Weyer Béla újabb ámokfutása: Orbán győzelme olyan lenne, mint Hitleré

A baloldal nem fogott össze, így kapott Hitler teljhatalmat 85 évvel ezelőtt – írja aktuálpolitikai felhangokkal megkomponált propagandacikkében Weyer Béla. A HVG.hu-n megjelent írás szerzője még magyarázó megjegyzést is tesz címe után, mondván „ha egyesítették volna erőiket, legyőzhették volna a nácikat az ehelyett inkább egymás ellen harcoló német baloldali pártok”. Igen kétségbeesett lépés ismét előhúzni a rongyosra használt, megsárgult és minden valós történelmi súlyát erodáló nácikártyát, de Weyer Béla közéleti munkásságát ismerve tőle valóban semmi újat nem is várhatunk. Róla nevezték el azt a mára a baloldalon rutinná vált eljárást, hogy Magyarországon megírt cikkeket helyeznek el külföldi sajtótermékekben, aztán visszahivatkozzák azokat a Nyugat véleményeként. Weyer már az Antall-kormányt is Horthy-romantikával támadta a német sajtón keresztül, és 18 év elteltével sincs új témája.

A talán kissé túl hosszúra is sikeredett történelmi tanmese arról szól, hogy Németországban volt két baloldali párt is, a szociáldemokraták és a kommunisták, akik addig gyűlölték egymást, amíg Hitler többedszeri választások után végül valahogy átvette a hatalmat. Weyer Béla helyett kimondhatnánk cikkének legmélyebb tanulságát, hogy tulajdonképpen a német baloldalnak köszönhető Hitler ámokfutása, de ne gyalogoljunk bele ennyire a baloldali értékrendű világpolgárok lelkivilágába.

Weyer Béla fogalommá vált

Weyer Béla áthallásos írása kapcsán ugyanakkor feltétlen érdemes felidézni, hogy a szerző közéleti tevékenysége idővel külön fogalommá nőtte ki magát, és az úgynevezett „weyerbélázás”-t azóta más, a baloldal akolmelegében felcserepedő közéleti alakra is ráaggatták már. A weyerbélázás fogalma egészen a rendszerváltás idejéig, pontosabban az Antall-kormányig vezethető vissza, amelyről a hazai baloldali propagandasajtó rendre azt igyekezett bebizonyítani, hogy Horthy-nosztalgiában él, fasiszta, sőt náci álmokat kerget, fel akarja számolni a demokráciát, és a többi megannyi, máig is kísértő klisét. Ennek a zsigeri gyűlöletnek volt külföldi tolmácsa Weyer Béla, aki rendre küldözgette cikkeit a német Süddeutsche Zeitungba, ahol azok név nélkül meg is jelentek. A weyerbélázás azt jelentette, hogy a magyarról lefordított cikket később a magyar sajtó, mint a Nyugat véleményét tálalta a hazai olvasóközönség elé, hogy szégyelljük magunkat. Nem meglepő módon ezekben a cikkekben a Nyugat (azaz Weyer Béla) a szélsőséges „benáculástól” féltette Magyarországot, amitől a Nyugat (Weyer Béla tanítványai) most is féltik.

Weyerbélázás napjainkban

Hogy csak egyetlen példát is említsünk arra, hogy a weyerbélázás a baloldal politikai kultúrájának alapvető elemévé vált, érdemes felidézni a berlini központú Democracy Reporting International (DRI) legutóbbi, 2017-es jelentését, amely öt területen is súlyos problémákat tárt fel hazánkkal, és a demokrácia rendszerszintű sárbatiprásával kapcsolatban. Az említett öt terület – Alkotmánybíróság, strasbourgi aggodalmak, a média, a kvótanépszavazás és a korrupció – egyikét, az Alkotmánybíróság tragikus helyzetéről szóló részt bevallottan a Majtény László, baloldali köztársaságielnök-jelölt fémjelezte Eötvös Károly Közpolitikai Intézet készítette a DRI-nek. A weyerbélázó Majtényi és klubja még nemrégiben tartott Legyen köztársaság című, nem túl jelentős érdeklődésre számot tartó fesztiváljukon is azzal riogatták a megjelenteket, hogy Orbán Viktor a választások után elégtételt fog venni politikai ellenfelein. Ezt úgy képzelik, hogy a miniszterelnök rájuk szabadítja a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalt, az adóhatóságot, az ügyészséget és a TEK-et is. Így nem lenne különösebben  meglepő, ha egy újabb németországi jelentésből szintén Majtényi szavai visszhangoznának felénk, amely szerint Orbán Viktor autokráciát (igazából diktatúrát) épít, és ki fogja vezetni Magyarországot ez Európai Unióból. A tulajdonképpeni weyerbélázás azonban messze túlmutat az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet nyugati actio radius-án, hiszen ide sorakozik fel minden külföldről pénzelt jelentésírogató álcivil szervezet, és minden olyan baloldali politikus, aki örömmel bocsát rendelkezésre EU-s elvtársai részére Magyarországon összeállított fogalmazványokat, ha egy újabb rendkívüli ülést kell összehívni.

Hellertől kellene félni inkább

A baloldali aggodalmak nem ismernek határokat, hiszen az Indexen megjelent nagyinterjúban Szél Bernadett, az LMP miniszterelnök-jelöltje is saját börtönbezárását vizionálta a jobboldal győzelme esetén. Újságírói kérdésre ugyanis azt mondta: arra számítok „hogy Orbán Viktor börtönbe zár, mert kitalálja, hogy amerikai kém vagyok például. Bármi megtörténhet, hiszen nincs jogállam. Emlékezzünk, az ellenzéki pártokat mondvacsinált okokból kezdte végigbüntetni az Állami Számvevőszék, ami anyagilag lehetetlenít el pártokat.” Ugyanakkor visszatérve a weyerbélai félelmekhez, hogy baloldali összefogás híján egy magyar Mini-Hitler kerülhet hatalomra, talán egy sokkal súlyosabb kórtünet ellen kellene fölvenni a küzdelmet, amelynek legfőbb alakja Heller Ágnes. A baloldali filozófusnő, aki szinte már minden ideológiát meglovagolt életében, most holokauszt-túlélő létére a Jobbikkal való összefogást propagálja, és legutóbb már arra szólította fel a baloldalt, hogy lépjen vissza az egykori radikális párt képviselőinek javára. Arról a Jobbikról beszélünk, amely zsidó származása miatt távolította el a pártból Szegedi Csanádot, és akinek jelenlegi vezetője az iszlámot nevezi önéletrajzi írásában utolsó fénysugárnak. Hitler hatalomra juttatása valóban történelmi lecke kellett volna legyen a baloldal számára, hogy az egymás gyűlölete helyett inkább a párbeszéd és a kiegyezés útját válasszák. A jelenlegi magyar viszonyokat tekintve ugyanakkor az is előfordulhat, hogy ezúttal egy holokauszt-túlélő asszisztálása mellett ismét a baloldal segít hatalomra egy csillámpóni-jelmezbe öltözött szélsőségest, aki ráadásul az iszlám nagy barátja is.

Forrás: HVG.hu/HírTV/PestiSrácok.hu; kezdőkép: mandiner.hu