Vannak viseltes, tragikus következményű történelmi minták, amiket újra és újra írnak olyanok, akik sem a másik, sem a saját hibáikból nem képesek tanulni. Ilyen a Jobbik árulása, ilyen Jakab Péter döntéseinek következménye. Az MDF-ből először Csurkáék léptek ki, időben hosszabbat lépve a politikai centrumba, majd balra húzott a rendszerváltó párt, végül egyeseknek a DK-ba, másoknak a semmibe vezetett az útjuk. Ahogy Toroczkaiék is kiváltak a Jobbikból, ahogy az MDNP is középpárt akart lenni, ahogy voltak nevetségessé vált Fidesz-sértődöttek akkor is, és végül, ahogy Debreczeni József, úgy Jakab Péter is Gyurcsány mellett találta meg a helyét. (Ahogy Pusztai Erzsébet is az MDF-ből jutott el Karácsony Gergely mozgalmáig.) Az okos a másik, a buta a saját kárán (sem) tanul, a tök hülye pedig észre sem veszi, hogy mekkora gödörbe lépett. A Jobbik exelnöke, aki képtelen az önreflexióra, az utóbbi kategóriába tartozik.
A Jobbik története a végéhez közeledik, bár nagyon úgy tűnik, hogy míg pénz lesz, addig kamupártként, vagy baloldali szatellitpártként megmaradnak és tovább marakodnak a költségvetési támogatásért. Akár a kisgazdák a Belgrád rakparti székházért, úgy Jakabék a közel egymilliárdos (adófizetők zsebéből!) származó pénzekért. Ha a minták tényleg ismétlődnek, akkor perek tucatjai elé néz a következő években ez az érdemtelenné vált társaság.
Se veled, sem nélküled
Van egy dilemma, amit nem nagyon vettünk eddig észre, pedig a jobbikos vezetők szép lassan belegabalyodnak majd.
Ha Jakab Pétert kizárják a frakcióból, akkor ketten-hárman követni fogják, így a képviselőcsoport nagyjából negyedmilliárd forinttal kevesebbet fog kapni a következő évben. Ha Jakab Péter marad, akkor velük marad egy olyan tehertétel is, amit nehéz lesz cipelni a következő ciklusban.
Nyolcszázmillió, vagy ötszázmillió forint? Nagyon nem mindegy!
Ha Jakab frakcióvezető marad, akkor kétszer annyi fizetést fog kapni a bizottsági pozícióval együtt, mint függetlenként, bizottsági hely nélkül. Ötmillió vagy kétmillió forint? Nagyon nem mindegy!
Ha a párt (ismét) szétesik, akkor lehet pereskedni a párthoz és a pártalapítványhoz érkező százmilliókról és megvan a kockázat, hogy adok nem utal az államkincstár, míg nem oldódik meg a szervezet képviseleti joga. Egymilliárd forint vagy semmi? Nagyon nem mindegy!
Ha egyben maradnak, akkor valódi politikára esélyük sem lesz, de a dohány (az adófizetők zsebéből) zavartalanul érkezik.
Komoly dilemma előtt áll tehát a Jobbik kongresszusa, képviselőcsoportja és annak vezetője. Ki kell sakkozniuk, hogy milyen formában éri meg a következő négy évet letolni, és a közel évi egymilliárd forintot kilapátolni.
Mert politika itt már nem lesz.
Emlékszünk még Debreczeni Józsefre?
Az MDF több pártszakadáson ment keresztül. Először Csurka vezetésével a radikális szárny vált ki, ami MIÉP néven később parlamenti párt lett. Majd jöttek a Fideszben csalódott „igazikonzervatívok”, akik egy értelmezhetetlen politikai képződményt hoztak létre, Kupa Mihály, Pusztai Erzsébet, Szabó Iván meg a többi, önmagukat keresztény–konzervatív politikai közösségnek nevezve.
Annak ellenére, hogy a Fidesszel szembe helyezkedtek, hogy politikai mondanivalójuk nem volt, illetve a baloldal kegyeit keresték, ők mégis „igazikonzervatívoknak” nevezték magukat. Pedig csupán sértett emberek voltak, akik azt gondolták, hogy nekik a jobboldalon vezető szerep jár. Miért is? Mert!
Most is vannak ilyen emberek… Gémesi György, Pálinkás József meg a többiek. Új Világ Néppárt, ami – akár a Fidesz-árvák tömegesen – már nincsenek. Elfogytak, eltűntek. Ahogy az MDF is, ami 2011-ig még elvitatkozott. Még bevették, illetve az EP-választáson Strasbourgba küldték Horn Gyula egykori miniszterét, Bokros Lajost, aki hirtelen konzervatívnak mondta magát.
De volt egy ennél félelmetesen hasonló párhuzamos életrajz.
