Sokan ragaszkodtak Bors Jenőhöz, a Hanglemezgyár vezetőjéhez azután, hogy a rendszerváltást követően elküldték az állami cég éléről. Koncz Zsuzsa minden megszólalásában kifejtette, mennyire közel áll hozzá és ennek ismerjük az okát. Az énekesnő lemezei sorra megjelentek a Kádár-diktatúrában, a hatvanas évek végétől következetesen felépítették, szabadon utazhatott, a tévében, a nyomtatott sajtóban rengeteget reklámozták, és ezt meg is hálálta. Bár nem szívesen beszél róla, apósa, Boldizsár Iván a rezsim befolyásos kultúrdiplomatája volt. Rákosiék, majd Kádárék fontos embere, aki a hálózathoz tartozott. Nyilvánvaló, hogy a házasságnak is kulcsszerepe volt abban, hogy megnyílt az énekesnő előtt az összes ajtó. Ennél is beszédesebb, hogy Koncz Zsuzsa még a nyolcvanas évek elején- közepén is kiállt a rezsim mellett. Tagja volt az Országos Béketanácsnak, fel is szólalt a kommunisták gyűlésén. A Béketanács elnökhelyettese ekkor is Boldizsár Iván volt. Az énekesnő a mai rendszert diktatúrához hasonlítja, de talán már elfelejtette, hogy milyen sokat köszönhetett a valódinak.
Cikksorozatunk előző részeiben a Hanglemezgyár és az Országos Rendező Iroda történeteit taglaltuk. Legutóbb Bors Jenő leváltásáról, és a mellette kiállt zenészekről volt szó. Az egyik legharcosabb elvtárs Koncz Zsuzsa volt, aki azóta is keményen politizál. Ez nem meglepő és nem is zavaró egy művész esetében. Az már inkább, ha olyan ember teszi, aki nagy részben a diktatúrának, kivételezett helyzetének és apósának, politikai és kulturális kapcsolatainak köszönhette felemelkedését.
„Így aztán ez a rendőrautó a ház előtt sem újdonság, ezeket láttuk már, és ezek mind pontosan ugyanolyanok, amilyeneket annak idején távolról figyeltünk, és némelyikükről megjegyzések is születtek dalokban” – mondta Koncz Zsuzsa valamikor idén egy interjúban. A szöveget természetesen az összes ellenzéki/”független” hírportál átvette, terjesztette, bár tudjuk, hogy ez nem számít propagandának. [Már azoknál, akik nem ismerik a propaganda szó jelentését, vagy pontosan ismerik, de céljaiknak megfelelően hazudnak róla]. A beszélgetést, amúgy a népszavás Németh Péter készítette, ez is kiegészíti a képet.
A popénekesnő fenti mondata igazi állatorvosi ló.
Általánossá vált, hogy sokan összemossák a diktatúrát a demokráciával – ez a kormányellenes retorika része. Visszás (főleg egy közszereplőtől), de nem különösképpen meglepő. Az sem, hogy az idősebbek közül nagyon gyakran azok használják, akik kiemelt lehetőségekkel bírtak a Kádár-rezsim idején.
Koncz Zsuzsa éppen ilyen, ezért esetében a „távolról figyelés” emlegetése igen gyomorforgató.
Az énekesnő nem távolról figyelte a kádári diktatúrát, hanem annak arca, támogatott „utazó nagykövete” volt, aki nem kis részben házasságának köszönhette sikereit, azt, hogy a nála tehetségesebbnek, képzettebbnek tartott énekesnők helyett őt tolták, őt szerepeltették, őt utaztatták mindenhová, az ő albumait jelentették meg. Ez akkoriban nem üzleti, hanem hatalmi játszma volt.
A teljes képhez persze hozzá tartozik, hogy a kor népszerű és sikeres zene-, és szövegírói írták neki a dalokat, és egészen ügyesen menedzselték.
Bár Koncz Zsuzsa a rendszerváltás előtt és után sem beszélt ex-apósáról [előtte nem volt rá szüksége, utána viszonylag kellemetlen lett volna], a sztálinista propagandistából lett kultúrkáder Boldizsár Ivánról, a múltat ma már elég nehéz átírni. Próbálkozni persze lehet.
