A gdanski fenegyerek, aki huligánból lett államfő – Jó időket hozhat Karol Nawrocki a lengyel–magyar kapcsolatokban?
Történész és huligán, politikai tapasztalat nélkül – a hátrányos jellemzők hirtelen előnnyé alakultak át a lengyel elnökválasztás során, és Karol Nawrocki nyerte meg az ádáz csatát. A botrányokkal terhelt kampánya azonban jól mutatta, hogy rejtélyes élete nem maradhat következmények nélkül, és később beárnyékolhatja elnöki ciklusát is. Nekünk, magyaroknak viszont jó támpontot jelenthet, hogy nemcsak az oroszokkal, hanem az ukránokkal is képes összeszűrni a levet, és minden adott, hogy egy jó együttműködést alakítsunk ki vele: LMBTQ-ellenes, hívő katolikus, és jóban van Donald Trump amerikai elnökkel. Portré.
Hajrá, Lengyelország! Hajrá, lengyelek! – számunkra igen ismerősen cseng a mottó, hiszen csak az országot és a népet cserélték ki Karol Nawrocki elnöki választási kampánya során a Fidesz–KDNP híres jelszavához képest.
A recept bejött, hiszen ha nehezen, szoros versenyben is, de a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézete (IPN) elnökét választották meg Lengyelország új államfőjének.
Élete azonban nem ismert oly széles körben.
Vérbeli lokálpatrióta
A választáson a Jog és Igazságosság (PiS) támogatásával induló, párton kívüli, mindössze 42 éves Karol Nawrocki 1983. március 3-án született Gdansk balti-tengeri kikötővárosban. A Gdanski Egyetem történelemtudományi intézetében végzett, 2013-ban ott szerezte meg a bölcsésztudományok doktora címét.
2017 és 2021 között Nawrocki a gdanski Második Világháború Múzeumának igazgatójaként dolgozott, az IPN elnökévé pedig 2021 májusában választotta a parlamenti alsóház, hogy a totalitárius rendszerek kutatásával, valamint a második világháborús és kommunista bűntettek ügyészségi vizsgálatával foglalkozzon.
Többek között ő népszerűsítette az úgynevezett rendíthetetlen katonák emlékezetét, akik a második világháború idején a német, majd a szovjet megszállók ellen harcoltak. Foglalkozott a második világháborús lengyel zsidómentők témájával is.
Nawrocki elnöksége során az IPN szoros együttműködést folytatott a Nemzeti Emlékezet Bizottságával (NEB), ennek keretében több lengyel–magyar konferenciát és kiállítást szerveztek, könyveket adtak ki.
Ugyanakkor érzelmi gondolkodása többször írta felül a vezetői képességhez szükséges racionális hozzáállást.
Így történhetett meg az, hogy saját kezdeményezésére, lényegében jogi felkészülés nélkül leromboltatta a Vörös Hadsereg lengyelországi emlékműveit, amellyel kivívta Moszkva haragját, és büntetőeljárás indult ellene. Ezután fel is került az Oroszország által körözött személyek listájára.
Minden jel szerint nem ukránbarát
Van egy mondás a politika berkeiben, hogy ha sikeres politikus akarsz lenni, aki akár a miniszterelnöki széket is elfoglalhatja, akkor először is tanulj jogásznak. A jog ismerete – és a racionális gondolkodáshoz való képesség – elengedhetetlen egy vezető beosztáshoz a politika világában.
Karol Nawrocki történészvégzettsége azonban cáfolja ezt a tézist. Ahogyan a francia Les Echos lap is kifejti, a 42 éves férfi egészen a tavalyi évig soha nem tette be a lábát a politikába.
Mégis, ezt a hátrányos (vagy annak tűnő) körülményt egy csapásra előnnyé kovácsolta.
Nawrocki ugyanis kampánya során végig a nép embereként mutatta magát, hangsúlyozva szerény származását, hogy jobban megkülönböztesse magát riválisától, Rafal Trzaskowskitól, akit ellenfelei azzal vádolnak, hogy az elit jelöltje – nem véletlenül.
Így Nawrockiban a szenvedély lényegében magától értetődő volt. Hűen képviselte megszólalásaiban az LMBTQ-, a melegházasság- és az abortuszellenességet, hívő katolikusként pedig a lengyel egyház és az állam közötti kapcsolatok védelmét.
Nacionalizmusát és euroszkepticizmusát is sokkal hevesebben mutatta ki, mint az egyébként a radikális jobboldali elnökjelölt, Slawomir Mentzen.
Győzelmét azonban nem ez hozta: hanem az, hogy a Jog és Igazságosság eddigi ukránbarát politikájával szemben gyakorlatilag éppen az ukránok, „mint ingyenélő népség” ellen kampányolt.
Igaz, ebben van is egyfajta ellentmondás: miközben Nawrocki Kijev NATO-tagsága ellen is rendre felszólalt, ígéretet tett Lengyelország Ukrajna iránti támogatásának fenntartására – igaz, nem elképzelhetetlen, hogy ezzel akarta megszerezni Trzaskowski elől a Polgári Platform-szavazókat.
