
Hatalmas csatában, igazi ki-ki meccset játszva, sem a rendes játékidő, sem pedig a három-három elleni hosszabbítás nem hozott döntést a Magyarország-Ausztria mérkőzésen az A-csoportos jégkorong-világbajnokságon, amelyen végül szétlövéssel az osztrákok nyertek, így ők lesznek tagjai jövőre is az elitnek. Válogatottunk a divízió I-esek mezőnyében folytatja majd a következő évben.
Rendkívül fontos mérkőzésre készült a magyar férfi jégkorong-válogatott, amely utolsó csoportmeccsét játszotta az A-csoportos világbajnokságon, Tamperében. A tét hatalmas volt, hiszen a bennmaradásért mérkőzhettünk. Köszönhetően annak, hogy – hosszabbítás után – legyőztük Franciaországot, a saját kezünkben volt a sorsunk a mérkőzés előtt.
Egyértelmű volt a képlet. Amennyiben legyőzzük Ausztriát, akkor sikerül válogatottunknak az, ami korábban még sosem: megragadunk a világelitben, és jövőre is az A-csoportban léphetünk majd jégre.
Ehhez azonban minden tudásunkra szükség volt, hiszen Ausztria ugyan egy ponttal mögöttünk állt a mérkőzés előtt, ám győzelem esetén elénk kerülnek és ők maradnak benn, mi pedig ismét visszaesünk a Divízió I-be. Lélektanilag mindenképpen a „sógorok” mellett szólt, hogy tétmeccsen utoljára negyvenhat éve(!), 1977-ben kaptak ki tőlünk, azóta nyomasztó fölényben voltak velünk szemben. Most azonban már más világ van, hiszen a Fehérvár másfél évtizede az osztrák liga mezőnyének tagja, így a jégre lépő játékosok nagy része testközelből ismeri egymást, és egyértelmű volt, hogy Ausztriának már nincs érdemi tudásbeli fölényük velünk szemben.
Első harmad
Kiegyenlített képpel indult a mérkőzés, bár az osztrákok gyorsan emberelőnybe kerültek, de szerencsére nem tudták kihasználni, mert kiválóan védekeztek a mieink. Miután kiegészültünk, inkább mi voltunk fölényben, bár az osztrákok egy-két megugrása is veszélyt hordozott magában. A harmad felénél már két nagy helyzettel jeleztük, hogy frissek vagyunk, és a 9. percben megérkezett a gól is. Bartalis szerzett meg egy korongot a sarokban, Erdélynek továbbított, aki a feladóhelyről mintaszerűen tálalt Sofron elé, ő pedig kapásból a léc alá emelt (1-0). Megvolt a vezetés, de sajnos hamarosan lett egy emberhátrányunk is, amelyet az osztrákok NHL-sztárja, Marco Rossi egy szép szóló után ki is használt (1-1). Az első szünetre mégis mi mehettünk előnnyel pihenni, mert a harmad utolsó kettő percére emberelőnybe kerültünk és egy Sebők-lövésbe zseniálisan piszkált bele Sofron, így a korong a rövid felsőbe vágódott (2-1).

Sofron István megszerzi második gólját az osztrák Thimo Nickl (b) és Bernhard Starkbaum mellett az A-csoportos jégkorong-világbajnokság hetedik fordulójában játszott Magyarország-Ausztria mérkőzésen a finnországi Tamperében, 2023. május 19-én.
Fotó: MTI/Illyés Tibor
Második harmad
A vezetés birtokában magabiztosan kezdtük a középső játékrészt, kezdeményeztünk, sőt, a 4. percben csodálatos góllal növeltük is az előnyünket. Horváth Milán kapott egy korongot a kék vonalnál, és hatalmas gólt ragasztott az osztrák kapuba (3-1). Terbócs tanítani való módon takarta a kilátást az osztrákok portása előtt, így nem sokat láthatott Horváth sistergős bombájából. Túl sokáig nem örülhettünk a kétgólos előnyünknek, mert két perccel később Strong bekotort egy Bálizsról lecsorgó korongot (3-2). A mieinket szerencsére nem fogta meg a gól, támadásban maradtunk, szemre is tetszetősen játszottunk olykor. Különösen a Bartalis-Erdély-Sofron sorunk volt elemében, akik olykor öt-öt ellen is hosszú másodpercekre az osztrák harmadban tartották a korongot. A 15. percben kiállították Sebőköt, aki második kisbüntetését kapta a meccsen, és az előnyt az osztrákok ismét gólra váltották, ezúttal Haudum volt eredményes kapásból (3-3). A harmad hátralévő részében már csak helyzetek jöttek, újabb gól nem, így az utolsó játékrész előtt semmi nem dőlt el.

Galló Vilmos (b) és Sofron István (b2) örül a második magyar gólnak a jégkorong-világbajnokság hetedik fordulójában játszott Magyarország-Ausztria mérkőzésen a finnországi Tamperében 2023. május 19-én.
Fotó: MTI/Illyés Tibor
Harmadik harmad
Egyértelmű fölényünkkel indult a záró harmad. Galló lövése be is akadhatott volna, de sajnos nem sikerült újból megszerezni a vezetést, még emberelőnyből sem. A játékrész feléhez közeledve magukhoz tértek Csipkerózsika-álmukból a „sógorok” is, és veszélyeztettek, de vagy a védők blokkoltak, vagy az egész meccsen kitűnően védő Bálizs hárított. Mindenesetre ez a néhány perc az osztrákokról szólt, ekkor ők diktálták a játék ritmusát. Az utolsó öt perchez közeledve ismét kiegyenlített lett a meccs, sikerült tehát átvészelnünk az osztrákok nyomását, sőt, átvéve a játék irányítását, inkább előttünk adódtak helyzetek, ám nem esett újabb gól, így a rendes játékidőben nem született döntés, következett a ráadás.
