Szabadságharcból gyarmati háború
Az a gyanúm, sem itthon, sem külföldön nem vette észre elemző, szakértő és hírlapíró, milyen zseniális lapot dobott hétfőn a világpolitika asztalára Trump elnök. Bejelentése, miszerint az USA katonai támogatásért cserébe hozzáférést szeretne Ukrajna ritkaföldfém-készletéhez, lényegtelen és jelentéktelen ügyecskeként hullámzott végig a nemzetközi nyilvánosságon, miközben ez a néhány szó az egész ukrán háborút új értelmezési keretbe helyezte.
Dr. Ratius tollából
Kis netes keresgélés után rábukkanhatunk, milyen ritkaföldfém-készletek találhatók Ukrajnában. Krivoj Rog-i, dnyipropetrovszki és Kárpátok környéki lelőhelyeken elő fordul ittrium, neodímium, diszprózium, lantán és cérium, gyakran vasércekkel és titánércekkel együtt. Ezekről érdemes tudni, hogy akár a zöldenergia-technológiák, akár a hadiipar számára létfontosságú elemek. A független Ukrajna tehát jelentős szereplő lehetne a globális ritkaföldfém-piacon, a háborús helyzet azonban más pozíciót kínál az országnak.
Trump elnök felvetése után pár nappal, szerdán Volodimir Zelenszkij ukrán államfő úgy nyilatkozott, az ásványkincsekbe történő befektetéseket illetően nyitott az együttműködésre a partnerországokkal, mivel ez része az ukrán győzelmi tervnek is. Ő sem jött rá, mit is üzent valójában az amerikai elnök.
Hiszen a nyilatkozat olyan, mintha szimpla gazdasági ügylet volna: az amerikaiak küldenek fegyvereket és kérnek nyersanyagokat. Csakhogy ez a szimpla gazdasági ügylet magát az Ukrajnában zajló háborút is szimpla gazdasági ügyletté alakítja, szabadságharc helyett gyarmati háborúvá változtatja. És ezzel azt is lehetővé teszi, hogy Amerika arcvesztés nélkül kihátráljon Ukrajna támogatásából vagy ukrajnai pozícióit elcserélje valami másra, mondjuk egy-két afrikai, ázsiai gyarmatocskára, sarkvidéki bányászati jogra vagy akármilyen gazdasági koncesszióra.
Amíg ugyanis Ukrajna szabadságáért, a világrend biztonságáért, Európa békéjéért folynak a harcok a kelet-európai sztyeppén, addig valóban nem lehet alkut kötni az agresszorral. Akkor küzdeni kell a végsőkig. Ezek a kérdések ugyanis identitásunkat érintik: az ukrán szabadságharcosok támogatásával mi is a szabadság gyermekei, az igazságos rend őrei, a béke és biztonság letéteményesei vagyunk.
Ha azonban csak nehézfémekért harcolnak ukrán zsoldosaink, akkor kapzsi és cinikus gyarmatosítók vagyunk. A harc hirtelen erkölcsileg védhetetlenné válik, és a megegyezés – tulajdonképpen bármilyen megegyezés – a legjobb megoldássá nemesedik. Erkölcsi szempontból ugyanis nincs annyi kobalt, ami felérne az emberélettel.
A ritkaföldfémek emlegetése így végül is az egész háborút új értelmezési tartományba helyezi, olyan keretek közé, amely széles teret nyitnak az oroszokkal való megegyezés előtt.
Vezető kép: Az ukrán elnöki sajtószolgálat felvételén Donald Trump volt amerikai elnök és republikánus párti elnökjelölt (j) fogadja Volodimir Zelenszkij ukrán államfõt a New York-i Trump-toronyban 2024. szeptember 27-én. MTI/EPA/Ukrán elnöki sajtószolgálat
