Nincs egy egyetemes igazság, hanem sok kicsi igazságocska van – ezt akarja elhitetni veled a posztmodern. A sok kicsi igazságocskával akarja eltakarni az egy nagyot, hogy eltérítsen tőle; mert ha az egy igazságot követed az utadon, akkor az életed is rendben lesz. Máskülönben viszont olyan sérült és szétesett lesz, amilyen életek tömkelegét látjuk magunk körül. Miért fontos ez, amikor a pedofíliáról beszélünk? Azért, mert a pedofília kérdésköre minden összetettsége mellett sem önálló ügy, hanem egy tágabb képnek a része. Ez a nagy kép maga a szexualitás, amelyet a nyugati kultúra gyökeresen átértelmezett az elmúlt nagyjából hatvan évben, de nem biztos, hogy jól tette.
Tagadhatatlan, hogy az emberiség (pontosabban a nyugati kultúra és életmód által elborított helyek) soha nem élvezett annyit, mint az elmúlt hatvan évben. Nemcsak szexuális értelemben, hanem minden tekintetben egyre inkább arról szól a számodra berendezett világban az életed, hogy minél többet és minél nagyobbakat élvezz. Ha van élvezet, az jólesik – és gyakran egyre több kell, hogy fenntartsd az élményszintet –, ha viszont nincs élvezet, akkor unatkozol, csalódott vagy, úgy érzed, nem kapsz meg valami olyat, ami neked jár. Hiszen megígérték és ezt ígérik folyamatosan, hogy neked ezt meg kell kapnod. Ilyenre hangolták át a nyugati világ értékrendjét a fogyasztói társadalom kialakításával párhuzamosan, a XX. század második felétől kezdve.
Rövidtávon ez annyira jóleső, hogy nem is szeretnek az emberek elmélyedni a hosszútávú hatásaiban, nehogy bizonyos káros következmények esetleg elvonják a figyelmet a mindennél fontosabb hétköznapi élvezetről. Pedig gyümölcséről ismerszik meg a fa, a folyamatokat az eredményük minősíti.
Amikor az élményhalmozó posztmodern világnak szembejön a valóság önmaga következményei képében, akkor még erősebben kell hazudnia, és az élvezet felé forgatnia az emberek fejét, nehogy már a következmények esetleg a nyilvános kibeszélés és mérlegelés sorsára jussanak.
A következmények, amelyek mára világosan látszanak, hiszen már a szexuális forradalom sem újdonság, sőt mostanra megöregedett; a régi világ és az azt leváltó új is kipróbáltnak számít. Tudjuk már, hogy miből mi lesz, mi működik és mi nem. Szembenézni persze sokkal kényelmetlenebb ezzel a mai életmódunk szemszögéből, mint csak egyszerűen tudni.
ÉN! habzsolja az életet, pedig valójában beteg
Lépten-nyomon nárciszokba, pszichopatákba, borderline-osokba, mániás depressziósokba botlunk a hétköznapokban. Ezek a lelki eredetű mentális zavarok nem előzmények és ok nélkül csöppentek ide, hanem a nyugati világ hozadékai. Az élvezetre és az ÉN!-re kihegyezett életmódunk tömegével termeli ki a sérült, terhelt embereket, akik képtelenek rendesen kötődni másokhoz, és pótcselekvésekbe, illetve különböző parafíliákba menekülnek.
A Woodstock-nemzedék sarkig kirúgta az ajtót a szabad szerelem előtt. Azóta mindenki felbátorodott… (kép forrása: thesun.co.uk)
Öngerjesztő folyamat, amikor az ÉN! élvezetére fordított energia és idő miatt nem jut elég figyelem és szeretet a gyereknek, aki emiatt sérül, és az ő gyerekének aztán még nehezebb lesz a helyzete. Ennek leplezése végett hazudja át a posztmodern a lehető legtöbb parafíliát normálisnak, sőt szépnek és ünneplendőnek, ezért tereli az érintetteket a mentális és lelki gyógyulás helyett inkább a pótcselekvésük kiélése felé, és ezért szól a mentális zavarok nyilvános kibeszélése is az egyénről, holott a nárcizmus, a pszichopátia, a borderline és a mániás depresszió talán még több szenvedést okoz a beteg környezetében élőknek. Ezért hazudik sok kicsi igazságot a posztmodern, és azt, hogy nincs egy egyetemes igazság. Mert van.
