Csicskamajdan és balkáni romantika – Mi lesz veled Szerbia?
Közép-Európa műveleti övezet. Ezt már legalább tíz éve tudjuk, de kevésbé nyíltan már azelőtt is működtek itt a különféle hárombetűsök ügynökei, akik mindent megtettek, hogy összehozzanak legalább egy színes forradalmat. Most éppen Szerbiában csaptak bele a lecsóba, ahol harminc napon belül eldől, hogy mennyire voltak sikeresek.
Amint arról portálunk is beszámolt, január 28-án a szerb kormány beadta a lemondását. Az ürügy, hogy néhány "eltökéltebb" hívük megvert néhány egyetemistát. Az ok, egy kicsit mélyebb. A diáktüntetések ugyanis már hónapokkal ezelőtt elkezdődtek, hivatalosan az újvidéki tragédiát követően, mikor is leomlott a város vasúti pályaudvara.
Pontosabban még korábban. Az első tüntetések ugyanis tavaly nyáron kezdődtek egy iskolai lövöldözést követően, igaz, akkor még csak félgőzzel, a szerbeket ugyanis nehéz olyan jelszavakkal megmozgatni, mint a fegyvertartás szigorítása, vagy a "Szerbia Európa" (ez utóbbi minden környező országban megjelent már transzparenseken, az állam nevét a helyszínhez igazítva). Az pedig, hogy Oroszország agresszor, és csatlakozni akarnak a NATO-hoz, déli szomszédunknál inkább elkergeti a szimpatizánsokat egy megmozdulásról, ahelyett, hogy bevonzaná őket.
Megvannak persze az egyedi "szerb" problémák, így Koszovó kérdése (amelyből kishíján háborút eszkaláltak egy pár rendszámtábla miatt, és Vucic visszafogottsága mentette meg a helyzetet). A szokott gazdasági problémák, amik egyébként őket egy kicsit még kevésbé is érintették, hiszen lévén nem tagjai az EU-nak így legalább a szankciók káros hatását megúszták.
Készülgettek tehát a tüncire, majd össze is hozták. Próbáltak belekeverni minket is, nevezetesen a Belgrád-Budapest vasútépítéshez próbálták kötni a tragédiát, de már az első napon kiderült, hogy a leomló épületnek ahhoz a projektnek semmi köze. Maradt tehát a dühös "monjonle", igazi indoklás nélkül, de jó pár egyetemista beizzításával. A szerb kormány a Balkánhoz mérten meglehetősen mérsékelt, azonban vannak olyan hívei, akiknek elegük lett a csicskamajdanból és baseballütőkkel akarták kifejezni választói akaratukat.
Ez azonban még a Balkánon sem jön be. Az agresszió visszaütött, a kormány pedig kénytelen lett lemondani. hangsúlyozzuk, a kormány. Szerbia ugyanis prezidenciális alkotmánnyal rendelkezik, tehát a hatalom továbbra is Vucic kezében maradt. Ezen van a hangsúly. A magyar-szerb kapcsolatok kulcsszereplője ugyanis szerb oldalról az elnök, nem pedig a miniszterelnök. A csicskamajdan azonban még nem zárult le.
Annak ellenére, hogy Aleksandar Vucic pozíciója még stabil, a kormány mégis megbukott. Az elnöknek pedig meg kellett hoznia egy döntést: vagy megalakul az új kormány 30 napon belül, vagy előrehozott választást kell kiírnia. Harminc napja van tehát a tüntetőknek arra, hogy mindent meggátoljanak, ami a helyzet stabilizációját szolgálná, és kísérletet tegyenek arra, hogy megszerezzék a teljes hatalmat. Döntő hónapnak néznek tehát elébe szomszédaink és bizonyos tekintetből mi is, és bár Trump aláírásának hála, az USA most kilencven napig nem pénzeli a színes forradalmakat, ne legyenek kétségeink, hogy még mindig vannak hálózatok, akik most fogják bedobni az utolsó ászaikat.
Fotó: MTI/EPA/Andrej Cukic
