Óbuda ékköve: a zsinagóga
Az óbudai Lajos utcában áll egy különös hangulatú épület. Messziről úgy tűnik, mintha egy klasszikus, görög pantheon terpeszkedne ott, legalábbis a korinthoszi oszlopok megléte ezt sugallja, ám közelebb lépve kiderül, Budapest legrégibb, ma is működő zsinagógája pillant le ránk.
BARTA ZSOLT- Nullahategy
A zsinagóga (Gyülekezés Háza) eredetileg görög kifejezés, a „szünagógé“, gyűlés, vagy gyülekezés szóból ered. Magyarországon, mint mindenhol, ahol zsidó népesség, kultúra létezik, kétféle zsinagógát különböztetnek meg, a neológ, amelynek legszebb hazai emléke a Dohány utcában található, valamint az orthodox, mint amilyen az óbudai Gyülekezés Háza. Az alapvető különbség a két típus között, hogy a neológ zsinagógában a Tóraolvasó asztal, hasonlóan a keresztény templomhoz, elől található, míg az ortodoxoknál középen van, hogy mindenki jól hallja a szöveget.
Buda 1686-os, török alóli felszabadítása után a város zsidó lakossága szinte nyomtalanul eltűnt. Többségüket kardélre hányta a várost elfoglaló osztrák katonaság, az életben maradtak pedig elmenekültek az országból is. Csaknem ötven esztendővel később, a XVIII. század első harmadának végén jelentek meg Cseh és Morvaország, valamint Lengyelország felől az újabb zsidó betelepülők.
Óbudán 1727-ben telepedtek meg, az első összeírás 24 családot mutat. Gróf Zichy Péterné védelmébe vette a családokat, így számuk hamarosan elérte a 198 főt. A Zichy grófok számos kiváltságot biztosítottak az óbudai zsidóságnak, többek között szabad istentiszteletet tarthattak, belügyeikben saját bíróságuk intézkedhetett, kóser húst és bort mérhettek. 1787-ben nyilvános népiskolát nyitottak, amely az első világi zsidó iskola volt Magyarországon. Az óbudai zsidóság elsősorban a helyi textiliparban, valamint a kereskedelemben jeleskedett. Lakhelyük a Fő tér környékén található zegzugos utcácskákban volt, műhelyeik zöme pedig a Duna partján állt. Több, hajdani írott forrás is megemlíti, hogy ezekben az időkben, Óbudán élt a legnagyobb számú hazai zsidó közösség.
Az első imahelyet egy helyi lakos, Austerlitz Cipóra házában rendezték be, de tartottak istentiszteletet a kórházban és a rabbi házában is. 1767-ben aztán, Nepauer Máté tervei alapján felépítették a közösség első zsinagógáját, az akkoriban zsidó utcában, ma Lajos u. 163. sz. alatt található telken. A nem túlságosan jó talajviszonyok azonban nem kedveztek az épületnek, amelynek falai 1817-re annyira megrepedeztek, hogy Tallher Józsefet bízták meg azzal, vizsgálja meg, renoválható e a zsinagóga, vagy újat építsenek inkább helyette. A mérnök-építész Tallher a bontás mellett döntött, ám a falak nagyrészét meghagyták, illetve kiegészítették. A konkrét építkezést 1820-ban kezdték el, Landherr András tervei alapján, a felszentelést pedig 1821 július 20-án tartották.
Igazi klasszicista gyöngyszem, belső terében pedig, a tóraolvasó emelvény négy sarkán elhelyezkedő oszlopok miatt erőteljes barokk hatás mutatkozott. Ismerkedjünk meg a hajdani mesteremberekkel is, az ácsmunkákat Goldringer Ferenc, a stukkókat pedig Maurer János készítette. A látogatót hat, korinthoszi oszloppal tagolt előcsarnok fogadta, a homlokzaton pedig héber szöveg: „Ha bárki imával, könyörgéssel jön Izráél népedből és kitárja kezét e templomban.“ olvasható. A hatalmas korinthoszi oszlopok a béke, a jövőbe vetett hit és az állandóság szimbólumai, melyek azt sugallták a betérőnek, hogy a zsidóságnak jó itt, a virágzó Óbudán élnie. Az épület korának egyik legszebb, legimpozánsabb épülete volt, még maga József nádor is