Ahogy nincs sokféle jó kötődés, hanem csak egy jó és több rossz, úgy nincs sokféle rendes szexualitás se, hanem egy rendes és sok rendellenes. A biztonságos kötődésre képes ember nem fél közel kerülni másokhoz, meg tud bízni másokban, elbírja mások támaszkodását, a felelősséget és az egyedüllétet is, önmagát, társát és a kapcsolatait is pozitívan látja. Erre az képes, aki csecsemőkorától kezdve megtanulta a szüleitől, hogy bízhat bennük, bízhat másokban.
Amikor azonban a szülő inkább önmagára figyel, továbbá az élveteg hozzáállása azt tanítja meg a gyerekének, hogy a házasságok néhány év után felbomlanak, mert jön egy másik partner, aki aktuálisan nagyobb élvezetet nyújt ÉN!-nek, ráadásul a gyerek emiatt elveszíti jobbára az apját, ritkán az anyját, akkor nincs mit csodálkozni azon, hogy egyre kevesebb a kiegyensúlyozott életű ember.
Ne áltassuk magunkat: még a legkulturáltabban lebonyolított válás is örök trauma a gyereknek, mert nincsenek meg többé a közös programok, közös esték a számára két legfontosabb emberrel, hanem váltott nevelésben egyszer az egyikkel, másszor a másikkal. És ez még a ritka, legjobb változat, mert a leggyakoribb felállás a hétvégenként néhányórás apuka és a gyakorlatilag félárván maradó gyerek. Még rosszabb, ha a gyerek nemcsak „félárva”, hanem a megmaradt szülő még azzal is tetézi a saját felelőtlenségét, hogy folyamatosan lejáratja a távol lévő másikat. Ilyen feloldhatatlan terhek nem valók egy gyereknek, mert nem bírja el őket.
Jövő vasárnap majd megint találkozhatnak pár órára (kép forrása: goodmenproject.com)
Szexualitás egykor és most
Felnőttkorban aztán jó eséllyel meglesznek az elbírhatatlan teher következményei: bizonytalan kötődés és rendellenes szexualitás. Az önbizalomhiányos, kapcsolatfüggő szorongó-aggódó, a felszínes kapcsolatokat sűrűn váltogató, függetlenségfüggő elutasító-elkerülő, valamint a bensőséges kapcsolatra vágyó, de arra képtelen bizalmatlan-elkerülő mind-mind bizonytalan kötődésnek számítanak, amelyeket jobbára gyerekkori traumákkal szednek fel az érintettek, és amelyek nekik meg a környezetüknek is károkat okoznak. Ugyanúgy, ahogy a kötődések közt van egy rendes és több rendellenes, a velük szorosan összefüggő szexualitásban is van egy egyetemes igazság.
A biztonságos kötődésre képes férfi és nő életfogytig berendezett, monogám kapcsolata történelmi távlatban is bizonyított: családokat, országokat, civilizációt lehet rá építeni.