1967. Koncz Zsuzsa énekesnő és a Metró együttes: Latzin Norbert, Bokány Ferenc, Brunner Győző, Sztevanovity Zorán, Sztevanovity Dusán. / Fotó: Fortepan.hu, adományozó: Hunyady József
Koncz Zsuzsát úgy eltiltották, hogy mégsem
A kilencvenes években a legtöbb nem közismerten kommunista vagy posztkommunista közszereplőnek nem ártott egy olyan történet (vagy legenda), amely arról szólt, hogyan vívta ki a diktatúra haragját, hogyan nyomták el. [Nagyjából olyan komolyan, akár a Gyalog galoppban.] Különösen fontos volt ez olyan személyiségek számára, akiket végig a tenyerén hordott a rezsim. Ezt szolgálta a következő – a mindig kéznél lévő Kurírban – megjelenő interjú is: „A Kis virág, az Élünk és meghalunk után már úgy tűnt, hosszabb távra is tervezhetünk. Aztán jött a Jelbeszéd-botrány” – mondta Koncz Zsuzsa, mire a készséges riporter azonnal „közbevágott”:
„Mi a betiltás hiteles története? Még olyat is hallottam, hogy Aczél György megtaposta a lemezt…”
Koncz: „Erről nem tudok, de nagyon szépen hangzik. Valóban megkerestem őt, állítólag ismerte a lemezt.
Nagyon diplomatikus volt, azt mondta, ha ez az ügy rajta múlik, nem így történik. De, mert így történt, így is maradt…
A lemezt 45-50 ezer példányban adták ki. Ami a boltokba került, azt már nem szedték össze, de a maradékot bezúzták. Nem tudom, kinek az óhajára, valószínűleg a pártközpont egyik, kultúrával foglalkozó munkatársának volt ez a meglátása, addig mondogatta különböző helyeken, míg szép sorban mindenki igazat adott neki. Szerencse, hogy a lemezgyár akkori igazgatója, Bors Jenő mellettünk volt, így tovább dolgozhattunk.
A tiltást 83-ban oldották fel, akkor is a lemezgyár lépett. De a botrány után közvetlenül nem lehetett tudni, csinálhatunk-e még lemezt, vagy abba kell hagynunk mindent.”
„Ebben az esetben mi lett volna?” „Választani kellett volna egy civil pályát, én esetleg megpróbálom befejezni a jogi egyetemet. Sok lehetőségem nem akadt.”
Egy nagyon jókor jött házasság
Persze az egész ügy sántít. Koncz Zsuzsa 1970-től (az időpontra majd visszatérünk) az egyik legkomolyabb kultúrkáder, Boldizsár Iván menye volt, az énekesnő karrierjét következetesen építettek fel. Pár évvel korábban gimnazistaként tűnt fel a Ki mit tud?-on, majd a jogi egyetemre járt, és azzal párhuzamosan folytatta az éneklést. Ezután a hetvenes évek talán legsikeresebb magyar énekesnője lett, nem véletlenül büszkélkedett azzal a KISZ Művészegyüttes vezetője, Szigeti Pál a Néphadsereg lapjában (Lobogó), hogy a gyémántot ők fedezték fel.
Koncz Zsuzsa hátterével, politikai hűségével elképzelhetetlen, hogy bármi komoly baja történt volna a “Jelbeszéd-botrány” után. Nem is lett. Nem beszélve arról, ahogyan Aczélnak még utólag, 2020-ban is tett egy gesztust – hiszen a három T atyjának tetszett a lemez.
De miről is szólt ez az egész botrány? A Jelbeszéd 1973-ban jelent meg, és valójában a Rádiónak volt problémája Bródy szövegével, ami – a maga cseles, bennfentes módján – áthallásos volt. „Az ügyben az MSZMP TKKO egyik munkatársa, Kőháti Zsolt intézkedett: a már üzletekbe szállított lemezeket eladhatták, de a raktárkészletet megsemmisítették – írta Csatári Bence (A KISZ könnyűzenei politikája) – Bors Jenő túlzott liberalizmusa miatt abban az évben a szokásostól eltérően csak prémiumának felét kaphatta meg.”
Szegény.
1965. A Pesti álmok című előadásban a Metró együttes és Koncz Zsuzsa / Fotó: Fortepan.hu, adományozó: Hunyady József
A tiltás ellenére tíz nagylemeze jelent meg 1983-ig
Ezért történhetett, hogy a Jelbeszédről is pozitívan írt az akkori sajtó, majd 1983-ban ugye újra kiadták.
