A holland kormány karácsonyi ajándéka: készülhetsz a háborúra!
A karácsony közeledtével a holland kormány egy kis ajándékosztásba kezdett a holland lakosság körében: a „meglepetés” kézbesítése ugyan átcsúszhat januárra, de azt a lakosok, ha kicsit késve is, mindenféleképpen kézhez kapják. De mielőtt irigykedve tekintenénk és gondolnánk az északi-tenger partján elterülő ország polgáraira, azt már most közöljük, hogy a holland vezetést nem a meghitt karácsonyi, hanem sokkal inkább a háborús láz kapta el.
Ki az az ember, aki nem örül karácsonykor egy kis csekély figyelmességnek, főleg ha azt az országa kormányától kapja? Azonban a hollandok korántsem olyan „ajándékkal” lepik meg az állampolgáraikat, amely a karácsony meghitt szellemét segíti megteremteni otthonaikban, hanem olyannal, amely inkább a háborús időszakra készíti fel a őket. Ugyanis az ország vezetése egy veszélyhelyzetre felkészítő kis füzettel jutalmazza meg lakosait. Nos, nyilván ez nem az a „meglepetés”, amelyet az ember az ünnepek alatt kapni szeretne és nem is olyan, amelynek olvasásában a szeretet és a megnyugvás ünnepén elmerülne.
De mit is tartalmaz konkrétan a hollandok „karácsonyi” füzete és mi annak a célja?
A holland kormány több országgal egyetemben semmit nem bíz a véletlenre, és úgy érzi, hogy a jelenlegi háborús helyzetben, noha az Európai Unió – állítása szerint – a békére törekszik, azért mégis csak fel kell készítenie a polgárait egy jövőbeli háború kitörésére és annak következményeire. Vagyis a hollandok számolnak azzal a lehetőséggel, hogy a kontinensen a béke helyett a fegyverek és bombák korszaka fog beköszönteni.
A lakosság pedig nem mehet bele egy ilyen konfliktusba felkészítés nélkül, ezért a hollandok 2025 őszén elindították a "Denk vooruit" ("Gondolkodj előre" ) nevű kampányukat, amelynek célja, hogy a lakosságot felkészítse a különféle vészhelyzetekre, így a háborúra is.
A harminckét oldalas, "Készülj fel egy vészhelyzetre" című füzettel a kormány azt akarja elérni, hogy a lakosság legalább 72 óráig, vagyis három napig önellátó legyen, ha a közszolgáltatások szünetelnének. Az online is elérhető lila füzet így rögzíti azokat az eszközöket és készleteket, amelyekkel túl lehet élni egy három napos válságos időszakot. Ehhez pedig többek között szükséges három liter víz/fő, gyógyszerek, készpénz és még számos olyan dolog, amellyel egy darabig túlélhetik a hollandok azt az időszakot, amíg újra a kényelmes életüket élhetik. Már, ha az egyáltalán a közeljövőben bekövetkezik.
Mert mi a helyzet akkor, ha a 72 órából nem pár órával, hanem hetekkel vagy inkább évekkel lesz több, mondjuk egy elhúzódó háború esetén? Amikor is az emberek a vezetékek meghibásodása miatt nem jutnak hozzá a közszolgáltatásokhoz, így a vízhez vagy az áramhoz? Nos, úgy tűnik, hogy a kis füzet ilyennel nem számolt. Hogy miért nem? Mert, ha ez bekövetkezik, akkor ott a kormánynak csak igen korlátozott lehetősége lesz a lakosság megsegítésére, és a polgárok, ahogy ez a háborúkban eddig is volt, elsősorban csak saját magukra számíthatnak.
Ugyan a kampányban megjegyzik, hogy egy ilyen veszélyhelyzet tarthat tovább, viszont ezzel a három napos önellátással – amelyet az EU is javasol az államoknak (!) – az emberek növelni tudják a túlélési esélyeiket.
Ugyanakkor a fenti eshetőségnek nyílt reklámozása, illetve felvetése tényleges riadalmat és félelmet keltett volna a lakosokban, így marad a kis füzet a maga 72 órájával, amely viszont már önmagában jelezi, hogy a hollandok szándékosan egy ernyő alá vettek minden veszélyhelyzetet annak érdekében, hogy a katonai konfliktus önmagában történő említése ne keltsen pánikot a lakosság körében. Ezzel pedig megmarad a holland polgárok viszonylag stabil lelkivilága és a politikusok állása is.
Nem a hollandok az elsők, akik a jövőben háborúra készülnek
Oroszországhoz közel fekvő, illetve szomszédos államok már korábban tájékoztató és felkészítő jellegű füzeteket osztottak szét arra az esetre, ha bármilyen veszélyhelyzet előállna az országban.
Svédország a lakossága minden tagjához már 2018-ban eljuttatott egy "Ha válság vagy háború jön" (If crisis or war comes) című tájékoztató füzetet, amely magába foglalja azokat az információkat, amelyekkel segítik egy vészterhes időszak átvészelését. Finnország és Norvégia is hasonló módon járt el korábban, ha a válsághelyzetekre történő felkészítés nem is öltött kis füzet formájában testet. A veszélyhelyzetre való felkészítése a lakosságnak pedig a balti államokban és Németországban is megjelent.
Hangsúlyozni kell, hogy a kormányzatok által történő, a lakosság válsághelyzetekre való felkészítése valóban segítséget nyújthat a polgároknak, azonban az államok időzítése a lakosok felkészítésére azt mutatja, hogy – noha más válsághelyzetek is szerepelnek a tájékoztatójukban – mégis, a "felkészítő anyagok" közzétételére, illetve kiküldésére az Oroszországgal történő konfliktus után került többnyire sor.
Ez pedig az államok gondolkodásában nem éppen azt vetíti előre, hogy az Ukrajnában zajló háború nem léphet ki a medréből és nem öntheti el egész Európát.
A helyzetet pedig súlyosbítja, hogy az Európai Unió tisztségviselői és a politikusainak jó része a pragmatizmust és ezzel együtt a kompromisszumra való hajlandóságot már rég maguk mögött hagyták, és eddig a békét saját, a valóságtól elrugaszkodott feltételeikkel akarták megteremteni, amelyet az oroszok – nemzeti érdekeikre – hivatkozva elutasítottak. A labda most megint az EU térfelén pattog, de a hivatkozott pragmatizmus helyett a gondolkodást továbbra is az aberráltság és az idealizmus uralja.