A felvilágosodás előtti korok házasságba kényszerített vagy kizsákmányolt nőiről szóló feminista propagandamesék általában hazugságok, néha kiragadott példák, amelyek arról nem nyilatkoznak, hogy miként lehetett több, mint egy évezreden át fenntartani a nők, azaz a társadalom felének intézményes elnyomására, tehát bizalmatlanságra és ellenségességre alapozó rendszert. Nyilvánvalóan sehogy, hanem hazugsággal van dolgunk. Ilyesmikkel akarják elterelni a figyelmünket mindarról, amit a „felvilágosult” kor produkál szexuális és mentális téren, pláne kényszerítés és kizsákmányolás terén. Az életminőség és fenntarthatóság szempontjából is kikezdhetetlen hagyományos családmodell támadói pedig rendszerint romos magánéletű feministák vagy LGBTQ-aktivisták. Az ő eltartójuk pedig elsősorban az amerikai pénzügy, politika és szórakoztatóipar krémje, amelynek tagjai előszeretettel adnak randevút egymásnak meg az odarendelt gyerekpizzáknak, mondjuk egy titokzatos magánszigeten. Esetükben igazán szembeszökő az, amiről a pedofília alighanem szól: a korlátlan hatalom átéléséről és a narkószerűen egyre nagyobb dózisigényről, a „bármit megtehetek, akár ezt is”-ről, valamint a tisztaság megrontásáról.
Nők a tényleges nőellenesség szolgálatában (fotó: feministcurrent.com)
A gyerekkorát mindenki viszi magával
Az LGBTQ-aktivisták amúgy jó példái a gyerekkor óta cipelt traumáknak, hiszen számtalan olyan elbeszélésről tudunk már, akár hírességek, közszereplők esetében, amikor a homoszexualitás vagy az ilyen-olyan mesebeli nemi identitások és parafíliák „véletlenül” kéz a kézben járnak gyerekkori bántalmazással, szülők válásával, szülő elvesztésével, szeretethiánnyal, nemtörődöm, túl sokat követelő, vagy következetlen szülővel. Nem vitatom, hogy nehéz dolog lehet az embernek a kiválasztott identitásával szembenézni, de mostanra a progresszió által támogatott tudomány álláspontja is az, hogy senki nem születik homoszexuálisnak, hanem azzá válik.
Általában igaz lehet, hogy a parafíliák, így a különféle profilú bántalmazók és a pedofilok mögött is ott áll egy elcseszett gyerekkor. Ne gondoljuk azonban, hogy csak a most felsoroltakra vonatkozik a rendellenes szexualitás! A szexuális forradalom által eltérített szerelemkultusz, és mára már a férfi–nő keretrendszeren is túllépni igyekvő bárki, bárkivel, bármikor elv a heteroszexuális változatában is ugyancsak rendellenes. Szó szerint rendellenes, hiszen a rendet a biztonságos kötődésre képes férfi és nő életfogytig berendezett, monogám kapcsolata tudja fenntartani időtlen időkig.
Ezt azonban valószínűleg felvetni is fölösleges, hiszen ÉN! ivarszerveit megzabolázni szembemenne az önmegvalósítás korparancsával.
Nos, ennek a szexuálisan és mentálisan is félrecsúszott kornak a megoldandó feladata a pedofília, amiről mostanában sokat beszélünk, és amire szinte mindenkinek van ötlete a pedofilok megölésétől vagy kasztrálásától a pedofília legalizálásáig ívelő spektrumon. Ha valamit kezdeni akarunk a rémisztően kiterjedt pedofíliával, azt a szexualitáshoz fűződő viszonyunk átgondolásával lehetne elérni. De persze az a lehetőség is adott, hogy beletörődünk: életek tönkretétele, gyerekek durva, kiheverhetetlen lelki megtörése is az ára az élveteg életmódunk fenntartásának. Így is lehet dönteni, csak akkor azt az ájtatos JóEmber maszkot vegye le, aki így tesz!
Orientál
2023-08-31 at 12:54
Balliberális zöld pedofil tanársegéd ismét aktivizálta magát az interneten!
Vésey Kovács László
2023-08-31 at 12:53
@Nem viccelek
„a pszichés elváltozásokat nemcsak az ego okozhatja, hanem az áldozattá válás megterhelő folyamata.”
Tessék már figyelni egy kicsit a szövegre! A cikk fő üzenete, hogy a gyerekkori traumák (tehát az áldozattá válás) okozzák a lelki–mentális zavarokat. Ezt nem összemostam az egóval, hanem mellé tettem, mert nemcsak a bántalmazott gyerek áldozat, hanem az is, akinél fontosabb a szülőnek önmaga.
