Mégis kinek hazudott (felfelé) a leváltott ukrán főparancsnok? – Pavljuk fizeti meg a béke árát
A nyílt és az euroatlanti tömeg(félre)tájékoztatás szabályainak megfelelő források meglehetősen semmitmondóan számoltak be Olekszandr Pavljuk, az ukrán szárazföldi erők parancsnokának leváltásáról. Zelenszkij elnök valami újat, valami mást, valami modernebbet akar látni, nem orosz előretöréseket és az ukrán erők utánpótlási problémáit a keleti fronton. Kevésbé nyílt források viszont arról beszélnek, hogy Pavljuk „hazudott” a „feletteseinek”, olyan sikerekről mesélt nekik, melyek nem léteztek, a terepasztalon oda helyezett alakulatokat, ahonnan rég kiverték őket, emiatt rengeteg hibás döntés született a csatatéren. Nos, a hazugság és a felettesek nem véletlenül szorultak idézőjelek közé: Pavljuknak hivatalosan csak Zelenszkij és Szirszkij a főnöke, a hazugságok pedig inkább közösen születtek.
Azt tudjuk, hogy Volodimir Zelenszkij elnök leváltotta Pavljukot és helyére Mihajlo Drapatyijt nevezte ki. A döntés hivatalos indoklásában mindössze annyi szerepel, hogy Zelenszkij az ukrán hadsereg harci hatékonyságának növelését, a kiképzés színvonalának emelését és a modern vezetési módszerek bevezetését gyorsította meg ezzel a döntésével. És hogy a lépésre részben a keleti fronton tapasztalható orosz előretörések és az ukrán erők utánpótlási problémái miatt került sor. Nincs ebben semmi szokatlan, példaként pedig mindig felhozzák Churchillt, aki addig váltogatta parancsnokait Észak-Afrikában, mire Montgomery személyében végre sikerült megtalálnia azt a brit tábornokok versenyében kiemelkedően tehetséges zsenit, aki képes volt kihasználni az emberben csupán kétszeres, haditechnikában többszörös fölényét a szövetségeseknek. (Később persze ő se bírt britségével, és a Market Garden során könnyűfegyverzetű ejtőernyősöket dobott egy SS-páncéloshadosztályra kíváncsiságból.)
Nem hivatalosan viszont akadnak érdekességek a főparancsnok-csere kapcsán. Pavljuk állítólag félretájékoztatta a feletteseit, a régi szovjet tiszti hagyománynak megfelelően csak a jót adta tovább, a kudarcokat elhallgatta, ennek köszönhetően pedig a tartalékok és az utánpótlás nem megfelelő helyre és nem az ideális időben érkezett, emiatt pedig a fronton harcoló alakulatok súlyos hátrányokat szenvedtek.
Nos, ez mind szép és jó, a hivatalos és a nem hivatalos magyarázat is megállja a helyét. Csakhogy.
A hivatalosat általában tagadni szokták, Magyarországon Takács Márk katonai szakértő, nemzetközi színtéren Tom Cooper szokta bírálni az ukrán vezérkart a posztszovjet szervezetszociológiája, a mikromenedzsment, illetve az áttekinthetetlen méretű és összetételű csoportosítások miatt. De ez, kiegészülve a harcoló dandárok feltöltése helyett új dandárok megalakításának perverz mániájával, Zelenszkij és Szirszkij közös műve, sőt, Zaluzsnij öröksége, nem Pavljuk bűne.
A nem hivatalos magyarázat még izgalmasabb. Az ukrán hadsereget nemrégiben Szirszkij és Pavljuk közösen vezette, szorosan követve Zelenszkij elvárásait. Egészen biztos, hogy Pavljuk nem verte át se Szirszkijt, se Zelenszkijt, de valakinek el kellett vinnie a balhét.
Na, de miért? Mi volt a balhé?
És itt már csak találgathatunk. Vagy a nyugati szponzorok elégelték meg, hogy a folyamatos sikerkommunikációval párhuzamosan jelentik be az aktuális világvégét, amikor Putyin elfoglalja és felprédálja az ősi ukrán földeket. Vagy a katonák elégelték meg, hogy noha napról napra, hétről hétre hátrálnak, verik ki őket az éppen csak kiásott lövészárkaikból, az háború aktuális állásáról szóló hírekben lenyűgöző sikerekről olvasnak. Hogy nem az ő dandárjukat verték szét, hanem ők ütötték meg úgy ellenséget, hogy Vlagyivosztokig szaladtak, ezért illene lendületből tovább támadniuk, kibontakoztatni a sikert egészen az Azovi-tengerig, lehetőleg még aznap délután.
Bármelyik is az igazság, az biztos, hogy valamelyik igaz. Ami viszont a valóságot még nyomokban sem tartalmaz, az a nyugati elemzők mély és messzire vezető megállapításai, melyeket az ukrán – ezek szerint hamis – jelentésekből alkottak. Cserébe azt, hogy mekkorák az orosz veszteségek, mikor fogja felhúzni az orosz haditermelés a fehér zászlót, mikor fogynak ki mindenből is az oroszok, illetve Putyin mikor kapitulál, azt nem tudjuk. Ugyanis azok az adatok, amelyekből dolgoztak, annyira hamisak voltak, hogy Pavljuk mehetett vissza a balettba ugrálni.
A kommunikáció közben erősen megváltozott. Zelenszkij szerint mégis létezik diplomáciai megoldás, ahogy a NATO korábbi főtitkára is hirtelen ráébredt: nem reális az ukrán győzelem. És ehhez csupán annyi kellett, hogy a tábornoki kar elárulja és hátbadöfje Zelenszkijt, vagyis kiderüljön, nem is állnak olyan jól, csak Pavljuk sokat hazudott. Van tehát kire haragudnunk, hogy mindenki más ártatlan maradhasson. Lényeg, hogy mindenki mindent jól csinált, mindenki helyesen cselekedett, csak hát ez a Pavljuk...
