"Ez a mostani háború nagy valószínűséggel sorsdöntő lesz”
A háborúkat a frontokon egyszerű emberek vívják, közkatonák és átlagemberek minden borzalmának az elszenvedői. Ők ritkán lelkesednek a háborúért, de annál inkább hisznek olyan dolgokban, amelyeknek logikus és szinte szükségszerű következménye lesz végül egy háború. Az örmény-azeri konfliktusról, háborúról most egy örmény és egy azeri értelmiségit kérdeztünk. Ráadásul az örmény Dájbukát László Erdélyből vándorolt vissza a hazájába, nyelvhasználata ismerős lehet nekünk.
Erdélyi E. Péter írása
Egymásnak ellentmondó hírek és katonai információk érkeznek az örmény-azeri frontról. Mindkét állam csúcsra járatja az ilyenkor szokásos propagandát, de a két megszólalásból kiderül, hogy a talán ezeréves és öröknek látszó ellentét egy újabb, modernebb fellobbanásával van dolgunk. Ez egy geopolitikai, etnikai és vallási konfliktus egyszerre, amely talán európai fogalmakkal pontosan le sem írható. A tárgyalni egyébként nem akaró felek álláspontja nem is lehetne messzebb egymástól.
A helyzet nagyon komolyra fordult, mert az azeriek török támogatással az egész határvonalon támadásba kezdtek, sokkal intenzívebben, mint az 1994-ben megkötött tűzszüneti megállapodás aláírása óta bármikor is. Ezúttal a légierőt is bevetették, bombázva nemcsak a határmenti katonai állásokat, hanem a lakott településeket is, a fővárossal, Sztyepanakerttel együtt
– mondta el a PS-nek Dájbukát László jereváni levéltári kutató.
Számítottunk rá, hogy hamarosan megint ránk támadnak, mivelhogy minden jel erre mutatott. Már egy jó ideje a szokottnál sokkal intenzívebb örményellenes kampány folyik Azerbajdzsánban és Törökországban, az azeri elnök pár nappal ezelőtt hatalmas beszédet mondott arról, hogy Karabah az övék és minden áron visszaszerzik. Hogy kié Karabah? Erre a kérdésre nem is kell válaszolni, elég, ha ellátogat az ember ide és megnézi a 2000 éves Tigranakert városát vagy a IV. századi Amarasz kolostort, a lépten-nyomon eléd táruló, évszázadokon keresztül épített várainkat, templomainkat, kolostorainkat és megismeri az évezredek óta itt élő embereket és már önmagad is könnyen megválaszolod, hogy kié ez a föld. Pár héttel ezelőtt Erdogan, a török elnök fenyegetett meg bennünket nyilvánosan, hogy "befejezik nagyapáik félbehagyott munkáját", ezzel célozva a törökök által az első világháborúban véghezvitt népirtásra. Június közepén az Azerbajdzsánhoz tartozó, szintén történelmi örmény terület, Nahicsevanban közös azeri-török hadgyakorlatot tartottak – Jerevántól 60 km távolságban! Akkor nem támadtak ránk, hanem csak a török F-16-os vadászgépeket "felejtették" ott. Júliusban az örmény határ mentén kezdték el lőni a lakott településeket, köztük a Berd városban működő szájmaszk gyárat. Persze, Azerbajdzsánban akkor is, mint most is és mindig, azt állították, hogy mi támadtunk rájuk és több ezer azeri skandálta Bakuban, hogy "halál az örményekre", pedig hát nem kell sok logika hozzá, hogy az ember felfogja, hogy nekünk semmi okunk a feszültségkeltésre. Karabahot a 90-es évek elején felszabadítottuk, nekünk békére van szükségünk, hogy talpra állítsuk az országot, nekünk arra van szükségünk, hogy a világ végre elismerje Hegyi-Karabah Köztársaság függetlenségét és nyugodtan, békében élhessünk és dolgozhassunk.