„Hogy ezeket összemosni a szexuális szabadosság, liberális és isten tudja milyen neveléssel, egoval, bűn.”
A cikk másik fő üzenete, hogy a szexuális szabadosság, és főleg annak következményei (tehát családok szétesése, válások okozta gyerekkori traumák) váltják ki a ma tapasztalt mennyiségben a lelki-mentális zavarokat. Nem hiszem, hogy bűn lenne az ilyen betegséggel élő emberek felé – pláne ha családapák, családanyák –, hogy nyilvános beszélgetés induljon a betegségük okairól, és ezáltal több esélyük legyen megszakítani a rossz folyamatokat, hogy a gyerekeikre minél kevesebbet örökítsenek át ebből.
A nők a XIX. században kiteljesedett vadkapitalizmus torz időszakában értékelődtek le. A cikkben a felvilágosodás előtti korokról van szó, amikor nem létezett semmiféle „egyezményes megállapodás” a nők másodrendűségéről. A vadkapitalista kor torzulásai által életre hívott feminizmus érdekes módon mégsem a kapitalizmusra tekint ellenségeként, hanem a sokkal kiegyensúlyozottabb férfi–női feladat- és felelősségmegosztást működtető feudális időkre, és azok alapjára, a kereszténységre. Ebből is látszik, mennyire komolyan vehető.
Virginia Woolf pedig szegény annyi traumán ment keresztül (édesanyja és nővére elvesztése gyerekként, féltestvérei általi szexuális molesztálása), hogy sorozatos idegösszeroppanásai voltak, hangokat hallott a fejében, és olyannyira nem bírta a saját őrületét (ő maga nevezte így), hogy öngyilkos lett. Nem hiszem, hogy hozzá érdemes fordulnunk a férfi–női viszony hiteles leírásáért.
Nem viccelek
2023-08-30 at 14:11
Két hiba: a pszichés elváltozásokat nemcsak az ego okozhatja, hanem az áldozattá válás megterhelő folyamata. Nem tudjuk, hogy milyen életút van senki mögött, nem szerencsés összemosni sem az egóval, sem a szülői elhanyagolással, nem beszélve arról, hogy örökölhető. Nem a mostani világ növelte meg a számukat, hanem a mostani világ tudta ezeket felszínre hozni és kezelni. Továbbá a személyiségzavar nem mentális betegség (nem kezelhető gyógyszerrel), a bipoláris depresszió pedig egy olyan állapot, amely tünetmentesen kezelhető és az életkor előrehaladtával “gyógyul” (hangulatzavar a becsületes neve, biológiailag nem termel a szervezet elegendő szerotonint egy hiányzó kémiai anyag hiányában, amelyet mesterségesen pótolnak, hogy az érzelmi stabilitást biztosítsák). Hogy ezeket összemosni a szexuális szabadosság, liberális és isten tudja milyen neveléssel, egoval, bűn. Bűn az ilyen betegséggel élő emberek felé, akik családapák, családanyák is.
A feminizmus pedig propaganda, a nők évezredes elnyomása nem hazugság, írja a cikkíró, mert hogy lehetett egyáltalán fenntartani a rendszert, ha ez igaz lenne? Egyezményes megállapodás alapján, hogy természetszerűen másodrendű polgárok, biológiailag, szellemileg kevesebbek a nők. Addig, míg egy-egy nő nem kezdett itt-ott utat törni. Virgina Woolf írta, hogy a férfiak a nőket a fizikai munkától sohasem féltették törékenységük okán, csak a szellemi munkától. Vagyis a hatalmat az intellektuális fölényben lévő birtokolja. Évezredeken keresztül ezek a férfiak voltak.
