A liberális-baloldali ellenzéket mindig a politikai haszon érdekli és sohasem a gyerekek
A sajtóellenes Magyar Péter és Bódis Kriszta
A liberálisok mindig hazudnak. Ez úgy látszik egy természeti törvény. Olyan hihetetlen elszántsággal és hittel hazudnak, mintha képtelenek lennének igazat mondani. Ráadásul bármikor bárkit beáldoznak, hogy a saját narratívájukat építhessék, soha nem jobbítani, hanem mindig csak rontani a helyzeten. Ebben is Lenin hű követői, a helyzetnek romlania kell azelőtt, mielőtt javul, csak így lehet olyan helyzetet teremteni, hogy egy liberális-kommunista megoldás legalább rövid távon javulást hozhasson.
A fiatalkorú bűnözőkkel kapcsolatos törvényi környezet mindig egy érzékeny pontja minden ország jogrendjének, nincs igazán jó megoldás, eleve nagyon nehéz objektív határt húzni gyermek, fiatalkorú és felnőtt közé, ilyen életkorban ki miért tesz rosszat, ez mindig a végtelenül hosszan vitatható általános problémák közé tartozik. A most a gyermekvédelem, a gyermekek társadalmi kezelése köré épített liberális gyűlölethadjárat nem új, sok ilyet átéltünk már, akkor is ilyesmiket csináltak, amikor ők voltak kormányon. A lényeg mindig az volt, hogyha egy közfelháborodásba, akár nagyon is jogos közfelháborodásban bele lehetett kapaszkodni egy jó kis hazugság és gyűlöletkampánnyal, akkor ők azt megtették.
A liberálisok tényleg mindig hazudnak
Nézzük meg a Szőlő utcai ügyben nyilvánosságra került videófelvételek közül azt, amelyben egy közösségi helyiségében egy ember őrjöngeni kezd. Nyilván ez csak egy kiragadott részlet az intézmény mindennapjaiból, csak azt lehet megállapítani belőle, hogy egy látványosan nem gyermek méretű valakit mennyire nehéz megfékezni, ha igazán gátlástalanul tombol. Ez felnőttek, a személyzet számára is komoly kihívás, főleg egy “javítóintézet” falai között. Én semmi másra nem kívánok ebben az ügy rákérdezni, hogy első közelítésben ez a jelenet vajon tényleg gyermekvédelmi kérdéseket vet-e fel? Bármelyik felnőtt büntetés végrehajtási intézmény “becsületére” válna az a bűnlajstrom, amit itt fel tudnak mutatni azok a személyek (“gyerekek”?), akiket ide juttatott egy bírósági ítélet. Én személy szerint egyetlen “gyermekvédelmi” kontextust tudok felvetni ezzel kapcsolatban, hogy miután közismerten egy zárt intézményben a többi elítélt az igazi büntetés, remélem az illetékes bírók nagyon megfontolják, hogy kiket zárnak is az ilyenekben össze. De ez legyen mondjuk a független magyar bíróság felelőssége, mert nem hallottam idáig arról, hogy a bíráknak például volna mondanivalója a gyermekvédelem jelenlegi állapotáról.
De ez a rendszer kívülről megítélhetetlen.
Ettől függetlenül persze nagyon komoly kérdéseket vet fel az, hogy miként tudott egy szervezett bűnözői csoport egy ilyen intézményre úgy rátelepedni, hogy az évekig nem derült ki. De a liberálisok jelenlegi próbálkozása, főleg az agyilag kevésbé homályos értelmiségieké, akiktől az ember csak elvárná, hogy ne üljenek fel a szokásos gyűlöletvonatra, hogy ezt valami pedofil ügyként, vagy intézményesült gyermekbántalmazásként adják el a közvéleménynek, egészen elképesztő.
Nekem erről, főleg a videófelvétel hatására egy húszéves ügy jutott eszembe, amikor a magyar liberális közvélemény és főleg a sajtója bemutatta, hogy milyen is az, amikor a tényektől teljesen függetlenül akar hisztériát kelteni az országban. Józsikát, a cigány kisfiút (a Józsikából akkor még az következett, hogy fiúról van szó) valaki karddal leszúrta egy tömegközlekedési eszközön. Ez a Gyurcsány korszak eleje, az akkori 95 százalékos liberális sajtófölény azonnal rasszista bűncselekményt kiáltott, amelyet természetesen a magyar jobboldal és a Fidesz nyakába akartak varrni, barna eső ugyebár.
Aztán kiderült, hogy “Józsika” nem 12 éves 25 kilós vézna szemüveges kisfiú, hegedűtokkal a hóna alatt, mert az ügy elején ez így volt eladva, hanem a magyar férfilakosság háromnegyedénél nagyobb növésű kamasz. Aztán elkapták a támadóját is, aki szintén cigánynak vallotta magát és egészen véletlenül volt nála egy kard, amikor összeszólalkozott a “Józsikával”. Ez azonban nem akadályozta meg a liberálisokat, hogy az egész ügyet rasszista támadásként futtassák végig a médián és tüntessenek. Egyedül Tamás Gáspár Miklósban volt annyi becsület, hogy miután a tényállás nyilvánvalóvá vált, bocsánatot kért a szerepléséért az ügyben. Az eset évekig mérgezte még a magyar közéletet. Amúgy “Józsikából” sorozatbűnöző lett, az elkövető azonban jó útra tért a későbbi sajtóhírek szerint.
Az amúgy szörnyű ügyből nem sok mindent tanultunk akkor, a konfliktus igazi oka kibeszéletlen marad, a liberális közvélemény pedig semmilyen formában nem volt hajlandó reflektálni a saját undorító szerepére az ügy tényeinek hazugságokra cserélésében. Az újságolvasó nyilván sosem tájékozott egy konkrét, nyomozás alatt álló ügy részleteiről. Mindent elmond, hogy egyes ellenzéki politikusok a teljesen abszurd vádjaikat olyan sejtetésekkel akarják megtámogatni, hogy "öltönyös" embereket láttak bemenni egy intézménybe. Viszont egy dologban biztosak lehetünk, most már egyetlen olyan ellenzéki, baloldali, liberális sem lesz, aki majd bocsánatot kér azért, hogy miket hazudozott, hisztizett össze.
