A Kutya Párt - probléma
A Magyar Kétfarkú Kutya Párt létező jelenség a politikai térben, annak ellenére, hogy az ehhez szükséges elvi kritériumok egyikének sem felel meg. Először is a Kutya Párt láthatólag nem akart bekerülni az országgyűlésbe és most is hezitál ezen.
Másodszor meg az idő egy jelentős részében láthatólag be voltak állva, vagyis a szavazóikkal ellentétben nem voltak érdemben cselekvőképesek, a szavazóik jogi értelemben vett cselekvőképességét meg az kérdőjelezi meg, hogy egy budapesti kerületet simán rábíztak erre a csapatra. De ez a kerületi ellenzéki, baloldali, liberális, anarchista és egyéb jófej választók problémája, majd referáljanak róla egyszer, hogy jó ötlet volt-e. Egy önkormányzat működését csak azok tudják megítélni, akik igazán és távlatosan ott élnek, és ők is viselik a döntéseik következményeit. A Magyar Kétfarkú Kutya Párt által vezetett önkormányzat személyi és egyéb problémái pedig tipikusak, azok egy része, aki önkormányzati képviselő akar lenni, az mindenféle személyes ambíciókat is dédelget és nagyon sértődékeny tud lenni, ha azok nem jönnek össze. Őket nem érdekli az örök élet és az ingyen sör. Ők hatalmat, hatalmacskát akarnak.
A Kutya Pártban van potenciál
Kovács Gergely nem buta gyerek, de hát a több évtizedes legelés nem szokta felgyorsítani az embert, így szép tőle, hogy még így is rájött, nem pont úgy vannak a dolgok, ahogy eddig gondolta. De ez még mindig a kerületi szavazópolgárok és a többséget adó képviselők ügye.
Ami nekem kibontakozni látszik itt a Tisza párti propagandasajtó azon felismerése Kovács Gergellyel kapcsolatban, hogy annak van önálló akarata és nem kézivezérelhető úgy, ahogy igazán szeretnék. Ha nagyon kedves akarok lenni, ezt úgy is értelmezhetem, hogy Kovács érez felelősséget a kerület iránt, aminek az irányítása a kezébe jutott. De nem akarok kedves lenni, nem szeretem az olyan embereket, akiknek van esze és mégis tompítják magukat üzemszerűen. Bármikor az életükben, nem csak most, amikor felelősség is van rendesen.
A Kutya part ugyanis általánosan körülbelül két-három százaléknyi szavazat birtokosa az országgyűlési választásokon és legalább még kétszer ennyi szavazónak szimpatikus annyira, hogy ha akar, vagyis ha normálisan kampányol, akkor be is kerülhet akár a parlamentbe is. Annak pedig a helyzettől függően akár senki sem örülne igazán. Van ott elég viccpárt nélkülük is.
De a Kutyaság egy létező politikai program, hülyülve vígad a deklasszált városi intellektuel, főleg az, amelyik egyéként igen helyesen undorodik az MZP és Magyar Péter által képviselt elmebajoktól. Az is egy legitim politikai döntés, hogy sem a Fideszre, sem a liberálisokra nem vagy hajlandó szavazni. A Kutyák ezt a politikai vonalat bal felől viszik, míg a Mi Hazánk jobbról. A különbség csak annyi talán, hogy az egyik vicces, míg a másik nem.
A Tiszának nagyon nem kell egy potens Kutyapárti kampány jövőre, viszont még MZP fellépése sem pottyantott annyi potenciált a Kutya projektbe, mint a Magyar Péter által meghirdetett ámokfutás. A Kutyapárt ugyan kormányképesebb, mint a Tisza, de ez azért nem jelent komoly műszerezettség nélkül is érzékelhető képességet arra, hogy a főhatalmat értelemben legyenek képesek használni. Ahogy Magyar Péter egyre nevetségesebbé válik, úgy lesz egyre szimpibb a Kutyapárt. A DK-nál ez nem oszt és nem szoroz a Kutyák indulása, ott nincs átjárás a szavazótáborok között, de a rádöbbenő fiatalok és a csalódott városi szavazók akár 10 százalékig is elröpíthetik a Kutyákat, ha kellően harsányak lesznek és egy-két valódi és azokban a körökben értelmezhető programelemet is felvillantanak.
Na ettől töri ki a frász az ügynök elvtársakat a 444-nél. A Tisza ugyanis nem a magyar ellenzéki társadalom projektje, hanem egy teljesen mesterséges képződmény és így nagyon érzékeny a valóságos társadalmi hangulatokra, mozgásokra a támogatottsága. Jelenleg nem tűnik úgy, hogy valódi ellenzéki párt felbukkan a választásokig, tehát olyan, amelyik intellektuális értelemben is mond valami újat az ellenzéki választóknak. Ez az óellenzéktől teljesen elvárhatatlan, de a Kutyák benne vannak a köztudatban és tökéletes menekülőpártnak tűnnek majd, ha Magyar Péter egy gyenge pillanatában megharap egy ellenzéki újságírót, mert nem jót kérdezett.
Meglepően sok múlik tehát azon, hogy Kovács Gergely füvesember mennyire őrzi meg az integritását és a zártkörű klubként működő párt tagsága tényleg komolyan veszi azt a körülményt, hogy jelentős számú követővel és szavazóval rendelkezik a brand.
Bármennyire is abszurd, a Kutyák és a Tisza bérencei közötti harc a valóság és a mesterséges álpolitika közötti különbségtevésre kényszeríti az ellenzéki szavazókat. A Magyar Péterben megtestesülő, külföldi gyártású, teljesen műanyag politikához képest a Kutyapárt, márcsak a fű miatt is, sokkal inkább hazai földből vétetett. Megint egy olyan dolog, amit nem akartunk megélni.
