Lexikonnyi anyag gyűlt már össze az ellenzék tisztogatási akcióiról, a legtöbb fej azonban már lehullt a tavaly októberi ellenzéki győzelmet követően, hiszen az éhes elvtársak várták a jussukat és baloldali kifizetőhellyé változtatták a sikeresen működő fővárosi cégeket. Volt azonban, aki túlélte az őszt, hiszen Szalai Piroskát a Budapesti Vállalkozásfejlesztési Közalapítvány (BVK) kuratóriumi elnökét egészen idén tavaszig pozíciójában hagyták, azonban a járványhelyzet leple alatt végül megszületett a sunyi döntés. Kerpel-Fronius Gábor főpolgármester-helyettes gerinces akcióját megspékelte egy derék fenyegetéssel is, valamint a baloldali vezetés morális feddhetetlenségét bizonyította az is, hogy közös megegyezéssel kívántak megválni Szalai Piroskától, mintha az elnök mondott volna fel. A PestiSrácok.hu telefonon kérdezte a volt kuratóriumi elnököt a Közalapítvány munkájáról, az elért eredményekről és a kirúgás, valamint a diktátum részleteiről is. Interjú.
Közmegelégedésre végezte a munkáját, mégis sunyi módon rúgták ki, indoklás nélkül mondatták le.
A jog ilyenkor hivatalosan nem követeli meg az indoklást, de azért mégis furcsa módon mondattak le a posztomról. Normális, kulturált városban meg szokták indokolni az ilyen szituációkat, nem hallottam még máshonnan ilyen esetről.
Van tehát egy etikai vetülete, de akkor jogszerűtlen is volt?
Maga a lemondatás körülménye több, mint furcsa volt, szó szerint egy diktátummal szembesültem.
Ha nem mond le, nem kapnak fizetést az alkalmazottak
Tudjuk, hogy írásban is történt egyfajta fenyegetés, melyben az állt, hogy az alkalmazottak addig nem kapnak fizetést, amíg Ön nem mond le.
Ez így volt. Ugyan Kerpel-Fronius Gábor főpolgármester-helyettes a Fővárosi Közgyűlésen azt mondta, hogy nem tud ilyen emailről, hát nálam megvan, közvetlenül Húsvét után jött. Azt tartalmazza, hogy írjam alá az általuk megfogalmazott lemondást, s küldjem vissza másnapig, mert különben nem fog a BVK működési támogatásáról szóló szerződés megszületni áprilisban. Én erre jeleztem, hogy nem kívánok lemondani, mert a lemondás nem fejezi ki, hogy a Főváros kezdeményezi a vezető cseréjét, úgy tűnik, mintha önszántamból mondanék le, ami nem tükrözi a valóságot. Az egész folyamat egyébként korábban kezdődött, hiszen miután március 12-én kihirdették az országban a veszélyhelyzetet, s minden munkaadó és cég azon munkálkodott, hogy hogyan tudja megoldani a munkavállalói nagy részének home office-ban történő működését. Mi is éppen ezzel voltunk elfoglalva, s ekkor kaptam meghívót egy fővárosi egyeztetésre, amely március 19-én zajlott. Az egyeztetésen mindenféle előzmény nélkül tájékoztattak, hogy a főváros vezetése úgy döntött, nem velem kívánja folytatni a munkát, nem velem képzelik el a BVK jövőjét.
Előtte semmi jelét nem adták, hogy meg akarnak válni Öntől?
Érthetetlen volt a fordulat, mert előtte január óta többször találkoztunk, terveztük a 2020-as évet, azon dolgoztunk, hogy idén is minél jobb eredményeket tudjunk hozni a fővárosnak. 2018 óta minden évben nívós uniós díjakat kaptunk, így Budapest a munkánk eredményeként számos városlistára felkerült, előkelő helyezéseket értünk el a munkánkkal, ezt terveztük folytatni és várható volt, hogy további komoly eredményeket hozunk a 2020-as évben is. Tudni kell, hogy a BVK az egyetlen olyan vállalkozásfejlesztési szervezet jelenleg Európában, amely mind üzleti innovációs centrumként, mind a mikrofinanszírozás területén elérte az unió legmagasabb szintű minősítését, tehát akkreditációval rendelkezünk mindkét területen. Számos olyan európai és globális programba kapcsoltuk be a magyar üzleti innovációban aktív kkv-kat, mikrovállalkozásokat és startup-okat, amelyekben korábban nem vett részt senki hazánkból. Ezért is volt teljesen váratlan és megdöbbentő, amit március 19-én közöltek velem. De, ha már így alakult, arra kértem a városvezetést, hogy fokozottan figyeljenek arra, hogy maradjon meg a szervezet életképessége, működőképessége és a kontinuitás, valamint az elért eredményeket ismerjék el és óvják meg. Egy közalapítványt nem lehet átadni egyik pillanatról a másikra. Fontos, hogy az utódom az elért eredményeket tartsa meg, mert nemzetközi szinten nem reprodukálhatók ezek, nem magunknak értük el őket, hanem Budapest jó hírét növeltük ezzel külföldön, s, ha nem figyelünk kellőképpen, nagyon gyorsan eltűnhet ez a jó hírnév. Valamint fontos volt az is, hogy az alkalmazottak megbecsült munkatársak maradhassanak, mert a munkájuk igazán magas színvonalú, ami nemzetközi összehasonlításokkal is alátámasztható.
