a politikai rendszereket és a közösségi média zaját is. Mert amit megtanultál, azt soha senki nem veheti el tőled. Még a kommunisták sem. Pedig ők el akarják, akkor is, ha velük vagy.
Na de visszatérve az elejére: mi van például egy késben olyan nagy dolog, ami kézzel készül? Az alkotni akarás, a szakértelem, a szenvedély és a szorgalom is, amivel a kés maga is készült. És mi, magyarok épp egy ilyen nép vagyunk. Alkotni, teremteni akaró nép, akik nem akarnak függeni másoktól. És ezért nem csak a késeinket gyártjuk mi magunk, hanem az életünket és a jövőnket is magunk formáljuk.
És nem szeretjük, ha ebbe bárki beleszól. De ehhez önállónak kell lennünk, és tudnunk kell, hogy mit akarunk alkotni. Ezt kell megtanulnia a magyar fiataloknak.