Pierre-Emmanuel Thomann: a francia nép Európáról alkotott nézetei közelebb áll a magyarokéhoz, mint saját kormányához (PS-interjú+videó!)

A francia ISSEP és a magyar MCC közötti kapcsolat keretei közt érkezett Magyarországra. Milyen jelentősége lehet ezeknek az oktatási intézményeknek a két ország kapcsolatában?

A jövő szempontjából számunkra nagyon fontos a francia–magyar kapcsolat. A lyoni ISSEP és az MCC együttműködése szintén nagyon fontos, mert hasonló elképzeléseink vannak az oktatásról. Mi azt gondoljuk, hogy a felsőoktatás révén olyan eszközöket kell a diákok kezébe adnunk, amelyek által képesek lesznek megérteni a világot, de nem olyan összeférhetetlen ideológiák mentén, mint például az amerikai egyetemektől Európába importált „woke” ideológia, hiszen az káros hatású vitaalap, és félreértelmezi a világ valós problémáit. Persze ezzel egyidejűleg a francia–magyar kapcsolatokat is megerősítjük, mivel korábban nem voltak elég szorosak, de bízom benne, hogy a jövőben javulni fognak.

Erre később visszatérünk még, előtte azonban érdemes megemlíteni, hogy Emmanuel Macron francia elnök meglátogatta Vlagyimir Putyin orosz elnököt. Ön hogyan értékelné ezt a találkozót? Mit tudott elérni Moszkvában az EU soros francia elnöksége?

Úgy gondolom, hogy a helyzetet túldramatizálja az atlanti szövetség, ezen belül főleg az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és más olyan NATO-tagállamok, amelyek gyanakodva tekintenek Oroszországra. Szándékosan eltúlozzák a helyzetet, mert provokálni akarják Oroszországot.

Ám a jövőbeni konfliktusok veszélye valós, mert – ha a világtérképet nézzük – az Egyesült Államok globális stratégiája alapján egyre inkább igyekszik Eurázsia köré pozicionálni magát azért, hogy Kínát ellenőrizhesse.

A hivatalos kommunikációval szemben valójában tehát nem Ukrajna integritásának fenntartása van a nyugati hatalmak fókuszpontjában a konfliktus kapcsán?

Az Egyesült Államok meglátása szerint ahhoz, hogy szembeszállhasson Kínával, először Oroszországot kell meggyengítenie. Ennek egyik lépése ellenségként ábrázolni Oroszországot, és ezzel nyomást gyakorolni az európai polgárokra. Képzeljék el, ha Oroszország többé nem jelentene fenyegetést Európára; azzal megszűnne a NATO létjogosultsága és Amerika elvesztené Európára gyakorolt befolyását. Nagyon helyesnek tartom, hogy különféle európai vezetők, mint például Emmanuel Macron, Olaf Scholz német kancellár és Orbán Viktor folyamatos párbeszédet tartanak fenn Vlagyimir Putyinnal és a helyzet többi résztvevőjével, mert a rövid távú megoldások egyike a közöttük lévő bizalom helyreállítása.

Úgy látszik, az USA oldaláról esélyes egy újabb hidegháborús helyzet kialakítása. El tudjuk kerülni, vagy ez megrögzött célja az Egyesült Államoknak?

Kína és Oroszország helyezkedését Amerika nem akarja elfogadni, ezért európai befolyását a NATO-n keresztül próbálja életben tartani. Ez egy régimódi stratégia, amely nem képviseli Európa érdekeit, bár a valós ellenség, a dzsihadisták elleni fellépés közös érdekünk az Egyesült Államokkal.

Franciaország, Németország és Magyarország egyetért abban, hogy nem érdekünk az ukrajnai konfliktus. Ukrajna amúgy sem NATO-tagállam, mi hasznunk lenne egy ott zajló konfliktusból? Ukrajnára nyomást kell gyakorolni azért, hogy betartsa a minszki megállapodást, és autonóm státuszt biztosítson a Donbasz-régió számára.

Az USA célja tehát a gazdasági és politikai értelemben rájuk zárkózó Kína legyőzése a geopolitikai versenyfutásban, ehhez használja fel az ukrán konfliktust. Tehát, ha jól értem, az európai – és euroatlanti – érdekek mentén azért kell elkerülni az oroszok provokálását, nehogy Kína karjaiba kergessük őket?

