A háború a német nép funkciója, véli a német hadtörténész, aki szerint jövőre már harcban állnak Oroszországgal
Szürreális interjút fordított a Bild című német napilapból az Index. Sönke Nietzel hadtörténész arról beszélt, hogy 2025-ben lehet Németország utolsó békés nyara, ugyanis ősszel Oroszország megtámadhatja Litvániát, az Egyesült Államok pedig teljesen magára hagyja Európát. Még egyszer: ősszel és Litvániát, az USA pedig tétlen marad, ezért nincs más lehetőség, mint a Ruhr-vidék mellett teljes Németország remilitarizálása. Ezeknek tényleg elment az eszük, és élvezik; a háború istene újra Germániára mosolyog, ők pedig visszamosolyognak rá.
A hadtörténész úr felvetése a szokásos bugyuta, lustaságból már el sem ismételt premisszákból indul ki, miszerint Putyin megőrült és Oroszország a gonosz birodalma, ezért nemsokára, amint Ukrajnával végeznek, rávetik magukat a kincsekben és minden földi jóban dúskáló, roppant értékes Litvániára. A miérteket balladai homályban hagyja, hogy az olvasó maga jusson arra, hogy nyilván sátáni erők működnek Moszkvában. És innen folytatja, hogyan kellene Németországnak, a Fény Védelmezőjének úgy felfegyverkeznie, hogy sikerrel vívja meg az Utolsó Nagy Csatát, miközben a Tengerentúli Hegyre Épült Birodalom függelemsértésből és árulásból cserben hagyja őket. (Ezek valamiért mindig egy Wagner-operába képzelik magukat.)
De mi azért szőrözzünk picit a részleteken! Hogy törne ki a Nagy Háború?
Oroszország egyetlen esetben támadná meg Litvániát, ha az megtámadná Oroszországot a Suwalki-folyosó elzárásával, hogy megpróbálja kiéheztetni a kalinyingrádi exklávét. Még ebben az esetben sem biztos az attak, hiszen tengeri úton is el lehet látni Kalinyingrádot, tehát a sikeres provokációhoz kell még pár országtól némi hadiflotta, hogy a tengeren is blokád alá vonhassák a területet.
Ha ez megtörténik, az a Hágai Egyezmények, a San Remo Kézikönyv a Nemzetközi Haditengerészeti Jogról, valamint az ENSZ Alapokmánya és a vámforgalmat szabályozó nemzetközi egyezmények szerint az törvénytelen háborús cselekménynek vagy agressziónak minősül. Puff, itt a vágyott és remélt háború, végre újra öldökölhetnek Európa népei.
Vagyis, hogy mindenki értse, Oroszország (bármi is a véleményünk róluk, meg az ukrajnai huligán tempójukról) csak és kizárólag úgy keveredne háborúba Litvániával, ha Litvánia és tettestársai törvénytelenül, ENSZ-felhatalmazás nélkül (próbáljanak meg Oroszország ellen ENSZ-BT határozatot szerezni) megkísérelnének tengeri és szárazföldi blokád alá vonni egy, a nemzetközi jog szerint is orosz területet.
Az, hogy esetleg katonai célú felszereléseket nem engednek át litván területen, arra minden joguk megvan, de amennyiben a civil áruforgalmat gátolják, mint ahogy arra tettek korábban pár petyhüdt kísérletet, az háborús cselekmény.
Ilyen ez a szabályokon alapuló világrend: néha visszanyal.
És itt jutunk el újra Amerikáig. Az USA gyaníthatólag elmagyarázta Litvániának és a velük egyetértésben a Kalinyingrád elleni műveletekről álmodó észt és lengyel illetékeseknek, hogy ebben az esetben nemhogy automatikusan, hanem egyáltalán nem lép érvénybe a NATO híres és hírhedt 5. cikkelye. Az a védelemről szól, nem arról, hogy megbokrosodott és a saját erejét túlbecsülő agresszort megmentsék a saját, külön bejáratú önpusztító ostobaságától. A felvilágosítás után a baltiak és a lengyelek már sosem akarták lezárni a folyosót.
De ez csak zárójel, hogy értsük a német hadtörténész, Sönke Nietzel vágyódását a háborúra. Mert ő az előzményektől függetlenül szeretne mégis világháborút, mert szeretne újra német nagymacskák hátán Moszkva felé lovagolni a végtelen hómezőkön, hiszen ez a német faj sorsa. Más magyarázata ugyanis nincs ennek az őrületnek, amit a hadtörténész úr előadott a Bildben. Legalábbis innen, az épelméjűek lakta Kárpát-medencéből nincs.
Nietzel nem elégedett a német újrafegyverkezés tempójával, véleménye szerint minimum 20 évbe telik, amíg egy ütőképes hadsereget felállít Németország. Ennek ellenére már jövőre háborúzni akar. A hátország teljesítményével sincs kibékülve, és ezt hidegháborús örökséggel magyarázta.
Az igazi Achilles-sarok a lőszer hiánya. Volt elég üzemanyag, volt elég katona, és voltak mozgósítási tervek, de a lőszer mindig kevés volt
Igen, a hadtörténész úr elmagyarázta, hogy Németországban volt elég üzemanyag és katona, csak lőszerből keveset termeltek a lusta civilek a gyárakban, az állam pedig nem kényszerítette rá őket a termelés fokozására. A hadtörténész úr ezek szerint nem értesült Németország állandó problémájáról, miszerint üzemanyagot saját forrásból azóta képtelenek biztosítani a háborúkhoz, mióta nem ökörrel intézik a hadtápot és nem lóval vontatják az ágyúkat.
A hadtörténész úr is nyilván tudja, hogy a történelem ismétli magát, bár nem feltétlenül buta analógiák formájában. Az orosz-ukrán háború ugyanis nem Hitlert és Csehszlovákia felosztását idézi fel, hanem az abesszin-válságot, a 2. olasz-etióp háborút. Amit a németek ügyesen kihasználtak arra, hogy legalább egy barátot szerezzenek, Olaszországot, utána meg beindulhasson a fegyverkezés, a készülődés a következő világháborúra. A olasz–francia–brit Stresa-front felbomlott, miután a francia és brit gyarmatbirodalom felháborodott azon, hogy az olaszok gyarmatosítanak.
Most meg a NATO legfontosabb alapvetése bomlik fel éppen az oroszok ukrajnai háborúja miatt.
Ha pedig az amerikaiakat kint, a németeket fent tartjuk, akkor a végén az oroszok tényleg bent lesznek. Jobb lenne az USA-t bent, a németeket lent tartani, mert akkor az oroszok is kívül maradnak. A harmadik ugyanis nemcsak kívánalom, hanem következmény is.
Fotó: PS-montázs