Előre eltervezett döntés, vagy hirtelen elhatározás?
Ön azt is nyilatkozta, hogy az önkormányzati választásokat követően azt várta, hogy meglépjék az Ön kirúgását, de mivel akkor ez nem történt meg, most tavasszal teljesen váratlanul érte a döntés. Ön szerint korábban lépni akartak már és várták a kedvező alkalmat, vagy ez egy hirtelen döntés volt?
Valószínűbbnek tartom, hogy inkább hirtelen döntés volt, s épp a járványhelyzet elején nem várta senki. Tavasszal már azt gondoltam, hogy tavaly novemberben és decemberben megtörtént minden olyan változtatás, amit végre kívántak hajtani a fővárosban. Őszintén szólva, akkor el tudtam volna képzelni, hogy mi is belekerülünk a cserére ítéltek közé, de tavasszal teljesen meglepetésként ért.
A csapatkapitány sokat számít
Lehet, hogy akkor még nem merték megtenni?
Januárban azt hallottam, hogy látják, örülnek neki, hogy a BVK értékes eredményeket hozó szervezet, amely eredményesen dolgozik Budapestért. Természetesen a vélemények változhatnak, biztosan lehet más hangsúlyokat, fókuszokat adni a BVK-nak is, de most sem látom, hogy lenne kikristályosodott terv arra vonatkozóan, hogy pontosan mi lenne ez az új hangsúly, új fókusz. Egy teamnél a csapatkapitány mindig nagyon sokat számít, a mi csapatunk jól működött, amit nemcsak én gondolok így, hanem számos külföldi szakértő is elismerte.
Ezek alapján akkor az is lehetséges, egyszerűen várták a megfelelő időpontot, esetleg valakinek nagyon kellett már a hely?
Minden lehet, hisz’ érthetetlen hirtelenséggel kellett távoznom. Azonban még a június 24-i közgyűlésen is az hangzott el, hogy a kinevezett utódom átmeneti, majd kiírnak egy nyilvános pályázatot, s ott választják ki a végleges elnököt. Jelenleg Kerpel-Fronius Gábor politikai munkatársa került a cég élére, aki máig is alkalmazottja a Fővárosi Önkormányzatnak is. Várjuk ezt a pályázatot. Lehet, hogy ők sem tudják, hogy hogyan szeretnének tovább lépni?
Egy dolog biztosnak tűnik: Önt el akarták tüntetni a posztjáról.
Néha én is úgy érzem, de nem értem, hogy mi lehet ennek az oka.
“Szakmai oka biztos nem volt, politikai döntés született”
Ön szerint ez miért alakult így?
Nem tudok mást elképzelni, csak azt, hogy politikai meggondolásból döntöttek így, szakmai vagy személyes oka biztos nem volt. Az utóbbi években a rengeteg díj mellett a hazai programjaink is mindenki megelégedésére zajlottak le. A startupok is, a hagyományos kkv-k is örömmel jöttek, minden visszajelzés arról szólt, hogy érdemes a rendezvényeinken részt venni, mert minden alkalommal valami értékes dologgal, gondolattal, új üzleti kapcsolat lehetőségével mennek haza, s ez előre viszi a vállalkozásukat. Amikor átvettem a BVK-t 2013-ban, nem igazán voltak itthon sem rendezvényeik, illetve nemzetközi programjaik sem voltak, azóta viszont hihetetlen nagyot fejlődtünk. A kkv-k üzleti innovációját fejlesztő programjainkat is az én vezetésem alatt indítottuk el. A mostani városvezetés januárban még ki is mondta, hogy szakmailag abszolút jónak tartják és értékelik azt, amit csináltunk. Sehol sem hallottam azt, hogy személyemmel problémájuk lett volna, esetleges kompetencia hiányt sem jeleztek, vagy bármilyen személyes konfliktusról sem tudok senkivel. Hozzá kell tennem, hogy idén januárban találkoztunk először Kerpel-Fronius Gáborral, de sem ott, sem utána nem éreztem, hogy bármi olyasmi történt volna, ami alapján elképzelhetetlen lett volna a közös munka, semmi ilyesmit nem éreztettek akkor.
Kimondhatjuk, hogy Kerpel-Froniusék egy elvarratlan szálat láttak Ön kuratóriumi elnökségében?