Hosszabbítás
A három a három elleni játék egyszer már szerencsét hozott nekünk ezen a vb-n, hiszen így vertük meg a franciákat, így birtokunkban volt a győztes recept. Ezúttal azonban csak helyzetekig jutottunk, gólt nem sikerült szerezni, igaz, ragyogó védekezésünknek hála nem is kaptunk, így az “orosz rulett”, vagyis a büntetők döntöttek a bennmaradásról.
Büntetők
Első kör: Papp Kristóf lőtte tőlünk az elsőt, Starkbaum védett, Ganahl sajnos belőtte (0-1)
Második kör: Galló Vilmos sem talált be, Schneiderét Bálizs kivédte (0-1)
Harmadik kör: Hári János sem tudta belőni sajnos, Rossi túlkomplikálta, kihagyta (0-1)
Negyedik kör: Nagy Gergő is hibázott, Heinrich beemelte (0-2), így az utolsó, ötödik körre már nem került sor, Ausztria maradt benn, a mieink pedig sajnos ismét a divízió I-es osztályban folytatják majd jövőre.
Vezető kép: MTI/Illyés Tibor
Orientál
2023-05-23 at 11:19
Nem is vagyunk mi skandináviak, ……. .
Lel
2023-05-23 at 09:38
kitartás,javulgat a játék, lassan de biztosan…
Most erre mit mondjak?
2023-05-23 at 08:08
Most így mit lehessen mondani? A szétlövést leszámítva elég jó volt, csak mindig egy picike hiányzott a győztes gólhoz. Az előző meccsekhez képest sokkal jobban nézett ki az egész, még a franciák elleninél is jobban. De ha ez ennyire elég, akkor mit lehet mondani?
Pár dolog, amin szerintem lehetne javítani a jövőben.
A korongkihozatal néha teljesen érthetetlen volt. És kaptunk is belőle gólokat. Egy alapos videózás kel majd minden meccsről, ahol ezt kibeszélik.
Emberelőnyös helyzetek. Még lövés is alig volt, nemhogy felállni a támadó harmadban. Jó, persze, gyorsabbak voltak az ellenfelek, nem csak lábbal, de sokszor fejben is. De legalább akkor lőni hadd legyen szabad előnyben. Nem tök mindegy, hogy hátul tologatjuk, és mindig kiütik, vagy ellövi valaki a kékről mondjuk, és blokkolják? Hátha beakad valahogy.
Hátul passzolgatás. Sokszor lett volna jobb lehetőség egy-egy passznál. De nem előre passz volt, hanem elindult a kapu mögé a játékos, és megvárta, amíg két ellenfél odagyűlik köré. Ezt is videózzák át, beszéljék ki, mert a jövőben nagyon fontos lenne, ha mondjuk az amcsikéval összehasonlítva keresnének egy hasonló megoldást, amit tempóval még bírnak a magyarok.
Bátor játék, néha kicsit bizonytalanságok voltak. De ez nem olyan nagy baj, szokni kellett, és hát mégis a világ legjobbjai ellen játszottak.
Pozitívumok. Mert volt sok.
Mindenki kapott legalább egyet. A nagyképű németeknek lefagyott a vigyor a képéről a második után, az nagyon jólesett. A nagy csapatok ellen annyi volt az elvárásom, hogy legalább lőjünk mi is a kapujukba. Megvolt.
Néha nagyon szép megoldásokat lehetett látni. Tényleg öröm volt nézni egy-egy meccsen a cseleket, passzokat. Igen, még ha kritizáltam is följebb, de ezt ne együk el a játékosoktól. Szépen is játszottak időnként.
Hétnél többet senki nem lőtt nekünk. Nem mintha olyan jó érzés lenne látni, ahogy egy amerikai beveri a hetediket is, de legalább ez volt a maximum, amit engedtek.
Összességében, sok hiba volt végig, de az utolsó meccsről nem tudok mit mondani. Látszott, hogy mindent beleadtak. Csak a szétlövés… De még emiatt sem tudok haragudni. Jó volt ez a majd másfél hét. Volt miért izgulni, szurkolni, büszke is lehetek kicsit, de sajnos megint úgy érzem magam, mint, amikor a britek belőtték azt a korongot az utolsó pár másodpercben.
Ja, legközelebb érdemes lenne a legfontosabb meccsre beültetni Spíler Istvánt a kommentátor állásba, kabala gyanánt. Nélküle úgy látszik nincs meg a csoda.
Pista bácsi
2023-05-23 at 06:50
Szív és akarat volt,de ez kevés a felduzzasztott létszámú elit VB-hez is.Erőnlét és technikai tudás kevés ehhez csoporthoz.Az itthoni pocsolya szintű bajnokság,kevés a nemzetközi szinthez.A nőknél is ez a helyzet.A dán meccs után írtam,hogy ez kevés lesz a bentmaradáshoz.Sajnos igazam lett,pedig sokan nem értettek velem egyet.
Baktria
2023-05-23 at 05:15
A lényeg az, hogy a fiaink felszántották a jégpályát, mindent megtettek a nemzetért, az eredmény másodlagos. Köszönjük a szép küzdelmet, az mintaadó hozzáállást, legközelebb győzünk! Huj-huj-hajrá!
Sanyáta
2023-05-22 at 22:21
Szomorú.1983-ban, ott voltam a BS-ben.A a Kisstadionban is Bolzano,Tilburg stb.Nagy hideg és hihetetlen hangzavar. AZ Ftc volt a király.Talán túl toljuk a tudást a valóságnál.De menni kell…Talán néhány profi nem ártana…?