Luka Modrić újabb vb-éremmel búcsúzhat a horvát válogatottól, két európai csapat – a négy évvel ezelőtti döntősök – lesz a világbajnokság dobogóján. Nem tudott feltámadni a marokkói csoda, Horvátország, ha bukdácsolva és jókora adag szerencsével is jutott el a bronzmeccsig, végülis megmutatta, hogy az oroszországi siker nem egy kiugró véletlen volt. Marokkót sem érheti azonban az a vád, hogy teljesen véletlenül kerültek volna a legjobb négybe, hiszen a két bekapott gól ellenére ma is hozták az őket oda juttató szívós védekezésüket és kellemetlen támadójátékukat. A horvátoknak azonban sikerült jól felkészülniük erre, és végül győzelemre tudták váltani a játékerőben meglévő fölényüket.
Mindkét csapat úgy jött a stadionba, hogy neki kell ez a bronzérem. Negyedóra alatt bőven felülmúlták a csoportban elkövetett szurkolóellenes bűntényüket, rendesen egymásnak estek. A horvátok egyértelműen rámentek a labdabirtoklásra és a mezőny uralására, és rögtön az elején csaknem segítséget kaptak a marokkói kapustól, aki egy rossz passznál nem sokkal vétette el a saját kapuját. Az ellenfelet megfojtó horvát játék enélkül is gyorsan eredményre vezetett, Majer előreívelt egy szabadrúgást, Perišić ügyes mozdulattal fejelte vissza középre, Gvardiol pedig a levegőben érkezve, erős csukafejessel küldte el a jobb sarokba, szépen a kapufa mellé helyezve. Bunu nagy erőkkel nyújtózkodott érte, de semmi esélye nem volt elérni. Aki ekkor azt gondolta, hogy a horvát mezőnyfölény és gólelőny meg is adja a meccs kereteit, az tévedett, mert csak pár percet kellett várni a válaszra. Zijes szabadrúgása magasra felpattant Majerről, a kapu felé perdülő labdára azonban nem lépett ki Livaković, így pedig Dari a kapu torkában megvárhatta, amíg leérkezik hozzá, és közelről befejelte. Az újabb gól megint a horvátokat mozdította meg, és körbelövöldözték a marokkói kaput: előbb Oršić, aztán Stanišić, majd Oršić lövését blokkolta a saját csapattársa.
Modrić előtt is adódott lehetőség, egy visszagurított labdát lőtt rá középre, Bunu fogta, aztán kiejtette, aztán nagy nehezen eltakarította az érkező Oršić elől. Ezután vette át a kezdeményezést Marokkó, több helyzetet kihagyva. Előbb en-Nesziri futott túl egy beadáson, és hiába nem őrizte senki a kapunál, nem tudott visszalépni a magasan jövő labdáért. Ugyanő egy másik beadást csúsztatva elfejelte keresztbe a kapu előtt. A bő tízpercnyi helyzetteremtést nem tudták gólra váltani az „Atlasz oroszlánjai”, utána viszont egyből jöttek az Adria horvátjai, és megszerezték a vezetést. Kovačić vette vissza az elvesztett labdát, Livaja kapta meg tőle, de a nyakán lógó marokkói védő miatt csak oldalra tudta megjátszani Oršićhoz, a balszélső pedig bal oldalról, éles szögből, jobbal gyönyörűen tekerte el a hosszú felső sarokba.
Megmaradt az egyértelmű horvát fölény a folytatásra is, ám ez nem jelentette, hogy Marokkó kiszállt volna a bronzcsatából. Oršić nagy kedvvel játszva megint lőtt – alig mellé – a második félidő legelején, de alapvetően váltakozva forogtak veszélyben a kapuk. Jól dolgoztak a védelmek, mert rendszerint szereltek, illetve kifejelték a védők a beadásokat, mielőtt nagyobb gond támadt volna. A félidő közepére átengedték Modrićék a pályát a marokkóiaknak, akik meg is pörgették a támadójátékot, de ebből sem változott az eredmény. Gvardiol azonban majdnem eldöntötte a függő kérdéseket, csakhogy az Oršić passzára helyzetben kilépő védő elhasalt az őt üldöző Amrabat mellett. Mint a visszajátszásból kiderült, nem jókedvében, hanem a marokkói védő megrúgta a lábszárát. Az ellentámadásnál Zijes került óriási helyzetbe az ötös sarkán egy horvát védelmi hiba miatt, de a lövését bravúrosan védte Livaković.
Már a Gvardiol javára nem megítélt tizenegyes is jelezte, hogy a katari bíró kivezénylése erre a meccsre inkább diplomáciai, semmint szakmai döntés volt a FIFA részéről, pár perccel később pedig megint nem állt a helyzet magaslatán a spori. Ekkor Petković helyezte át Hakimit szabálytalanul a tizenhatostól pár lépésnyire, az elmaradó sípszó miatt pedig a sértett mutatott be egyszemélyes kamaraelőadást, amelynek a katarzisánál földhöz vágta magát. Mondjuk elegen ülnek a videószobában is ahhoz, hogy észrevegyenek ilyesmiket, ha már a katari bírónak nem megy…
Az igazságtalanság a horvátok játékának tett jobbat, mintha meg akarták volna mutatni, hogy igenis jár nekik a 3:1. Kovačić szépen játszotta magát tisztára a bal oldalon Oršić passza után, de aztán pontatlanul ellőtte a túloldali sarok mellé. Kicsivel később en-Nesziri reklamált egy rosszul sikerült fejese után, és a visszajátszásból látszott, hogy nem ok nélkül: Petković karja gondoskodott róla, hogy a marokkói védő ne tudjon felmenni az elképzelt magasságba a fejeshez. A katari bíró nagy szerencséje a hazai világbajnokság, mert más helyszínen ez a teljesítmény kevés lenne egy bronzmeccshez. Fél perccel a lefújás előtt aztán en-Nesziri akadálytalanul fejelhetett, és hajszállal a kapu fölé bólintott; itt ment el Marokkó számára a hosszabbítás, a horvátok egy erős első félidővel és egy közepes iramú másodikkal kiharcolták a bronzérmet.
HORVÁTORSZÁG–MAROKKÓ 2:1 (2:1)
Halifa Nemzetközi Stadion, al-Rajján, v.: Abdulrahman al-Dzsasszim (katari)
gólszerzők: Gvardiol (7.), Oršić (42.) – Dari (9.)
sárga lap: Unahi (68.), Amallah (84.)
Facebook
Twitter
YouTube
RSS