Minden előfordulhat, de számomra meglepetés volt, ami idén tavasszal történt. A veszélyhelyzet közepén mindenki, így mi is azon dolgoztunk, hogy hogyan tudunk összefogni, segíteni egymást. A vállalkozásaink már március 12-től küldték a felajánlásaikat, amivel a családok, az önkormányzatok és a többi kkv karantén időszaki terheinek elviselésében nyújtottak támogatást. A digitális oktatás, az idősek ellátása vagy a home office kapcsán megnövekedett feladatokra kínáltak megoldásokat, s ezért indítottuk mi is el a #restartbudapest programot, legelsőként a hozzánk hasonló európai vállalkozásfejlesztők közt. Azt gondoltam március 19-ig, hogy jó úton járunk, hiszen a mi programunk nevét átvette a főpolgármester is. Ebben a szituációban ez a bejelentés abszolút és látványosan ellentétes volt mindennel, amit józan logikával el tudtam volna képzelni. S erre még jött áprilisban a diktátum, miszerint, ha nem mondok le, nem tudok fizetést adni a munkatársaimnak. Meg kellett hoznom az áldozatot, mert morálisan nem vállalhattam, hogy kisgyermekes családok a karantén alatt fizetés nélkül maradjanak. Ez erkölcsileg számomra nem volt opció.
Pontosan ezért vagyok kénytelen visszakanyarodni oda, hogy talán mégis előre eltervezett döntés volt, mert a veszélyhelyzet leple alatt tudták zsarolni az alkalmazottjaival, azt a látszatot keltve, hogy önmagától mond fel.
Ez valóban megeshet, de jobban örülnék annak, ha mégsem lenne ilyen ördögi terv. Meglátjuk nemsokára. Ha eljutunk oda, hogy elismerik az eredményeinket, akkor ki merem mondani, hogy ez egy meggondolatlan hiba volt csak, ha nem így lesz, akkor sajnos önnek lesz igaza.
Mi lett a többi alkalmazottal?
Egyelőre még a cégnél vannak, most ott tartunk, hogy az új kuratóriumi elnök bírósági bejegyzése zajlik miután megválasztotta a Fővárosi Közgyűlés és az új alapító okiratot július 6-án aláírta a főpolgármester. Ugyan most a bíróságon ítélkezési szünet van, így augusztus végéig – szeptemberig el fog tartani ez a folyamat. Én már nem vagyok elnök, az új elnök pedig még csak korlátozottan tud intézkedni.
Mi lesz veled BVK?
A munka tehát nem a megszokott mederben zajlik a cégnél?
A BVK lelassult. Szerencsére nyár van, így nemzetközi szinten talán nem olyan feltűnő még, de a különböző programok akkor nyitnak újra ajtókat a BVK felé, ha legalább jeleket mutat az új vezetés, hogy továbbra is kész az együttműködésre, hiszen a nemzetközi bizalom nagyon törékeny és nagyon kötődik a személyekhez, mindenkinek az a fontos, hogy dolgozni tudó és akaró partnerséget alakítson ki. Ehhez a BVK elismerten nagyon jó partner volt eddig.
Számít arra, hogy a régi alkalmazottak felmondanak, ha nem változik a helyzet? Mi történik akkor?
Csak azon fog múlni, hogy az új elnök milyen perspektívát tud mutatni nekik. Jövő március 31-ig a működés biztosítva van, addig a bérek fedezete megvan; nem hiszem, hogy az új elnök változást szeretne ezen a területen, a többi a programokon múlik. A BVK-ról azért tudni kell azt is, hogy alapvetően eddig is nagy volt a fluktuáció, hisz a pályakezdőinknek a továbblépéshez jó ajánlás volt egy-két év BVK-s gyakorlat, de a mostani bizonytalan helyzet miatt is történt már váltás az utóbbi hónapokban. Munkatársainkat vitték el nagy cégek és minisztériumok is. Ha a következő kuratóriumi elnök nem tudja összetartani a csapatot, akkor komolyabb változások is lehetnek.
Akár össze is omolhat a BVK?
Igen, ez is benne van a pakliban, de bízom benne, hogy ez elkerülhető lesz, hiszen Budapest megérdemel egy jól működő vállalkozásfejlesztési szervezetet, ez azonban most csupán a vezetésen múlik.
Mik a tervei a jövőre, pihenni fog?
Amíg nincs bejegyezve az új elnök, vissza kell segítenem, különben nem működik a rendszer, de már most csak részleges intenzitással tudok dolgozni, sok feladat már nem hozzám tartozik. Ahogy a bejegyzés megtörténik, akkor már csak egy leszek a tíz kuratóriumi tag közül, s így már nem nagyon tudok hozzájárulni a sikerhez. Saját személyes B-tervem nincsen, a nyolcvanas évek végén végeztem az egyetemen mérnökként menedzser szakirányon, sokat dolgoztam a kkv-k világában, mindig az üzletfejlesztés, az üzleti innováció, a szervezetek megújítása volt a fókuszterületem. De fel tudok mutatni banki innovációs múltat is, ha kell. 2012-től pedig a Nemzetgazdasági Minisztériumban dolgoztam női foglalkoztatási miniszteri biztosként, immár harminc éve vagyok benne a körforgásban, úgy érzem, a korábbi városvezetés tudta, miért pont engem bízott meg a BVK megújításával, egy XXI. századi új fókuszú szervezet létrehozásával. Ha lecsendesednek a dolgok és hátra fogok lépni, akkor biztos vagyok benne, hogy új feladatok várnak még rám, úgy érzem, még nem a háziasszonyi otthonlét időszaka következik.
Fotók: BVK/flickr.com
Facebook
Twitter
YouTube
RSS