Minden háború első áldozata az igazság
Fotó: Alekszej Danyicsev
Amikor az oroszok megtámadták Ukrajnát akkor megölték az igazságot is. A probléma csak az, hogy az igazságot az ukránok már korábban megölték amikor Dombaszban bombázták azokat a állampolgáraikat, akik a balszerencséjükre orosz fennhatóság alá kerültek.
Persze már az ukránok se tudták megölni az igazságot, hiszen a Majdan után 14-ben, már nem is emlékszem mikor, az oroszok elfoglalták a Krímet, és akkor is ott volt az igazság a halottak között. Persze a Majdanon is megölték az igazságot egy párszor, dehát arra már ugye ki emlékszik.
Az igazság szegény csak ugrál el a golyók elöl
Ahogy megölték az igazságot akkor is, amikor a Majdan után elvették az oroszoktól a nyelvi és a kulturális jogaikat, nem mellesleg a magyarokkal is ugyanúgy jártak el. Persze, ez előtt az igazság meghalt már egyszer akkor is, amikor a Szovjetunió széthullása után szín orosz nyelvű területek kerültek ukrán fennhatóság alá, amelyek szintén voltak már az igazság halálának a helyszínei. Hiszen oda az oroszokat valamikor biztos valamilyen más nép nyakára telepítették be, ha azok nem is ukránok voltak. Aztán persze az volt az igazságból Hruscsov, Brezsnyev, Gorbacsov, ja és persze Sztálin már rengeteget megölt, nem is számoltuk mennyit.
Sztálin eleve annyiszor ölte meg az igazságot hogy úgy tudtuk, nem is marad belőle. Aztán ne hagyjuk ki a németek igazságát se, aminek most éppen Merz akar érvényt szerezni.
Szegény igazság már akkor is halott, ha egymillió élete volt, vagy ha egymilliárd, hiszen minden nap mindenütt jó párszor lemészárolják. Nemcsak a háború utazik rá, hanem minden emberi érdek, minden erősebb, minden gonoszabb, minden okosabb, minden gátlástalanabb hatalom, ember, gondolat, ideológia, bármi. Mindenki az igazságra fenekedik.
- Azok is az igazság legyilkolásával vannak elfoglalva, akik arról álmodoznak hogy majd igazságos béke születik, amely nem lesz sem diktátum, amely nem vezet terület foglaláshoz, amelynek a végén megtérítik a polgári lakosság kárait, az országok kárait, hiszen a végén a győztes fizet kártérítést a vesztesnek. Mer ugye az igazság.
Nem tudom, ki hogy van vele, én úgy érzem, hogy az igazság, ha van valahol belőle egyetlen példány is életben, akkor lenne a legboldogabb, ha minél kevesebb ember halna meg a nevében. Az igazság szerintem nem csinált volna patáliát akkor, ha 2022. márciusában az ukránok és az oroszok békét kötnek. Ha nem jelenik meg ott az ostobábbnál-ostobább angol miniszterelnök közül is alul lévő és kirívóan aljadék Boris Johnson nevű féreg. Aki abban a hitben, hogy az országa még nagyhatalom, megakadályozta a békekötést, pontosabban rávette az ukránokat, hogy harcoljanak tovább. Mindezt csak azért, hogy az angolok egy kicsit még nagyhatalomnak érezhessék magukat egy olyan országnak, amely képes egy olyan nagy ország ellen proxy háborút viselni, mint Oroszország.
Ugye, ez is csak egy mondat volt az igazságról. Az ukrán politikai elit igazsága is felettébb érdekes aranyvécéken trónolva születik meg feltehetően, és külföldi bankszámlák gyarapodása a legjobb fokmérője. Egyetlen ukrán közkatona egyetlen frontharcos sem fog gazdagabban, azaz nagyobb igazság birtokában kikerülni ebből a háborúból. Viszont az ukrán politikai elit, amelynek nagy része nem is ukrán nemzetiségű, nem is beszél rendesen ukránul, nem az ukrán az anyanyelve, viszont hihetetlen nagy pofával hivatkozhat arra az igazságra, amelynek ő akar örök időkre áldozatoktól és szenvedésektől függetlenül érvényt szerezni.
Háborút nem az igazságért szoktak vívni, hanem a teljes pusztulás elkerülésére, mondjuk, ha a hitleri Németország támadott meg valakit, akkor ott nehéz arra hivatkozni, hogy nem az életükért harcolnak a katonák. Mert lehetett sejteni, hogy a németek ki akarnak mindenkit irtani (ez a hajlandóság egyébként azóta sem múlt el különösebben). Háborút akkor visel az ember, ha az megnyerhető és nem vezet a teljes pusztulásunkhoz sem a győzelem, sem a vereség. A teljes pusztulás elkerüléséről szólva, senki nem állíthatja azt, hogy Ukrajna és az ukrán lakosság teljes egészében elpusztulna, hogyha békét kötne az oroszokkal. Jövőbeli, jelenleg nem megragadható fenyegetésekre hivatkozni teljesen felesleges, habár nyilván a politikai közbeszédnek az az alapvető szokása. Senki nem tárgyal igazán, hanem arról beszél, hogy az oroszok meg fognak bennünket támadni. Ez manapság igazságnak van eladva, de hogy mégis hány ukránnak kell meghalnia ezért, hogy ne így legyen, arról nem történik említés.
Ha nem próbáljuk élőnek hazudni az igazságot és elfogadjuk hogy ezt már réges-rég eltiporták, akkor elkezdhetünk azon gondolkozni hogy talán az emberi szenvedések minimalizálása lehet a legfontosabb célunk, de ez mintha láthatóan senkinek nem jut az eszébe ott, ahol nem lőnek.
Hát ez jutott arról eszembe arról, hogy épp négy éve kezdődött el az oroszok különleges katonai művelete. Az az ukrán katonai művelet, amely megállította az oroszokat, az vajon mikor kezdődhetett el? Lehet, hogy korábban?