Koncz Zsuzsa pedig olyan komoly tiltást kapott, annyira bizonytalanná vált a helyzete, hogy még 1974-ben megjelent a Gyerekjátékok című album, 1975-ben pedig a Kertész leszek verslemez és a Ne vágj ki minden fát! Az énekesnőnek 1973 és 1983 között összesen tíz (!) nagylemezét adták ki. Mit nem adott volna Radics Béla egy ilyen tiltásért. A fiatalon elhunyt gitárkirálynak a nagylemezt sem ebben az évtizedben, sem utána nem engedték. Hiába volt példátlanul népszerű. És lehetne sorolni a Bors Jenő és Erdős Péter által tönkrevágott karriereket.
’82-ben a rezsim Béketanácsának ülésén szónokolt
A „lázadó” Koncz Zsuzsa a rendszerváltás után már jól hangzó meséjével ellentétben a rezsim és a Hanglemezgyár kedvenc énekesnője volt. A nyolcvanas években pedig – amikor elvileg semmi szüksége nem lett volna erre, hiszen már befutott csillag volt – nyíltan politizálni kezdett.
1982-ben Zoránnal együtt – utóbbi apja Sztevanovity Milutin jugoszláv partizán, majd diplomata, újságíró (így előbb a jugoszláv, majd a magyar hálózat tagja) – nem csupán elment az Országos Béketanács gyűlésére, de fel is szólalt. Családi ügy volt: a Béketanács elnökhelyettese 1972-től éppen Koncz apósa, Boldizsár Iván volt. Az az ember, akiről Koncz az interjúkban sohasem beszél.
1964. Boldizsár Iván újságíró, propagandista, pártkatona / Fotó: Fortepan.hu / adományozó: Hunyady József
Puha, cinikus, áruló, bértollnok
Nem árt bemutatni. Boldizsár Iván íróként, újságíróként próbálkozott, de rákosista politikusként, bomlasztóként vált ismertté.
Bár Bolzsidár a Nemzeti Parasztpárt képviselője volt, hamar kiderült, hogy valójában a kommunisták, más források szerint a szovjetek ügynöke volt. Ő vezette a párizsi béketárgyalásokon a magyar kormányküldöttség propaganda-szolgálatát, ezzel párhuzamosan ismert újságíró, kultúrkáder lett, jutalmul a kitelepítések idején beköltözhetett Kornis Gyula filozófus budai villájába.
Utóbbit a Gestapo, a szovjetek, majd Rákosiék is elhurcolták – Poroszlóról csak meghalni tért haza…
Boldizsárt már előtte, 1947-ben külügyi államtitkárrá választották, így a Rákosi-diktatúra meghatározó vezetőjének számított. Az ötvenes évek után is befolyásos maradt a kultúra területén: 1970-ben a Magyar Pen Club elnöke lett, ennél nagyobb szégyen (de nem meglepő), hogy 1984 és 1988 között a Nemzetközi Pen Clubot vezette. Ekkor, 1986 és 1988 között országgyűlési képviselő is volt.
Az őt jól ismerő Vajda Miklós így írt róla (Franz Kafka pesti ismerőse):
„Puhasága, cinizmusa, hajlama a megalkuvásra, az öncsalásra, a hazugság összes válfajára, de akár az árulásra is, a mindenáron érvényesülés becsvágya, a hatalom körül fontoskodó bennfentesi attitűdje, lelkes bértollnok mivolta lenullázta benne a nagyság és maradandóság bármiféle lehetőségét. A nagy tekintélyű, egy időben roppant népszerű (és mára jószerével elfelejtett) közszereplő sötét öltönyös, nyakkendős, bajszos, szemüveges, mély rekedtes hangon brummogva viccelődő, joviális apafigurája mögött egy hiú, gyáva, érzékeny, mindenre képes, a lelepleződéstől folytonosan rettegő opportunista rejtőzött.
Ezt hamar észrevehette az ember, ha tartósan abban a helyzetben volt, mint én, aki annyi éven át naponta szinkronban láthattam a magasra jutott, Kádárhoz is bejáratos közszereplőt, a főszerkesztőt és a magánembert. […]
Boldizsár Iván írót a szakma egyetlen csoportosulása sem fogadta be. Sem az urbánusok, sem a népiek, sem a függetlenek, sem a balosok.
