A hazai tudományos élet bemutatta a környezeti összeomlás ellenszerét (PS-videó)
Magyarországon olyan állapotba került a víz- és a talajkincs, mintha el se akarnánk jutni oda, hogy érdemben megküzdjünk a klímaváltozás okozta bajokkal. A felmelegedés érződik már, de ahelyett, hogy az ismert enyhítési módszereket alkalmaznánk, még rá is segítünk a baj eszkalálódására. „Vízválasztók” néven az augusztusi Magyarok Országos Gyűlésén jelent meg az a gazdálkodókból és szakértőkből álló csoport, amely a vízgazdálkodás újragondolását és a vízmegtartó tájhasználat visszavezetését szorgalmazza. A csoport most már tudományos konferenciát rendezett, ahol a témával foglalkozó tudományos, kutatói élet java adott elő, nemcsak a bajt, de a megoldási lehetőséget is bemutatva.
A fizikával, földrajzzal, biológiával, környezettannal, vízzel foglalkozó tudósokat, kutatókat és mérnököket azért képezte ki és alkalmazza a magyar állam, hogy a tudásukat a közösség javára kamatoztassák, és ezt meg is teszik. Ők mutatták be lépésről lépésre a helyzetünket az Agrárminisztériumban rendezett Vízválasztó Konferencián. Mint kiderült, összetett problémával állunk szemben, hiszen a környezetet több szempontból is iszonyúan megterheli az ipari módszerekkel és léptékkel dolgozó mezőgazdaság, meg az ennek az igényeihez igazított vízgazdálkodás. A vízháztartásunk és a talajaink egyaránt megsínylik ezt, a bajt pedig tovább fokozza a felmelegedés. Hogy a felmelegedést a szén-dioxid és az emberiség okozza-e, a mi szempontunkból teljesen lényegtelen, hiszen Magyarország ezt akkor sem tudja visszafordítani, ha a saját széndioxid-kibocsátását – ahogy az valóban történik – visszafogja.
Még rá is erősítünk a bajra
A felmelegedés helyi hatásai ellen ugyanakkor nagyon sokat tehetnénk, ám egyelőre csak rásegítünk az általa okozott károkra. Az idei aszállyal kapcsolatban igaz – miként ezt az őszi esők megérkeztével a magabiztosságát visszanyerő Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) is hangsúlyozta –, hogy időről-időre ismétlődően előfordul ilyesmi, és a folyószabályozások előtt is volt. Az OVF ebből rögtön levonta azt a következtetést, hogy „a folyók »vissza-kanyargósítása« nem jelent megoldást az aszályra (...) Nem ígérkezik hatékony megoldásnak a vizek visszatartása, betározása sem”.
A Vízválasztó Konferencián való részvételt viszont sajnos elmulasztotta a vízügy és így nem adta meg a lehetőséget, hogy akár ezt a kérdést is megvitassa vezető tudósokkal, egyetemi kutatókkal, mérnökökkel. A korábbi aszályokra való hivatkozás ott sántít, hogy idén már egy régóta rendszerszerűen kiszárított, mostanra nagyon kitett állapotba került magyar tájat sújtott az aszály. A bőséges szeptemberi esők ezen nem változtatnak, ahogy a kukorica-, napraforgó- és búzatermést se hozzák vissza. A vízügy persze menti a mundér becsületét, de emellett legalább már elismerte az öntözés helyett a talajvízszint emelésének, közelebbről az időszakos víztöbblet medertározásának és „szikkasztó mezőkre” terelésének fontosságát.
Aprólékosan ismerjük a helyzetet
Utóbbiak már olyan megközelítések, amelyekről akár a konferencia keretében is lehetett volna beszélni a délutáni vitapanelben, ugyanis közelít a népes előadói kör által javasoltakhoz. A vonatkozó szakterületekkel foglalkozó kutatók töviről-hegyire felmérték már a környezeti összeomlás felé mutató probléma részleteit az elmúlt években.
Aprólékosan ismerjük, hogy milyen állapotban vannak a felszíni és a felszín alatti vizeink, valamint a talajaink, és milyen környezeti folyamatok játszódnak le a kölcsönhatások révén; tudjuk, hogy mi okozta a természeti környezet drasztikus leromlását, és azzal is tisztában vagyunk, hogy min kéne változtatnunk, milyen módszerekre kéne áttérnünk, hogy elkerüljük a még nagyobb bajt.
A régi népi tudás egybeesik az új tudományos ismeretekkel
A tájjal összhangban működő, régi népi gazdálkodási tudást új fénytörésbe helyezi, hogy összeegyeztethető, sőt, ötvözhető az új tudományos eredményekkel. Ezt jó néhány ország az Egyesült Államoktól Nagy-Britanniáig már teszi is, például a folyóvizek betonmentesítésével, természetessé, kanyargóssá visszaalakításával.
Meddig akarunk még ehelyett küzdeni a fizikai valóság ellen, és hihetetlen erőforrásainkat beleölni a természet elleni harcba?
A természettel, tájjal összhangban működve is lehet kiváló hozamokat, nagy hasznot megvalósítani, miközben nem okozunk további károkat, sőt, visszafordítjuk az eddigieket. További részletek a videóban.
