Lehet ez már a vég: az WHO-nál 0-4 éves gyerekeket tanítanának maszturbálni
A vírus ellenére hazánkban elkezdődtek az érettségik. A fiatalok mifelénk "hagyományos" tárgyakat tanultak az iskolában (irodalom, matek, történelem, stb.), így ezekből kell vizsgát tenniük. Valószínűleg ez szúrhatja az Egészségügyi Világszervezet szemét, a szervezet ugyanis egy partnerével, az Egészségügyi Oktatási Szövetségi Központtal (Federal Centre fo Health Education) elhatározta, hogy egy kézikönyv formájában útmutatást ad a világ tanárainak és szülőinek azzal kapcsolatban, hogy nullától négy (!) éves korig hogyan kell(ene) tanítani a gyerekeknek a szexualitással kapcsolatos dolgokat, például a gendert vagy a maszturbálás örömét. Van persze terv az ennél idősebbek érzékenyítésére is, de az a bizonyos bicska itt nyílik csak ki igazán.
Nagyon érdekes "kézikönyvre" bukkantunk. Az Egészségügyi Világszervezet e szexuális nevelésről szóló műremekében szerepet kapnak a 0-4 éves gyerekek is, akiknek az érzékenyítését a szervezet szerint nem lehet elég korán elkezdeni.
A WHO európai régiója számos kihívással néz szembe az egészséges szexualitással kapcsolatban, ilyen például többek között a HIV és más nemi úton terjedő fertőzések növekvő aránya, a nem szándékos tizenéves terhességek és a szexuális erőszak is. A gyermekek és a fiatalok kulcsfontosságúak a szexuális egészség általános javulásának tekintetében. A fiataloknak tudniuk kell a szexualitásról, mind a kockázat, mind az örömszerzés szempontjából, pozitív és felelősségteljes hozzáállást kell kialakítaniuk ezzel kapcsolatban. Ilyen módon képessé válnak arra, hogy felelősségteljesen viselkedjenek nemcsak önmagukkal, hanem másokkal szemben is azokban a társadalmakban, amelyekben élnek
– írja a WHO jóemberkedő ernyőszervezete a kézikönyv legelején, nem sokkal mielőtt jönnek a sokkoló ötletek.
A vaskos kézikönyv sok "érdekes" dolgot tartalmaz, azonban érdemes mindjárt a 0-4 éves gyermekekről szól részhez ugrani. Az erről szóló táblázatban különböző modulokra bontják a feladatokat és az elérni kívánt eredményeket (“információ”, “képességek” és “hozzáállás”), ezekből kiderül, hogy a 0-4 éves korú gyerekeknek tisztában kell lenniük azzal, hogy mi a “testpozitív kép” és az önbecsülés, majd javaslatokat fogalmaznak meg, hogy mivel, hogyan lehet ezt elérni. Talán az önbecsülés nem is olyan vészes, az viszont aggodalomra ad okot, hogy kiemelik már ebben a korban annak fontosságát, hogy kicsiknek “tisztelniük kell a társadalmi nemeket”. Felveti a kérdést a táblázat, hogy miért is fontos ez egy 2-3 éves gyereknek? És egy nulla évesnek?
A kézikönyvben természetesen a migráció is megjelenik, illetve a másokkal szembeni tolerancia, de mint kiderül, arról is tudniuk kell a gyerekeknek, hogy milyen különböző módokon lehet bekerülni egy családba, például örökbefogadás útján, ezzel kapcsolatban pedig az is fontos információnak tűnik egy kétéves számára, hogy miért van az, hogy valakinek van gyereke, valakinek pedig nincs. Ugyanitt szó van annak fontosságáról is, hogy a kicsik tisztában legyenek a kulturális különbözőségekkel, illetve a korkülönbséggel is, persze szintén fontosnak tartják az éppen csak megszületetteknél, hogy már kiskorukban halljanak arról, hogy más országok különböző kultúrákkal rendelkeznek.
Felveti ez a nagy kérdést, hogy miért kellene az iskolában ezekről a dolgokról tanulni és mi van az olyan hagyományos tárgyakkal, mint a matek, a történelem, az irodalom, a nyelvtan, vagy a földrajz és miért nem lehet a családra, a szülőkre és a közösségre hagyni, hogy a gyerekben kialakuljanak a fent említett dolgokkal kapcsolatos vélemények.
Érdemes arról is szót ejteni, hogy mennyire meríti ki a szexuális ragadozó és a perverz fogalmát az, ha valaki azt tartja a hivatásának, hogy 0-4 éves kor közötti gyerekeknek beszél a testük megismerésének fontosságáról és az önkielégítésről, nagyon érdekes, hogy a nagyon liberális megmondók erről miért nem beszélnek.
A kézikönyv sajnos magyarul nem elérhető, de aki tud angolul, az ne sajnálja rá az időt, mert olyan akár egy sötét sci-fi.
A kézikönyv INNEN tölthető le.
Forrás: Federal Centre fo Health Education; Fotó: Pixabay