Nem is létezett ilyen személy, hiába volt elnöke a Magyar-, később a Nemzetközi PEN Klubnak is. Működött egy ilyen nevű újságíró és népszerű közéleti szereplő, akinek gyatra irodalmi termékeit egyéb érdemeire tekintettel, rendre kiadták. A hatalom működésére, a közelmúlt és a jelen eseményeinek valamilyen magyarázatára, kulisszatitkaira éhes, igénytelenebb olvasó pedig megvette és fogyasztotta ezeket a műveket”.
Ha kellett, megfigyelte gyerekkori barátját, az emigráns írót
Zseniális sorok. Boldizsár nyilván a hálózathoz tartozott. 1960-tól ő szerkesztette az angol nyelvű, The New Hungarian Quarterly nevű, igényesnek tartott, de a kötelező cikkek megjelentetése miatt készült külpolitikai propaganda-lapot (majd odavette irodalmi szerkesztőnek Vajda Miklóst), ezért 1959-ben a Külügyminisztérium megbízásából Londonba utazott, ahol természetesen megfigyelte az ottani emigrációt.
Például gimnazista kori „jó barátját”, Szabó Zoltán írót.
„Beszéltem Szabó Zoltánnal – írja Boldizsár –, aki éppen olyan, mint volt, lelkes és egyoldalúan naiv. Az első öt perc után ugyanolyan közvetlen volt közöttünk a hang, mint egykor. […] Szabó letört, és az emigrációt teljesen kilátástalannak tartja. Gyűlöli Ignotust, Faludyt és az Irodalmi Újságot. Hazatéréséről nem volt szó, kijelentette: idegileg teljesen rendbe kell jönnie ahhoz, hogy bármiféle komoly dologba kezdjen” – mindezt az állambiztonság vonatkozó objektum-dossziéjához csatolták. [Argejó Éva: „Itt London”. Szabó Zoltán a magyar állambiztonsági szervek célkeresztjében].
Béketanács a “nyugati fasizmus” ellen
Maga a Béketanács – amelynek Boldizsár az elnökhelyettese volt – a rákosista, majd kádári diktatúra egyik fontos szerve volt. Tulajdonképpen a hírhedt szalámitaktika egyik eszköze. Propagandája mindenkihez eljutott, jellemző, hogy a következő 1950-es cikk a Magyar Horgászban jelent meg: „Mint az Országos Béketanács ülésén elhangzott beszédében Lukács György egyetemi tanár rámutatott: Az állítólagos >nyugati demokráciák< rohamos léptekkel haladnak az új fasizmus felé”. A vörös terrorban részt vett Lukács persze bízott a jövőben:
„És nem lesz aljas imperialista erőszak, amely ellenállhatna a béketábor győzelmessé nőtt erejének“.
1955. IV. Magyar Békekongresszus / Fotó: Fortepan.hu, adományozó: Hámori Gyula
A Béketanács megalakulását remekül összefoglalja a következő – már 1989-es – cikk: „ Az 1948-at követő magyarországi békemozgalom története ’48 nyarán kezdődik. Wroclavban, az Értelmiségiek Világtalálkozóján a negyvenöt ország ötszáz delegátusa között húsz fős küldöttségével ott van Magyarország is. A legendássá vált kongresszuson legendássá vált viták zajlottak Lukács György és a későbbi UNESCO főigazgató, a biológus Julian Huxley között. Solohov, Bernal, Joliot-Curie, Picasso, Boldizsár Iván és a többiek, akik a >szellemi honvédelem generálisaként< vonultak be a köztudatba, életre hívták az Értelmiségi Nemzetközi Összekötő Bizottságot, amely egy százmilliókat tömörítő nemzetközi békemozgalom létrehozását tűzte ki célul. […]
A Nyugatról és Keletről hazatérő küldöttek megalakították a >Megvédjük a békét< Országos Tanácsát, amely 1949-ben a párizsi kongresszus határozatainak szellemében megtartotta az első magyar békekonferenciát. A konferencián felszólalt Illyés Gyula, Paul Eluard, verset szavalt Major Tamás, és az Országos Tanács tagja lett Kodály Zoltán, Rudas László, Nagy Lajos, Révai József, Somlay Artúr, valamint Szekfű Gyula is. Az ötszáz résztvevő között találjuk a hadsereg negyvenöt, az egyházak huszonöt tagját, míg a szakszervezetek és az üzemek százötven fővel képviseltették magukat.”
