Alaszkára figyel a világ – Hamarosan találkozik az amerikai és az orosz elnök

Más-más előzmények után indult útnak néhány órája Alaszkába Donald Trump amerikai és Vlagyimir Putyin orosz elnök. Amióta napvilágot látott, hogy a két vezető csúcstalálkozót tart Alaszkában, Trump gyakorlatilag napi szinten kifejezte ezzel kapcsolatos várakozásait, míg orosz oldalról meglehetősen nagy csend övezi a tárgyalást. Bár Donald Trump részéről is egymást váltották a keményebb és az engedékenyebb hangvételű várakozások, összességében mégis inkább a reménykedés volt kiérezhető az amerikai elnök megnyilvánulásaiból.

Ennek ellenére roppant nehéz megjósolni, hogy milyen eredménnyel zárul a két elnök tárgyalása. Hiába a konstruktívnak és jónak nevezhető személyes kapcsolat Trump és Putyin között, nagyon sok a hátráltató tényező és az ellentétes érdek.

Az USA az elmúlt másfél évtizedben rendkívül jelentős befolyást szerzett Ukrajnában, amit Trump még meg is spékelt a Zelenszkij elnökkel megkötött, ritka földfémekre vonatkozó bányászati szerződéssel. Az Egyesült Államokat ráadásul köti a nyugati tömbbel meglévő szövetségesi viszonya is, márpedig Nyugat-Európa vezető országai Ukrajna mellett állnak a konfliktusban. S nem szabad elfelejteni, hogy az Egyesült Államok pénzzel, fegyverekkel, egyéb katonai felszerelésekkel, valamint információs eszközökkel is segíti az ukránok hadviselését.

Orosz oldalról az álláspontok egyértelműek: Ukrajna nem lehet a NATO tagja, a már korábban annektált Krím félszigetről tárgyalni sem hajlandók, hiszen azóta egy – természetesen sokak által vitatott – népszavazás eredménye egyértelművé tette, hogy az ott élők orosz fennhatóság alatt akarnak élni. A háború sújtotta donbaszi és egyéb területek kapcsán pedig orosz részről korábban több ízben is elhangzott, hogy a „harctéri realitások figyelembe vételével” kezdhetők csak bárminemű tárgyalások. Ezek a „harctéri realitások” pedig annak ellenére is egyértelműen az oroszoknak kedveznek, hogy a Nyugat és Amerika sokmilliárd dollárral támogatta már az ukránokat a háborúban.

Látható tehát, hogy rendkívül messze vannak egymástól az álláspontok, és nem tudni, hogy igazából valóban békét akarnak-e a felek a valóságban is, vagy csak a szavak szintjén óhajtják a harcok befejezését. Hiszen ne felejtsük el, mindkét fél érdekelt lehet a harcok folytatásában is. Amerika számára ez üzleti előnyökkel jár, az oroszok pedig lassan, de biztosan nyomulnak előre, vagyis minél később kerül sor a tűzszüneti tárgyalásokra, a „harctéri realitások” egyre kedvezőbbek lesznek számukra.

S bár az orosz-ukrán háború árnyékában szerfelett kevés szó esik róla, de feltétlenül érdemes megemlíteni, hogy aligha csak ezt az egy témát érinti majd a Trump-Putyin találkozó. Földünknek jelenleg sajnos számos „forró pontja” van (elég csak Gázára, a Száhel-öv országaira, Szíriára, India és Pakisztán viszályára, vagy éppen Kína és Tajvan kérdésére gondolni), amelyeknél ráadásul mindkét nagyhatalom valamilyen formában érdekelt. A mostani Trump-Putyin csúcstalálkozón kézenfekvő, hogy ezekről a kérdésekről is szó essék majd. Paradox módon ez előnyt is jelenthet a mai csúcson, hiszen, ha a fentebb sorolt kérdések nagy részében sikerül valamiféle közös nevezőt találni, akkor az kedvezőleg hathat az orosz-ukrán háborúval kapcsolatos megoldás tekintetében is.

Ahogyan az amerikai elnökválasztási kampány idején is nyilvánvaló volt, hogy lehetetlen egy nap alatt megoldani ezt a konfliktust, úgy – bármennyire áhítja is ezt a világ – most sem tűnik reálisnak az a forgatókönyv, hogy a két elnök mosolygós sajtótájékoztatón bejelentené az azonnali tűzszünetet. Ugyanakkor mégis hatalmas eredmény ez a személyes találkozó, mert ezzel – amint azt Orbán Viktor miniszterelnök mai Facebook-bejegyzésében is kiemelte – egy lépéssel távolabb kerül a harmadik világháború szörnyűséges lehetősége. 

Vezető kép: Vlagyimir Putyin orosz és Donald Trump amerikai elnök Oszakában, 2019-ben. Fotó: MTI