Debreczeni József, aki ugyan nem volt alapító, de 1988-ban már ott volt az MDF-ben, majd országgyűlési képviselő, később vezető testületek tagja lett. 1998-tól az Orbán-kormányt támogatta (habár az MDF-ből kipenderítették), hogy később valami elképesztő politikai érzékkel és morális felsőbbrendűséggel 2006-ban Gyurcsány Ferenc mellé álljon.
Aztán jött a rendőrterror, Debreczeni József pedig még közelebb lépett Gyurcsány Ferenchez. Aztán részt vett a Demokratikus Charta 2.0 megalapításában, amire már a kutya sem emlékszik és amelynek célja Gyurcsány megmentése volt 2008-ban.
Gyurcsány Ferenc kijelölt és ügyvivő miniszterelnök beszélget Debreczeni József közíróval Az új miniszterelnök című könyvének bemutatóján az Országos Széchényi Könyvtárban 2006. május 31-én. Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt
És végül vajon hol találta meg 2011-ben ez az „igazikonzervatív” ember a számításait? A Gyurcsány alapította Demokratikus Koalícióban, ahol szolgálataiért cserébe mindjárt alelnök is lehetett.
(Megjegyezhetjük: a szintén volt MDF-es Pusztai Erzsébet pedig Karácsonyt támogatta a 99 Mozgalom tagjaként, mint „igazikonzervatív”.)
Jakab Péterre vajon ugyanez a sors vár? Jakab egyszer Gyurcsány alelnöke lesz?
Ha ez kell a túléléshez, ha ez kell a fizetéshez, akkor kétség nem fér hozzá, hogy így fog történni. Jakab Péter egyébként is úgy illik a Demokratikus Koalícióba, mint egykor Debreczeni József.
A nagy kérdés csupán az, hogy vajon Gyurcsánynak kell-e Jakab Péter?
Jobbik: Game over?
Ha Jakab Péter a Jobbik kontraszelekciójának tragikus végterméke, akkor Potocskáné micsoda? És Földi István?
Amikor egy párton belül egymást jelentgetik fel a pártvezetők, az jól jelzi, hogy a közösség a szétesés szélén áll. Ez történt a kisgazdáknál is, akik egész 2021-ig (!) pereskedtek a székházról, a párt képviseletéről, az alapszabályról és így tovább.
Ami biztos, hogy Jakab kapaszkodni fog a frakcióvezetői székébe, hisz – bármilyen fura is – jobb üzlet, mint elnöknek lenni. A képviselőcsoportban „dolgozó” ellenfelei pedig azzal a dilemmával néznek szembe, hogy ha kizárják a „parizeust”, akkor kevesebb lesz az apanázs is.
Jakab marad vagy újrapróbálkozik?
A megmaradt erőforrásokért megindult a belső küzdelem, aminek képlete tehát viszonylag egyszerű. Jakab sorsa viszont bizonytalanabb, mint a kutya vacsorája.
A parizeus mintha készülne a Jobbikon kívüli politizálásra, hisz a közösségi oldalán az elmúlt napokban megjelent posztokból eltűnt a Jobbik-logó. Beszédes, hogy az elmúlt napokban – a traktorvezetés mellett – a hozzá lojális helyi vezetőket kereste fel, akikkel a folytatásról egyeztetett. Földi Istvánék vagy megmentik a következő kongresszuson egy kamujelölttel, aki tovább viszi az örökséget, vagy gründolnak egy új pártot és bejelentkeznek a költségvetési pénzekért, ami hasonló lenne ahhoz, amit a kisgazdák csináltak. 2002 végére több részre szakadtak: Reform Polgári Egyesület (Lányi Zsolt), Független Kisgazdák Demokratikus Szövetsége (Turi-Kovács Béla), Reform Kisgazdapárt (Liebmann Katalin) és a MIÉP-pel szövetséget kötő Kisgazda Szövetség (Cseh Sándor). Az Orbán-kormányt továbbra is támogató 14 kisgazda képviselő, élükön Turi-Kovács Bélával pedig megalakította a Kisgazda Polgári Egyesületet, ami a következő választásoktól kezdve már a Fidesz részeként működött. Az utóbbi kivételével pedig mind a pénzre hajtottak.
A Jobbiknak következő pártszakadása egyre valószínűbb, ugyanis szavazók és ismert politikusok nélkül garantált a további osztódás, és a teljes eljelentéktelenedés. De ami most fontosabbnak tűnik: sem Gyurcsány, sem a többi ellenzéki párt sem érdekelt a Jobbik létezésében. A Mi Hazánk pedig elszívja a megmaradt levegőt is.
A baloldali pártok számára egy veszekedő Jobbik csak nyűg lenne, de a pénz nekik sem jönne rosszul!
Ezt a dilemmát pedig Gyurcsányéknak kell majd megoldaniuk?
Facebook
Twitter
YouTube
RSS