Az amerikaiak olyan gyorsan vonultak ki Észak-Szíriából, hogy még a banánhéjat is otthagyták az asztalon
Miután a múlt hét elején Donald Trump bejelentette, hogy az Egyesült Államok hadserege elvégzettnek tekinti feladatát, és kivonja csapatait Szíria északi régióiból, azonnal felfokozott figyelem szegeződött a térségre. Hirtelen mindenki a Közel-Kelet szakértője és a kurd nép örök, nagy barátja lett.
Teljesen nyilvánvaló, ezért felesleges is részletekben tárgyalni, hogy Trump „twitterdiplomáciája” bizony csődöt mondott a szíriai konfliktusban. Alig pár órával azután, hogy ellenjegyezte a csapatkivonást elrendelő dokumentumokat, már arról értekezett a Twitteren, hogy „nagy és páratlan bölcsességében”, ha úgy ítéli meg, tönkreteszi Törökország gazdaságát, amennyiben Ankara nem tartja be a vállalt feltételeket.
Azóta a török hadsereg oszmán birodalmi indulókat fújva megindult Szíria felé, a kurdok a szír kormányerőktől kértek segítséget, az Iszlám Állam gerillahadviselésre kényszerített egységei újra mozgolódnak, közben Putyin is csapatokat dob át a térségbe, hogy fenntartsák a békét (vagy legalább annak látszatát). Kár is túltárgyalni: Dezse Balázs kollégánk ebben a cikkében szépen össze is foglalta, miről szól ez az egész.
Azért annyit érdemes megjegyezni: kinek-kinek vérmérséklete szerint vicces vagy inkább felháborító, hogy a haladó sajtó hogyan próbál meg hirtelen grállovagokat faragni a kétségtelenül sokat szenvedett, de a dolgok természete folytán messze nem szeplőtelen északszír kurd „kváziállam”, Rojava politikusaiból.
Terroristából szabadgondolkodó?
A szélsőbalos Mérce például arról értekezik hosszasan, milyen csodálatos feminista és környezettudatos (kell ezeknél divatosabb hívószó napjainkban?) berendezkedés kerül most veszélybe Erdoğan hatalomvágya miatt. Mint írják, a helyi kurdok „a rojavai forradalom Abdullah Öcalan és Murray Bookchin ökoszocialista, feminista és antikapitalista elméleteire támaszkodva próbálja fenntartani a nemzetállam alternatíváját a Közel-Keleten”. Megannyi szépséges eszme! A gond csak az, hogy megfeledkeznek arról az egészen aprócska tényről, hogy az Öcalan által megszervezett Kurd Munkáspárt (PKK) bizony csak egy-két évtizede vetette le magáról a kezdetben igen kényelmes marxista-leninista kabátot, s lett belőle egy „demokratikus konföderációt” és a népek békés egymás mellett élését hirdető, jóarcú politikai mozgalom.
Mindez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a PKK-t mind a mai napig (igen aktív) terrorszervezetként tartják nyilván, nemcsak az USA-ban és a törököknél, de az Európai Unióban is. A fentiek persze nem akarnak igazságot tenni a török offenzíva ügyében, hanem rávilágítanak, hogy a világpolitikában a legritkább esetben találni egyértelmű igazságokat, jól felfogott érdekeket viszont annál gyakrabban.
Az amerikai elnök parancsa egy „minél biztonságosabb és gyorsabb” csapatkivonást írt elő Észak-Szíriában. Azóta persze rebesgetik azt is, hogy az USA teljes csapatkivonást hajtana végre, de erre egyelőre még nem került sor. Egészen döbbenetes ugyanakkor, hogy a török offenzíva által fenyegetett térségben mennyire szó szerint vették az elnök utasításait.
Basszus, Joey, a kutya meg ottmaradt!
Én is tisztában vagyok vele, hogy egy magára valamit is adó, a haladó szalonokból nem kinézett újságíró csak New York Times-t, Guardiant és Washington Postot olvas, a minap mégis feltévedtem a Russia Today honlapjára. Az RT helyi stábja alig 24 órával azután, hogy a katonák otthagyták, felkeresték az észak-szír Manbidzs város mellett található amerikai támaszpontot. A híradások szerint keddről szerdára virradóra vonultak ki onnan Sam bácsi csapatai, olyan sietve, hogy az utolsó vacsorát sem volt idejük eltakarítani maguk után.
https://youtu.be/Gv_uuyY4OBI
Ha nem lenne nyilvánvaló, hol is járunk, azt hihetnénk, a felvételek egy átlagosnál is rendetlenebb kollégiumi fiúszobában készültek. Az asztalokon szétdobált kajamaradék, még meg sem barnult banánhéj, félig üres ásványvizes palackok, bevetetlen ágyak szétdobált ruhákkal. A pontot az i-re egy, a felvételbe hirtelen besétáló, igen jóltáplált kutyus teszi fel.
A sietős távozásra nehéz magyarázatot találni. A legkézenfekvőbb talán az lenne, hogy az amerikaiak tudták, hamarosan szír kormányerők foglalhatják el a helyüket; ez arra utalhat, hogy a két ország bizony aktívan tárgyalt a kivonulásról. Kering is néhány videofelvétel az interneten, amely (állítólag) kivonuló amerikai csapatok és a szír reguláris hadsereg találkozását mutatja, de az előbbiek azért igazán elrakodhattak volna maguk után.
Kicsit később jött a hír, miszerint az amerikai hadsereg mégsem hagyja csak úgy ebek (és reguláris szír csapatok) harmincadjára régi bázisait. Inkább lebombázza őket. Erről is a Russia Today számolt be először. Egy korábban francia és amerikai csapatok által használt, Tel Ábjád (Kobani) közelében található támaszpontot légicsapás ért szerdán. Washington is megerősítette: ők robbantották fel a táborban található technikát, járműveket és fegyvereket, hogy meggátolják a központ „külső erők birtokába való kerülését”. Hogy milyen külső erőkre gondoltak, arra a közlemény már nem tér ki.
A Twitter rossznyelvei szerint inkább arról lehet szó: az USA nem akarta, hogy orosz tévések lefilmezzék a hátrahagyott mosatlan edényeket és kiürült papírzsebkendős dobozokat.
POMICHAL KRISZTIÁN