A cikkből egy gondolatot tudok elfogadni: a szexuális rendellenességek a jóléti és fogyasztói társadalmak következményei, a téves önkifejezés, egoizmus és szabadosság erkölcsi iránytűvé válása annak figyelmen kívül hagyásával, hogy addig mehetünk, míg másnak nem ártunk. Szabó Magda ezt remekül megfogalmazta, mikor azt írja, hogy úgy kell élnünk a világban, hogyha forgolódunk, ne súroljuk le másról a bőrt.
Nem szeretem az ilyen cikkeket, amik tárgyi tévedésekkel is tele vannak. Az írott szövegnek nyomtatásban súlya van. Szeretném az újságírók figyelmét ennek felelősségére felhívni.
bl
2023-08-30 at 13:51
A liberalizmus elengedi a szexualitást, ennek következtében elveszíti a szeretet-jellegét és megmarad a sátáni uralás, uralkodás, leuralás, kényszerítés, erőszak dimenziójában.
A gyerekeket azért kell érzékenyíteni, hogy ne legyen olyan szembeötlő ez a sátáni tulajdonság, hiszen akkor hivatkozhat a gyerek szabad döntésére (ami ugye nonszensz, hiszen önálló életvitelre alkalmatlan, de azért a nemiség kérdésében szerintük dönthet). Hát hogyne! Meg a jó büdös….
ViAM
2023-08-30 at 10:54
Dögöljön meg az összes gyermek megrontó!
József Molnár
2023-08-30 at 10:38
Pontosan erről van szó.
Ez a neoliberálisnak nevezett ideológia arra épül, hogy ÉN!
A hazánkban állomásozó lipsik ki is mondták: “Valósítsd meg önmagad”!
Ez magyarul azt jelenti, szarjál le mindenki mást, szülőt, testvért családot, hazát, Istent!
Azok akik elfogadták ezt a felfogást, juttatták a társadalmat a jelenlegi zsákutcába!
Sajnos, döntési pozícióban, mára már csak az ilyen gondolkodásúak vannak, világszerte!
Vica
2023-08-30 at 09:41
Netta! 09:10!
Menj vissza az iskolába tanulni! Nem tudsz szöveget értelmezni! Ne irkálj hülyeségeket. Kérdezz! Abból lehet fejlődni! NEM A FELKIÁLTÓ-JELES TÉVEDÉSEIDBŐL!
Ungarn über alles !
2023-08-30 at 09:22
szó-szó, az LMBTQrvák közt feltűnően sok tehenet lehet látni
Netta
2023-08-30 at 09:10
“életek tönkretétele, gyerekek durva, kiheverhetetlen lelki megtörése is az ára az élveteg életmódunk fenntartásának. Így is lehet dönteni,”
/
Ezzel a mondatával agyon csapja annak lényegét, amit leírt!
NEM LEHET ÍGY DÖNTENI!
Nem a jóemberkedés vagy nem jó emberkedés kérdése!
/
A PEDOFILOKAT KI KELL IKTATNI A TÁRSADALOMBÓL!
AKÁR A HALÁLOS ÍTÉLET VISSZAÁLLÍTÁSÁVAL!
Cuki
2023-08-30 at 09:06
egy kis szösszenet 1933ból
“A fiatalkorúak fokozottabb védelme érdekében, dr . Németh Péter törvényszéki tanácselnök 1932-ben «A gyermekvédelem rationisálása és a fiatalkorúak fokozottabb védelme» czímen egy kitűnő és rendkívül megszívlelendő javaslatokat tartalmazó elaborátumot terjesztett elő. Ennek az elaborátumnak minden javaslatát helyeslem, de némileg ki~ egészítendőnek tartom a homosexualitás tekintetbevételével.
