Virtuális mészárlásba kezdtek a “pótolható senkik” – Így bízd az életedet a Facebookra!

Két cikk; ahogy kell, egymás mellett: az első szerint a Facebook alkalmazottai pótolható senkinek érzik magukat, a második arról számol be, hogy tízezrével, minden ok nélkül törlik a magyar felhasználókat (a pótolható senkik). HÁTTÉR ÉS VÉLEMÉNY.

A Facebook egy szervezetszociológiai rémálom. Az önmagukat is gyűlölő, pótolható senkik hatalmat kaptak a kezükbe, és ezen felbuzogva – ahogy azt a haladók kivétel nélkül tudják, merik és teszik – ráuszultak az emberiségre. A Facebook nevű, szabályozó, büntető, nevelő árnyékállam természetesen nem adott ki közleményt a tömeges és virtuális mészárlás okáról, a kérdéseinkre meg pont olyan gyakorisággal válaszolnak, mint a fából faragott istenek a néger szolgáló könyörgéseire Ehrenburg Julio Jurenitójában: sehogy. Csak mi – a néger szolgálóval ellentétben – nem tudunk másik közösségi platformot faragni.

A független és objektív sajtó talpasaihoz persze kiszivárog egy s más, hiszen pont ugyanabból az ideológiai zárványból szabadultak rá a világra, de még nekik sem voltak képesek megmagyarázni, miért tűnnek el tízezerszámra magyar felhasználói fiókok, a teljes, évek óta felhalmozott fotótárakkal, vagy az igen helytelenül akár munkaügyekre is használatos Messenger beszélgetésekkel. Csak a találgatás és a morgás joga marad; hát ennyit az átláthatóságról, az ellenőrizhetőségről, magáról a fékek és ellensúlyok fétisrendszeréről.

Barikád helyett távíróállomás

Ha már találgatunk. Azt a haladó médiumoknak nevüket nem vállalva szívesen és gyakran nyilatkozó Facebook-alkalmazottaktól tudjuk, hogy keveset keresnek, gyűlölik a világot, több pszichopátiát és devianciát tartalmaznak, mint egy másodéves agyturkászati szigorlat, továbbá se normális testsúllyal, se rendezett családi viszonyokkal nem rendelkeznek. Nyugodtan kijelenthető: a szolgáltató cégből Lenin távíróállomásává torzult szilícium-völgyi gigász az emberiség söpredékét vonzotta magához, akik boldogan és szívesen állnak mindenkin bosszút, akik miatt nyomorultul érzik magukat a bőrükben.

A PestiSrácok.hu követői közül hétfőn és kedden mintegy ötezer távozott az orgoványi erdő virtuális fái közé, de szinte mindegyik oldal komoly veszteségeket könyvelhet el. Mindenféle logika nélkül természetesen, mert a Facebooknak nem célja, hogy egyértelműsítse és kanonizálja azokat a viselkedési szabályokat, melyekre hivatkozva büntet, kizár, eltüntet, partvonalra szorít és ellehetetlenít.

Ugyan már, ilyesmi korrektséget csak a techdiktatúrának nevezett kommunista Kínától várjon az ember. A szabad világban már hanyagsággal, indolenciával is lehet bűnt elkövetni; elég, ha nem retweetelsz egy Pride-felhívást, rögtön a legveszedelmesebb nácik közé sorolnak, aztán egy magányosra sikerült éjszaka a klubban, és a rosszkedvű moderátor már töröl is.

Hogy mi a gyűlöletbeszéd, azt Cukorhegyi birodalmi marsall mondja meg!

Amit eddig láthattunk a Facebook vállalati kultúrájából, annak alapján a következő napokban rengeteg cikk fog függetlenül és objektíven megjelenni arról, milyen nehéz az élete a szegény moderátoroknak, miattatok, gaz felhasználók miatt. Reggeltől estig, estétől reggelig küzdenek a lefejezős videók és a macskanyomorító bestialitás ellen, és az csak a véletlenek szerencsétlen összjátéka, hogy mégis inkább azokat tiltják le, akik nem a nemzetközi libsizmus leütődöttebb hívei.

Persze, ahogy minden birodalom összeomlik végül, úgy a Facebook sem marad velünk örökké. És ahogy a cég munkatársain végignéz az ember, ez már nem az ereje teljében lévő Szovjetuniót idézi, hanem a részegen tántorgó, vashidakat lopó apparatcsikok világát, akik dadogva, bugyborékolva, cigarettafüstös papírról olvasták fel május elsején, hogy minden hatalom a dolgozó népé.