Azonban nem lehet azt állítani, hogy Nawrocki az ukrán érdeket előrébb sorolná saját hazájánál.
A cikk elején ismertetett mottót olyan komolyan veszi, hogy a szociális juttatásokat is elsősorban a lengyeleknek adná (szemben a mai állapotokkal, ahol az ukránok gyakorlatilag munka nélkül kapnak segélyeket), és ugyanígy cselekedne az orvosi és kórházi sorban állás során is, hogy a lengyelek elsőbbséget élvezzenek.
Bár mint említettük, Nawrocki továbbra is támogatná Ukrajnát, de nem feltételek nélkül.
Kritizálta, hogy Kijev nem „mutat hálát a lengyelek tettéért”, és azzal vádolta Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt, hogy „szemtelenül” viselkedett Lengyelországgal szemben.
Titokzatosság és botrányok
Vagyis a kétgyermekes történész-politikus nem rejti véka alá véleményét. Igaz, élete így is tele van rejtélyes epizódokkal, ami rendesen beárnyékolta elnökválasztási kampányát.
Karol Nawrocki számos könyvet megjelentetett, de egyet álnéven. 2018-ban ugyanis megjelent egy kommunista korszakbeli gengszterről, Nikodem Skotarczakról szóló könyv egy Tadeusz Batyr nevű szerzőtől.
Ugyanebben az évben a Tadeusz Batyrként bemutatott szerző elmosódott arccal és eltorzított hangon jelent meg az állami televízióban, kijelentve, hogy Karol Nawrocki ihlette a művét. Mint ahogyan kiderült, maga Nawrocki volt a Batyrként bemutatott író, ami tovább fokozta a történész titokzatosságát.
És a java még csak ezután jött.
Ahogyan azt megírtuk, Nawrockiról kiderült, hogy a Lechia Gdansk nevű klub ultrája, mi több huligánja volt. A történész egy 2009-es Lechia Gdansk–Lech Poznan bajnoki mérkőzés után egy erdőben részt is vett egy előre leegyeztetett verekedésben, az úgynevezett ustawkában.
Mivel a szláv huliganizmusban a kétezres évek elején nem volt ritka, hogy a résztvevők illegális tevékenységekkel, például drogcsempészettel-, illetve kereskedéssel foglalkozzanak, előszeretettel vádolták Nawrockit azzal, hogy kitűnő kapcsolatot ápol az alvilággal, sőt mi több, szimpatizál neonácikkal is.
„Soha senki nem hallott tőlem egyetlen pozitív szót sem a nácizmusról”
– érvelt Nawrocki egy újságírói kérdésre.
Az említett ustawkában való jártasságát az ökölvívásnak köszönhette a történész, amelyet szintén profi szinten tudott űzni. A kampány során nem is mentek el ez a tény mellett ellenfelei.
A liberális Wiadomosci.Onet például azt állította, hogy Nawrocki biztonsági őrként dolgozott egy hotelben, s ebben a minőségében segített vendégeinek prostituáltakat szerezni.
De nem ez volt az egyetlen botránya, amit a kampánya során szembesítettek. Kiderült, Nawrocki nem minden ingatlant vallott be legfrissebb vagyonnyilatkozatában, ráadásul, ezek között is az egyiket egy rokkantnyugdíjas gondozásáért cserébe szerzett meg.
Pedig a rokkant férfi – mint kiderült – egy idősek otthonában él, hivatásos ápolók felügyelete mellett, vagyis minden bizonnyal jogtalan volt a lakásszerzés.
Ugyan az alvilági kapcsolat mítoszát sikerült megcáfolnia Nawrockinak – ellentétben az írói trükkjével és a lakhatási botrányával –, úgy tűnt, nem sikerül hatékonyan kivédekeznie a Tusk-féle támadásokat. Végül, ha szorosan is, de megnyerte az elnökválasztást.
Ám a fentiekből is jól érzékelhető, hogy a most következő ötéves ciklusa tartogathat még meglepetéseket, nem tudni, hogy mik derülhetnek ki róla.
Magyar szemmel azonban mindenképpen jó pontnak számít, hogy nemcsak az oroszokkal, hanem az ukránokkal is vannak fenntartásai az új elnöknek.
Ha hihetünk Nawrocki megszólalásainak és a kampányában fellelhető jeleknek, nem fogja folytatni Andrzej Duda feltétel nélkül Zelenszkij-politikáját. Hála Istennek.
Kiemelt kép: Az ellenzéki Jog és Igazságosság (PiS) párt támogatásával induló államfőjelölt, Karol Nawrocki történész, a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézete elnöke (k) ünnepel a fiai társaságában a lengyel elnökválasztás második fordulóját követő eredményváró rendezvényen Varsóban 2025. június 1-én. Fotó: MTI/EPA/PAP/Marcin Obara
