Náci hangnemben fenyegeti a kárpátaljai magyarokat az ukrán miniszterelnök-helyettes
Úgy látszik, Ukrajnát teljesen elvakítja a nyugati szalonokból kapott dicsfény, és még mindig nem képes rátalálni a megfelelő hangnemre Magyarországgal szemben. Követelőzés, fenyegetőzés és ezek elegye, amit az ukrán külügy évek óta bemutat hazánkkal szemben, ami mostanra a kárpátaljai magyarok nyílt megfenyegetésébe torkollott. A miniszterelnök-helyettes megszólalása szerint Ukrajnának megint nem sikerült bebizonyítania, hogy nem fasisztoid állam, és a horogkeresztekkel meg SS-logókkal masírozó ukrán katonai alakulatok csak a szerencsétlen véletlen művei lennének.
A magyar vezetés még a volt Szovjetunió egyes orosz szatellitállamainál is rosszabbul bánik mostanában Ukrajnával – ütötte fel mondandóját Irina Verescsuk, a társadalmi aktivistából lett ukrán miniszterelnök-helyettes, majd rögtön így folytatta Facebook-bejegyzését:
Ez biztosan kellemetlen meglepetés lesz, főleg a magyar ukránoknak, akik közül sokat személyesen ismerek.
A kárpátaljai magyarok nyílt fenyegetése után különösen pikáns, hogy a vezető ukrán politikus azt taglalja, a magyarok talán Kárpátaljáról álmodoznak. Verescsuk ezek szerint úgy gondolja, az a világ rendje, hogy a kárpátaljai magyarok egy olyan országban éljenek, ahol nyíltan megfenyegeti őket a kormányzat.
Verescsuk nagyon sérelmezi, hogy próbálunk kimaradni az oroszok és az ukránok konfliktusából úgy, hogy minél kisebb gazdasági sérülésekkel ússza meg a szomszédunkban zajló háborút. Magyarország nem támogatja a szankciókat, nem adnak (!) fegyvereket, nem engedik át a más országokból jövő fegyverellátmányt, gyakorlatilag mindenre nemet mondanak – sorolja fájdalmait a miniszterelnök-helyettes, aki szerint nagyon kevés választja el Budapest hivatalos kommunikációját a nyíltan oroszpárti állásponttól.
Találgatásokba is bocsátkozik a politikusasszony:
Miért? Kedvezményes árú orosz gázt akarnak? Vagy mert csendben a mi Kárpátaljánkról álmodoznak?
Nem mintha rossz ötletnek tűnne Kárpátalja olyan országhoz tartozása, ahol nem fenyegetik nyíltan a létében az ottani magyarságot, Verescsuknak nem erőssége a cizellált elemzés. Érthető persze, ha feldúlt, amikor támadás alatt áll az országa, és az is érthető, hogy a jelenlegi, náci elemekkel megtűzdelt ukrán kormányzat számára pláne létkérdés ennek a háborúnak a kimenetele, amelyet az oroszok többek között Ukrajna „nácitlanítására” indítottak. Viszont az sem bonyolult gondolatmenet, hogy ez nem Magyarország háborúja, és ezért nem fognak benne részt venni sem magyar katonák, sem magyar fegyverek, sem magyar szállítási útvonalak.
Miket szokott mondani az, aki náci?
És ha már a náci vád ilyen központi kérdése ennek a háborúnak – lásd az orosz érvelést, az SS-logós Azov zászlóaljat meg a többi árulkodó fényképet –, akkor itt még nincs vége a párhuzamoknak.
Mi van Magyarország népével? Ők akarnak azok lenni, akik hátbaszúrnak minket, ha helyzet van? Ebben a civilizációs ütközetben Magyarország aligha tud egyszerre huncutkodni az oroszokkal és zsákmányolni a háborúból. Magyarországnak a jó oldalra kellene állnia, a civilizált világ oldalára.
Egy nép önző módon, kollektíven hátbaszúrja a másikat, miközben az hősies háborúját vívja a civilizációk harcában. Honnan ilyen ismerős ez a gondolat? Ennek minden eleme igencsak hasonlít a tőrdöfés-elméletre, amellyel a zsidókat vádolták kollektíven a náci Németországban az elvesztett első világháború miatt. Mindezt abban az Ukrajnában, ahol rendszeresen masíroznak katonai és félkatonai alakulatok náci jelképekkel a zászlajukon. Megannyi szerencsétlen egybeesés.
Ennek az Ukrajnának jelenleg azzal kellene foglalkoznia, hogy ha a bőséges nyugati fegyverszállításoknak hála esetleg meg is nyeri, vagy legalább döntetlenre kihozza a háborút, akkor miből fogja kifizetni a cechet. Elsőként azt a hatmilliárd dolláros kölcsönt, amelynek idén jár le a határideje. Ehelyett Ukrajnában a hagyományos náci ösztön tört fel, és a bűnbakkeresés keretében kapásból megtalálták a kárpátaljai magyarokat, hogy majd rajtuk jól bosszút állhatnak az oroszok elleni háború minden sérelméért.
Ha Ukrajna nem hullik szét a háborúban, akkor a következő feladata lesz egyben maradni a nemzetiségi ellentétekkel, a háborús leállással és a szétlőtt városokkal megfűszerezett irgalmatlan eladósodás terhe alatt. Kérdés, hogy sikerül-e addig kimásznia az országnak a neonáci szellemiségből, amíg még létezik…
