Kizsigerelték, összekeverték és megfélemlítették a magyarokat – Dézsy, Ferkó, Máthé és Huth a gulyáskommunizmus valódi arcáról (videó)

A hitelből fenntartott kádári jólét képe a rendszerváltás körüli és utáni balliberális elit narratívája. És  nem másról szól, minthogy voltak a bűnös vezetők, és ebből következően volt egy bűnös nép, aki hagyta magát lekenyerezni. Ez egy kommunista, balliberális koholmány, hiszen a viszonylagos jólétet a magyar társadalom az egészségével, az életével fizette meg  – mondta Ferkó Dániel történész, a PestiSrácok.hu főmunkatársa kedden az Urániában, ahol az állami megemlékezések részeként tartottak vitát “A gulyáskommunizmus valódi arca” címmel. Máthé Áron, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága alelnöke ezt úgy fogalmazta meg: a puha diktatúra valóban komiszabb dolog volt, mint amilyennek látszott, ugyanúgy volt megfélemlítés és bebörtönzés a nyolcvanas években is, ezért a “puha” jelző nem is értelmezhető. Dézsy Zoltán filmrendező a Huth Gergely által moderált beszélgetésen azt vezette le többek között, hogy hogyan fosztotta ki Magyarországot a Kádár-rezsim ma is jólétben élő csúcselitje.

Február 25-e a kommunizmus áldozatainak emléknapja, amelynek apropóján számos rendezvényen emlékeznek meg a kommunista diktatúra által ártatlanul elhurcolt, kivégzett áldozatokról. 1947-ben ezen a napon rabolták el a szovjetek jogtalanul Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát, és tartották fogva kilenc éven át. A Szovjetunióban kellett raboskodnia, részben a Gulágon. Elfogása szimbolikus dátum, hiszen a nyílt szovjetizálás megkezdését fűzzük ehhez a naphoz.

A korszak szemtanúi még most is köztünk élnek, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint azok a visszaemlékezések, amelyek kedden hangzottak el az Uránia Nemzeti Filmszínházban. Szemtelen privatizációkról, megfélemlítésről meséltek a közönség soraiban ülő felszólalók a Szétszakadt Magyarország filmvetítése után, portálunk főszerkesztője, Huth Gergely által vezetett “A gulyáskommunizmus valódi arca és a rendszerváltás kisiklatása” című pódiumbeszélgetésen. A puha diktatúra valóban komiszabb dolog volt, mint amilyennek látszott– kezdte a beszélgetést Máthé Áron, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága elnökhelyettese. “Édesapám úgy fogalmazott, hogy 1956 előtt legalább együtt féltünk. Maga Kádár is beismerte a ’80-as években azt, hogy kicsit túl jól sikerült az atomizálás, mert a személyi kultusz ideje alatt legalább volt valami közösségi szellem a nemzetben, ami a hetvenes évekre elveszett” – fogalmazott.

A korszak kapcsán nem sok szó esik arról a tévhitről, hogy hitelekből finanszíroztuk a viszonylagos jólétet. Ez az elmélet nem más, mint a rendszerváltás körüli és utáni balliberális elitnek a narratívája. És ez nem másról szól, minthogy voltak a bűnös vezetők, és ebből következően volt egy bűnös nép, aki hagyta magát lekenyerezni. Ez egy kommunista, balliberális koholmány. Közgazdászok később megállapították, hogy a ’73- ’89 között érkezett húszmillió dollár csupán  egy százaléka ment a lakosság fogyasztására. A többit nehézipari beruházásra költötték. Ezt a viszonylagos jólétet a magyar társadalom az egészségével, az életével fizette meg. Ugyanis Kádárék azt mondták, hogyha jobban akartok élni, a napi nyolc óra munka után mehetsz a gazdasági munkaközösségbe. Ennek olyan orbitális negatív következményei vannak, mint például a születési- halálozási ráta megfordulás 

– magyarázta Ferkó Dániel történész, a PestiSrácok.hu újságírója. A korszak “leleplezésében” részt vett Dézsy Zoltán filmrendező is, aki elmesélte azt, hogy mi, pontosabban ki inspirálta az Ügynökök a paradicsomba mennek című játékfilmje elkészítésekor, és hogyan fosztották ki Magyarországot a ma is az elit soraiban lévő kommunista káderek.

A videót készítette: Tihanyi Rita 

Vezető képen: Kádár János és Nicolae Ceausescu román diktátor 1977-ben

A videó megtekintéséhez az applikációból kattintson ide.