Az azeri és török elnökök nyilvános kijelentéseiből is világosan látszik, hogy nemcsak a földet akarják tőlünk elvenni, hanem el akarnak törölni minket a föld felszínéről, tehát más választásunk nincsen, bármennyire is békét szeretnénk, mint az utolsó leheletünkig küzdeni és megvédeni magunkat. Ez a mostani háború nagy valószínűséggel sorsdöntő lesz. Most már teljesen nyilvánvaló, hogy nincs kivel folytatni a tárgyalásokat, úgyhogy végre a politikusok is kezdik belátni, hogy nem hátrálhatunk meg a végsőkig a háború elől, csatolnunk kell hivatalosan Hegyi-Karabahot Örményországhoz, mert ha tovább halogatjuk, akkor talán késő lesz már. Ettől függetlenül az országban nincs pánik, mindannyian fel vagyunk készülve mindenre, bármit is hozzon a sors. Lehet, hogy pár napot fog tartani a háború, lehet, hogy heteket, hónapokat, de meg vagyunk győződve róla, hogy győzni fogunk! Ez a mi élet-halál harcunk, amit évszázadok óta folytatunk a fennmaradásunkért
– mondta a PS-nek Dájbukát László, aki egyébként erdélyi származású örmény és évekkel ezelőtt költözött vissza ősei földjére a diaszpórából.
Az örmény levéltárost követően érdekes meghallgatni egy azeri tudóst, aki szintén, mint átlagember foglalta össze gondolatait a PS számára, de egyes megfogalmazásából azért kiderül, hogy történész a szakmája.
Véleményem szerint a legnagyobb gond az örmény történelemben keresendő. Az örmény gyerekeknek ugyanis olyan egyoldalú történemet oktatnak, amelynek a középpontjában egy állítólag valaha létezett Nagy-Örményország áll. Erre alapozva az örmény nép előtt azt a feladatot állítják, amely szerint fel kell támasztani ezt az úgynevezett Nagy-Örményországot. Ennek határai pedig kiterjednek Azerbajdzsán, Grúzia, Törökország és Irán némely területeire. Vagyis Örményországnak területi követelései vannak minden szomszédos államával szemben. Szerintem ez a veszélyes és agresszív történelmi koncepció, amelyet az örmény népnek tanítanak, ez a konfliktus alapja. Ez állítja szembe az örmény népet a szomszédaival
– vallja Rizvan Huszejnov bakui történész.
Az örmény népnek meg kell tanulnia jószomszédi viszonyban élnie az őt körülvevő népekkel, vagy legalább olyan kapcsolatot alakítani ki velük, amelyeknek nem lesznek a régióban háborús következményei. Mi felszabadítjuk Hegyi-Karabahot, de felszabadítani az örmények tudatát a meghamisított örmény történelemtől, az örmény értelmiség feladata. Mert meg kell érteni, hogy addig, amíg az örmény népet olyan szellemben nevelik, hogy ő magasabb rendű, jobb a többi népnél, amely tisztán náci ideológia, amíg az örményeknek azt sugalják, hogy a szomszédos államok területei állítólag ősi földjeik, a térségben tartós békét teremteni nem lehet. Azerbajdzsán célja az, hogy visszaállítsa területi egységét. Visszaköveteljük területeinket, miközben országunk nem tart igényt senki más földjére. Azerbajdzsán hajlandó visszaállítani Hegyi-Karabah Autonóm Terület összes korábbi jogát, hajlandó mindenféle szintű tárgyalásokra és elérni a térség békéjét, mert ezt követelik meg nem utolsó sorban a gazdasági érdekeink is. És végre szeretnénk, ha az országunkban menekültként élő több, mint egymillió karabahi polgártársunk, akiket az örmény megszállók üldöztek el, visszatérhetne a szülőföldjére
– teszi hozzá végül az azeri kutató.
Vezető kép: MTI/AP/Örmény védelmi minisztérium sajtóhivatala/PAN Photo/Sipan Gyulumyan