Ha fiatalkorú egyén kerül rendőrségi beírásra, arról feltétlenül érte- sítendő volna a fiatalkorú szülője, gyámja és a fiatalkorúak felügyeleti hatósága. Ez utóbbi környezet tanulmányt végeztet a fiatalkorú ott- honában és ha a családi felügyelet lazaságáról, vagy a családi környezet züllöttségéről, erkölcstelenségéről győződne meg, a felügyeleti hatóság venné gondozásba a fiatalkorút. Ennek a gondozásnak megfelelő szak- orvosi vizsgálattal kell megkezdődnie, mert más elbánást igényel egy heterosexualisan érző és más elbánást egy homosexualisan érző fiú. A legnagyobb hiba volna egy homosexualisan érző fiút javítóintézetben, vagy valamilyen menhelyen elhelyezni, mert ott őt a társai állandóan épp oly sexualis feszültségben tartanák, mintha egy heterosexualisan érző fiút egy leánynevelő intézetben helyeznénk el. Ilyen körülmények között nem várhatunk eredményes nevelést, ezenkívül az ilyen fiú a környeze- tére is rossz hatást gyakorolna. Az ilyen fiatalkorúak pártfogói nevelést igényelnek, de ezeknek a pártfogóit különös gondossággal kellene meg- válogatni.
…
Fiúgyermekeknél, a kik tudvalévőleg későbben érnek, mint a nőgyermekek, az absolut védelmet a 16., míg a relatív védelmet a 18. életévig tolnám ki. Fiúgyermeknél a relatív védelmet a homosexualis érintkezésre értem. Nőknél a 14., fiúknál a 16. életéven alul elkövetett ilyen természetű cselekményeket, legyenek azok bár heterosexualis ter- mészetűek, minden esetben erőszakos cselekményeknek kellene minősí- teni. Szószerint aláírom Németh Péternek azt a megállapítását, hogy «szükséges volna oly rendelkezés, mely büntetné azt, a ki 16 éven aluli tisztességes fiú- vagy leánygyermekkel bármily módon, vagy előtte más- sal kéjeleg, vagy ilyen korú tisztességes gyermeket felbujt, vagy akár csak csábít arra, hogy saját magával, vagy mással kéjelegjen. Ha ezt a cselekményt szülő, gyám, gondnok, nevelő, tanító, vagy felügyelő kö- veti el, súlyosabban büntetendő.»”
Naprózsa
2023-08-30 at 08:46
A pedofíliába beletörődni nem lehet. Erre nem épülhet társadalom, hogy egy biztonságban, megvédett gyerekkorral felnőtt önző dög egy másik illetve sok másik kis embert szextárgynak használ. S akkor még nem is beszélünk a gyerekek másféle kínzásáról, vagyis a rábeszélésről az érzékenyítésnek hazudott gyerek-ijesztgetéséről és a szó fizikai értelmében kínzásos átoperálásról.
Pedofil az csak pszichopata lehet, ugyanez vonatkozik az “érzékenyítőkre” és az ilyen aljasságra is képes orvosokra akik akár hormontablettával kínozzák a gyerekeket.
A pszichopata pedig nem ember, s ha ezt kimondjuk végre, tudunk ellenük tenni, akár végre kikutatni, hol van az agyban az a szörnyű eltérés, mely ezt a mentalitást eredményezi. S ha tudjuk mitől szörnyeteg a pszichopata, akkor meg tudhatjuk őket gyógyítani is. Vagy kizárni őket a társadalom védőburkából.
Keljfel Julcsi
2023-08-30 at 08:37
Alaposan össze foglalt jó cikk.
A gyerekkor a kulcsa az emberi lélek és test kialakulásához, sok egoista buta szülő nem veszi komolyan a fontos szerepét a gyermeke részére.
Ezért lesz jövőben nagyon fontos országunkban a szülők harca aberralt szexuális fejlemények ellen.
Rá kell néznünk a gyerek milyen agymosáson megy keresztül az iskolában baráti körben.
Itt még a társadalom nem olyan megfélemlített, befolyásolt mint a nyugati országokban. Harcolni kell keresztény értékeinkert, józan ésszel és kitartóan.
Pedofília, transgender , LMBTQ terrort és propagandát nem szabad egy milliméternyire se be engedni