Igen! Oroszország egyik fő stratégiája az úgynevezett „Nagyobb Eurázsia” létrehozása, mivel, ha a térképet nézzük, Oroszország Eurázsia közepén helyezkedik el, ezért mindkét irányban vannak érdekeltségei, Európa és Ázsia felé egyaránt. A Nagyobb Eurázsia-i stratégia, más néven „fordulat Ázsia felé” magába foglalja egy olyan egyensúly kialakítását – hozzátenném, hogy az Egyesült Államok is egy ázsiai egyensúly kialakításán dolgozik –, amelynek révén jó kapcsolatokat lehet ápolni Kínával, miközben a térségre gyakorolt hatása megoszlik Indiával, Japánnal és más ázsiai országokkal. Én a világunk jövőjét a kiegyensúlyozott geopolitikában látom, és nem egy kizárólagos és elavult euroatlanti ideológia erőltetésében, ami szintén nem érdeke az európai országoknak.

Említette, hogy Európára nézve nem Oroszország, hanem a dzsihadisták jelentik a fő fenyegetést. Oroszország játszhat-e kulcsszerepet a dzsihadisták elleni harcban?

Igen, minden bizonnyal! Nézzük a szíriai konfliktust! Tisztán látható, hogy az orosz beavatkozás Szíriában megakadályozta a dzsihadisták felemelkedését. Ha nem történt volna meg, akkor most az ellenséges al-Káida lenne hatalmon Damaszkuszban. Azt gondolom, hogy a jövőben az európai országoknak – Franciaországnak, Németországnak, Magyarországnak és a többi országnak együtt – jobban kell védeniük a saját érdekeinket. Ezt egy jól kidolgozott geopolitikai stratégiával érhetnénk el, ami jelenleg nem létezik, mert eddig túlságosan ki voltunk téve a NATO és az Egyesült Államok idejétmúlt befolyásának. Ennek feloldására

Tehát Ön azt mondja, hogy Franciaország egy erős tagállamokból álló, erős Európai Uniót szeretne, és nem egy föderalizált, birodalmasított rendszert, amely ellenzi a V4-ek szövetségének céljait. Ön el tudna képzelni egy szövetséget Franciaország és a Visegrádi Négyek között?

Franciaországnak érdeke, hogy régi, kelet-európai kapcsolatait újraépítse, elsősorban Magyarországgal, mert mindkettőjüknek jót tenne egy szorosabb együttműködés, bár eddig Emmanuel Macron és Orbán Viktor eltérő ideológiák mentén haladtak. Mandátuma kezdetén Emmanuel Macron inkább egy integráltabb Európa képét helyezte előnybe, és jobban védte a liberális modellt, mint magát Európát. Most már látszik, hogy semmit sem képes ráerőltetni a déli államokra vagy Magyarországra, mert Magyarországnak jogában áll saját nemzeti modellt választani. Úgy látom, az EU-nak változásra van szüksége, mert idejétmúlt a mai EU berendezkedés, amelynek paradigmája az Egyesült Államok és a NATO befolyása alatt álló külpolitika, illetve a liberális, multikulturális, nyitott társadalom ideológiájának előnyben részesítése egy civilizált, szabályok mentén működő Európa helyett.

Macron és Putyin találkozóját illetően úgy tűnik, nemcsak egy politikai közös nevezőt keresnek, hanem közös gazdasági érdekek is felvetődtek. Franciaország gazdaságán érezhetők-e már az Oroszországra kivetett gazdasági megszorítások, és ha igen, Franciaországban és más EU tagállamokban várhatók-e további hatások?

Szerintem az Oroszország ellen kirótt szankciók teljesen abszurdak. A szankció inkább az atlanti szövetség és az Egyesült Államok érdeke volt, mert ők kevesebbet üzletelnek Oroszországgal. A szankció azért is abszurd, mert kizárja Oroszországot az európai tárgyalóasztalról, és ez is csak az euroatlanti szövetség érdekeit szolgálja. Azt gondolom, hogy Európa jövőjét és szerepét tekintve a kialakuló globális, geopolitikai berendezkedésben – amelyben több szerepet kapnak a nagyobb civilizált államok, mint például Kína, az iszlám világ egyes országai, a szuperhatalmi pozícióját fenntartani kívánó, de hanyatlásnak indult Egyesült Államok, valamint India – Európának szüksége lesz Oroszországra azért, hogy megfelelő geopolitikai egyensúlyban lehessen a Föld többi térségével, és azért, mert az elsősorban vallásra alapuló civilizációnk szempontjából Oroszország fontos része az európai közösségnek csakúgy, mint a nyugat-európai államok.

Fotó: Facebook