Megvédték a békét. Ez volt az az időszak, amikor a kommunista diktatúra már nemcsak vélt és valódi ellenségeit, de saját elvtársait is kezdte ledarálni. Ebben a ma már szerencsére elképzelhetetlen légkörben természetesen sikerült ismert neveket is „megnyerni” a mozgalomhoz, de ne gondoljuk, hogy a kitelepítések ügyében következetesen és bátran fellépő Somlay Artúr vagy éppen Kodály és Szekfű szívesen vett részt ebben a bohóckodásban. Részt kellett venniük. Közben – amíg Rákosiék és Kádárék építették a sötét diktatúrát – 1949-ben Budapesten megrendezték a II. Világifjúsági Találkozót, majd a békemozgalom Országos Béketanáccsá alakult. Főtitkára a sztálinista Benke Valéria lett.
Andics Erzsébet Kossuth-díjas akadémikus, a Béke-Világ tanács tagja, az Országos Béketanács elnöke /Fotó: Fortepan.hu, adományozó: Hámori Gyula
Ne kerteljünk: aki a nyolcvanas években ott sürgölődött a legsötétebb időkben alakított, nyilvánvalóan hazug, a magyar társadalom megtörésében és elhülyítésében kulcsszerepet játszó gittegyletnél (a békepapság is ide kötődött), az a legaljasabb opportunista – durvábban, nyalonc volt.
Nyilván ennek is köszönhető, hogy ez a szűk kör egyre befolyásosabb lett a nyolcvanas évekre. El tudták érni, hogy az addig lenézett, de sok pénzt hozó beatzenész-popszakma is elfogadottabb legyen. A propaganda így írt erről: „Zorán Liszt-díjat kapott, a pop műfaj képviselői önálló szakszervezeti, illetve KISZ-es alapszervezetet alakítottak, számos megyében állami és pártszervek foglalkoztak a popzenével és a műfaj mind inkább reális megítélést kap,
Zorán és Koncz Zsuzsa tagja az Országos Béketanácsnak, Bródy tagja lett a Zeneművészek Szövetsége elnökségének – és más területeken is érzékelhető a nyitás a műfaj és képviselői irányába.”
Látjuk, hogy őket is kár lenne összemosni: Konczzal és Zoránnal ellentétben, Bródy legalább kimaradt a Béketanácsból.
Koncz Zsuzsa és a békemozgalom őszinte szavai
Ha nem jön a rendszerváltozás, sejthetően politikailag is egyre komolyabb szerepet kapnak. Koncz Zsuzsa mindenesetre próbálkozott. Az 1982-es Béketanács ülésen – amelyet apósa, Boldizsár nyitott meg a Parlamentben – fel is szólalt: „Koncz Zsuzsa Liszt-díjas énekes az ifjúság felelősségéről, igazságérzetéről beszélt” – írta sajnálatosan röviden a Magyar Nemzet, szerencsénkre a Népszabadság hosszabban kitért a felemelő gesztusra:
„Koncz Zsuzsa Liszt-díjas énekesnő arra figyelmeztetett: a fiatalok társadalmi igazságérzetét, lendületét csak úgy hívhatja a békemozgalom segítségül, ha kendőzetlen, őszinte szóval fordul hozzájuk.”
A fenti cikk így folytatódott: „A nemzetközi és a hazai politika folyamataiban való eligazodás fontosságáról, a tájékoztatás felelősségéről szólt Hajdú János újságíró, a Hét főszerkesztője. Pethő Tibor, az OBT alelnöke felszólalásában a háborúellenes mozgalom tudományos megalapozásának jelentőségét, a békekutatás elemző és előrejelző szerepének erősítését hangsúlyozta;” (1982) [A másik két, Koncz után idézett felszólaló ugye a kommunista hálózat prominens embere volt. Hajdú az MNVK-2-höz, Pethő a BM-hez tartozott. Pethő, amúgy tipikusan béketanácsos figura. Látszólag, neveltetése szerint polgári ember, de valójában a Nemzetközi Újságíró Szervezeten keresztül a szovjet KGB-vel is kapcsolatban kellett állnia.]
Hajdú János mûsorvezetõ, a Hét címû politikai hírmagazin fõszerkesztõje ül adás elõtt a Magyar Televízió stúdiójában / MTI Fotó: Hámor Szabolcs
Koncz Zsuzsa – aki 1978-ban a kubai VIT-en is énekelt – természetesen az 1984-es „X. békekonferencián” is ott volt. Az erről szóló propaganda-tudósítás az összes lapban megjelent, a Népszavában az egyik képen éppen Boldizsár elvtárs és Koncz Zsuzsa beszélgetett. Nyilván a békéről.
A béke őrei / Forrás: Népszava, Arcanum.hu
Ami másoknak is fontos volt:
„>Békeriadó< Érdemes megvenni és elolvasni az Országos Béketanács és a KISZ KB közös kiadványát, amely a napokban látott napvilágot
– lelkendezett a Magyar Ifjúság 1983-ban. –
A Békeriadó című újság fiataloknak és főként fiatalokról szól. Olyan fiatalokról, akik szeretnének felnőni, dolgozni, alkotni – békében. Sok mindenről ír ez a különkiadvány: a Béke-világtanács munkájáról, hazai és külföldi békemozgalmakról, Joseph Pershingről, a róla elnevezett rakéták >szülőatyjáról<; Mikisz Theodorakisz, Bob Marley, John Lennon, Donovan és Bob Dylan zenéjéről. Megtalálható benne több közismert dal eredeti szövege, így az Őrizd a békét, az Imagine.”
„Az idők változnak és az Univerzális katonáé is” – tanította a Magyar Ifjúság. –
„Mit tehetnek e békéért az újságírók, tudósok, énekesek, politikusok, művészek, diákok, orvosok. Erre válaszol Berecz János, Pál Lénárd, Szabó László [a BM-es kék fényes], Bródy János, Farkas Bertalan és több más, ismert személyiség. Néhány cím a tartalomból: Nem felejtünk; A fekete eső városai; Az új rakéták nem védenek; Hálózsákban a támaszpontnál; Rockkal a békéért és Adj Esélyt!”
Berecz, Szabó, Bródy, Farkas színes kavalkád ez is. De térjünk vissza az 1984-es Békekonferenciára: „A szünetben a konferencia >civil< résztvevői szeretetteljes érdeklődéssel vették körül a művészeket: az Országos Béketanács tagjait és a vendégeket egyaránt. […] Többen amikor meglátták Koncz Zsuzsát és Sztevanovity Zoránt megkérdezték: >Énekeltek együtt<? Mosolygós tiltakozás volt a válasz, hiszen Zorán az OBT frissen választott tagjaként, az Erkel-díjas táncdalénekesnő pedig meghívott vendégként volt jelen a tanácskozáson. – Reggel, amikor elindultunk, mert Zorán volt olyan kedves és elhozott engem is, az autóban egy kicsit elmerengtem – mondta Zsuzsa. –
Meghívottja vagyok egy békekonferenciának, én, aki ahhoz a generációhoz tartozom, amelyik már békében született és nőtt föl. Kontinensünkön majdnem négy évtizede a gyerekek csak könyvekből, filmről, tévéből ismerik a háborút. Ez kimondhatatlanul jó dolog és szép, ugye?”
Az. Kár, hogy egy mindenki által közismert üres szlogen volt az agymosáshoz. Azt, hogy ez a társaság mennyire békepárti volt, a következő cikk is kiemelte: „S természetesen ma is születnek rock dalok a békéről, a háború ellen. Koncz Zsuzsa már 1973-ban elénekelte a Ha én rózsa volnék című, progresszív mondanivalóval töltött dalt, s a megkezdett út méltó folytatása a Menetrend című legutóbbi albuma, amelynek valamennyi nótája e szemléletet sugározza.
Zorán pedig pályafutásának második évtizedének vége felé jutott el odáig, hogy a belső örömök és életérzések tükrözése mellett fontos és mindannyiunkat érintő témát is műsorára tűzött. (Legyen béke.)”
De, hogyan kezdődött Koncz Zsuzsa karrierje?
Folytatjuk.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS